9. fejezet—Előtárgyalás

Mielőtt elmentünk volna Eric-nek egy öltönyt kerítettünk az enyéim közül. Megmutattam neki mi a választék, mert volt miből válogatni. Mutattam neki feketét, világoskéket és fehéret. Míg végül a fehér mellett döntött. Úgy passzolt rá, mint ha csak ráöntötték volna. Én is egy fehér öltönyben mentem és úgy néztünk ki, mint a jó testvérek. A lányok is megerősítették ezt, azt mondták le hiába nem vagyunk, tesók annak nézünk ki. Ezen aztán jó nagyot nevettünk, mert tényleg olyanok voltunk. A tárgyalás előtt találkoztunk a megbeszéltek szerint az ügyvéddel. 

—Jó napot!—köszönt az ügyvéd.

—Jó napot ügyvéd úr! Vargyasi Viktor vagyok.—köszöntem és mutatkoztam be.—Ő itt Eric Saade, svéd popénekes.—mutattam be Eric-et.

—Gondolom akkor Mr. Saade magyarul nem tud.—tette fel kérdő hangsúllyal.

—Igen én is svédül beszélek vele, mivel nem tudok angolul.—válaszoltam.

—Akkor átváltok svédre, hogy Mr. Saade is értse, amit beszélünk.—meglepődtem, hogy tud az ügyvéd úr svédül.—Akkor be is mutatkoznék, Dr. Dunaharaszti Károly vagyok, én fogom képviselni Mr. Vargyasi urat a kiadóval folytatott tárgyaláson. Szerintem foglaljunk helyet és akkor elmondanám, hogy mit terveztem, amit most ezzel a svéd nyelvismerettel még megtoldottam.—mutatott egy négyszemélyes asztalra.

Leültünk és elkezdtük megbeszélni a dolgokat.

—Az a célom hogy 5%-nál több nyereség ne üsse a markukat. Ezen kívül mikor mondanak, egy ajánlatot kezdjünk el svédül beszélni, mindegy miről csak beszéljünk, hagy izzadjon egy kicsit, hogy vajon mit beszélünk. És ha jól informálódtam, akkor Mr. Saade és Miss Damli lemondanak a részesedésről.—vázolta fel terveit.

—Igen mi nem szeretnénk részesülni a regényből kapott pénzből. Elindítottunk egy közös e-mail címet Mr. Vargyasival ahol előrendelést lehet leadni a könyvre és most néztük meg mielőtt elindultunk és közel kétmillió előrendelés érkezett eddig és valószínűleg még több lesz.—világosította fel Eric az ügyvédet az olyan dolgokról, amiről ő még nem tudott. Láttuk, rajta hogy elkerekedik a szeme a kétmillió hallatán.

—Jól hallottam azt a kétmilliós számot?—kérdezett vissza meglepett hanggal.

—Igen ügyvéd úr, ennyi előrendelés érkezett be hozzánk.—válaszoltam olyan komolyan amennyire csak bírtam.

—Azt hiszem ez a szám lesz az ütőkártyánk a kiadónál.—mosolyodott el.—Szerintem induljunk el a tárgyalásra 5 perc múlva 3 óra.—mondta, majd felállt a székéből.

Mi is követtük példáját, elindultunk az épület felé, szemben volt a kávézóval ahol ültünk. Szép impozáns épülete volt, mikor beléptünk az a látvány fogadott minket, mint amire a homlokzat alapján számítottunk. Tölgyfa burkolt mindent, a padlólap fényesre csiszolt gránitból volt, a csillárok és az oszlopok teteje aranyfüsttel folt bevonva, mindenhonnan a luxus és az elegancia tükröződött vissza. Odamentünk a porta ablakához.

—Jó napot! Vargyasi Viktor vagyok. Az igazgató úrhoz jöttünk megbeszélésre.—jelentettem be magunk.

—Jó napot! Azonnal mehetnek, már nagyon várja önöket. Jöjjenek, utánam megmutatom, merre van az irodája.—elindult, mi meg követtük.

Megérkeztünk egy óriási faajtó elé, kétszárnyú faragott egy emelet magas ajtó volt. A portás bejelentett minket, majd kitárult a hatalmas ajtó és beléptünk a fényben úszó gyönyörű irodába. Az igazgató egy nagy robusztus faasztalnál ült gurulós bőrszékkel. Az asztal előtt két szék volt előkészítve, hát igen az ügyvédre nem számítottak.

—Jó napot! Kérem, foglaljanak helyet, egy széket hozatok még csak a két íróra számítottam, de úgy látom, hogy csak az egyik van jelen.—mutatott a székekre, majd a portáshoz fordult.—Kérem, hozasson még egy széket.—mondta udvariasan, amin meg is lepődtem.

—Velem beszélt telefonon, Vargyasi Viktor vagyok.—mutatkoztam be.—Dr. Dunaharaszti Károly ügyvédúr, ő fog képviselni engem és az írótársamat.—mutattam az ügyvédúrra.—Eric Saade svéd popénekes, egyik főszereplője a regényemnek.—mutattam be Eric-et is.
—Nem úgy volt, hogy egy hölggyel jön?—kérdezte magyarul meglepetten.
—De igen csak ő nem érezte jól magát. Helyette eljött az ügyvédem és a regény egyik főhőse, a legjobb barátom.—válaszoltam magabiztosan.

Ezek után elmondtam Eric-nek hogy mit beszéltem magyarul és közben láttuk az igazgató arcán, hogy nem érti, miről beszélünk.

—Akkor csapjunk is bele, de ma még semmit nem ír alá az ügyfelem.—mondta hivatalosra véve a szót az ügyvédem.

—Rendben. Kezdem is az anyagiakkal. A kiadó 50%-ot akar az eladásokból.—ez hallatán kiakadtam, de az ügyvéd úr észrevétlenül felemelte a kezét, amiből tudtam, hogy hagyjam rá.

—Megbeszélem az ügyfelemmel és Mr. Saade-val.—mondta kimérve.

—Jó, várok!

Elkezdtünk svédül beszélni, nem az ügyről, ugyanis ezt csak izzasztásnak szántuk. 10 perc elteltével szóltunk meg újra magyarul. Az ügyvezetőn látszott, hogy örül, hogy újra magyar szót hall.

—Teljességgel elfogadhatatlan az ajánlata. A kiadó 2%-ot vehet le a többi az ügyfelemé.—jelentette ki.

—Nem, 2%-ról szó sem lehet. 25% és ez alá nem mehetek a vezérigazgató így is dühös lesz.

—3%!—alkudozott, de még mindig 2%-kal a cél alatt voltunk.—

20%, de ez alá már nem megyek.

—5% és e fölé nem megyünk, ha nem felel meg, akkor egy óriási üzletet buknak.—ezt már kicsit ingerülten mondta, de még mindig feszesen.

—Mekkora eladásra lehet számítani?—tette fel érdeklődve a kérdést.

—Jelenleg 2 millió előrendelés van és még nem tudni mennyi lesz.—vettem át a szót.

—Mennyiért szeretnék árusítani?—kérdezősködött tovább és hallottuk a hangjában, hogy érdekli a feltételünk.

—Magyarországon olyan 4000ft környékén. Külföldön még nem tudom.—mondtam tovább.

—Külföldön adhatnánk 15000ft értékben, meg tudjuk oldani.—jelentette ki.—Egy pillanat és beszélek a vezérigazgatóval.—hallatszott, hogy nagyon gondolkozik az ajánlatunk elfogadásán.

Mikor telefonálni kezdett hallottuk, hogy németül beszél. Szerencsénkre ügyvédúr beszélte ezt a nyelvet is, így halkan nehogy meghallja az igazgató fordította a beszélgetést. Amiből az jött ki, hogy a vezérigazgató nagyon dühös és azt mondja, hogy azonnal fogadja el az ajánlatunkat és az előrendelésekre adjon 5% kedvezményt, ami a kiadót terheli. Az ügyvezető hebegett habogott, amin a vezérigazgató még jobban felhúzta magát és ordítva, úgy hogy még mi is hallottuk mit mond, szinte parancsba adta ki, amit mondott. A végén az igazgató annyit mondott, hogy igen is értettem! Letették e telefont. Felénk fordult és reményvesztett hangon közölte velünk azt, amit már tudtunk.

—A vezérigazgató úr elfogadta az ajánlatukat, sőt 5% kedvezményt kapnak az előrendelők, amit mi állunk. Az eladás után származó adót is fele részben mi fizetjük.

—Na így már tetszik!—kiáltott fel az ügyvédem.

—Csak online lehet majd rendelni?—kérdezte.

—Igen, könyváruházukba nem kell majd kirakni.—válaszoltam a kérdésre.

—A könyved majd kihirdetem a Saade shop-ban is egy linkkel, ami a kiadó honlapjára irányítja a vevőt.—fordult felém Eric és mondta svédül, amit én le is fordítottam az igazgató úrnak.

—Az megoldható, probléma nem lesz vele, de köszönöm, hogy szólt.—mondta, amit én egyből fordítottam.

—Dec. 21-re pedig minden legyen készen, az előrendelések legyenek szétküldve és egy pár példányt nyomtassanak, mert kellenek a regénybemutató koncertemre. A többit Viktor majd otthon megbeszéljük.—ezt is lefordítottam kivéve az utolsó mondatot.

Az ügyvezető igazgató csak bólogatott, mint a bólogatós kutya az autó hátsó ülésén.

—Az előrendelések hogy fognak eljutni hozzánk? Vagy ez most, hogy zajlik?—tette fel a jogos kérdést.

—Most inkább felmértük, hogy kiket érdekel, és honnan vannak, meg kinek kell aláírást adni.—válaszoltam.

—Értem akkor mi amint aláírtuk a szerződést 2 hét múlva, akkor ezt elintézzük és elküldjük önnek a linket. Szerintem a többit pedig a rajongókra kell bízni.—mondta már jóval tárgyalóképesebben.

—Mi majd a linket kirakjuk twitterre, facebookra és akik előrendeltek e-mailon azoknak elküldjük. Szerintem mindent megbeszéltünk és akkor majd két hét múlva jövünk.—válaszoltam majd fordítottam Eric-nek is.

—A 2 hét múlvai tárgyalásra elég sokan jövünk. Jön Tone, az ügyvédje és a menedzsere, jön Tomas, az ügyvédem, az ügyvédetek, Fanni, te és én. Nagy tárgyalót kéne kérni tőlük.—mondta teljes beleéléssel, ő már nagyon várta hivatalos bejelentést és kiadást.

—Nem is tudtam hogy ennyi mindenki jön, akkor szólok az igazgató úrnak.—válaszoltam és tudtam, hogy a 3 ügyvéd és a 2 menedzsernek nem fog örülni, de ezen jót mosolyogtam.

—Min mosolyog?—jött is a kérdés, amire vártam.

—Csak azon, hogy Mr. Saade felsorolta ki jön a tárgyalásra.—válaszoltam még mindig vigyorral az arcomon.

—És megtudhatnám, hányan leszünk és kik?—kérdezte és látszott rajta, hogy nem örül ennek a hírnek.

—9-en leszünk. A két író, Mr. Saade, Mis. Damli, 2 menedzser, 2 külföldi kollégám és jómagam. Én az írók képviseletében jelenek meg, a többi pedig szerintem érthető.—válaszolt az ügyvédem megtörve a hallgatását.

—Értem akkor majd előkészítjük a nagytárgyalót.—bármennyire is leplezni próbálta nem örült a hírnek.

—Rendben akkor mi most megyünk. Viszlát!—köszönt el az ügyvédem.

—Viszlát!—köszöntünk el mi is Eric-kel.

—Viszont látásra!—köszönt el tőlünk az igazgató is.

Távozás közben jót nevettünk és Eric-kel pacsit váltottunk. Hazaértésünk után elmeséltünk mindent Tone-nak és Fanninak, akik szintén örömujjongásban törtek ki. Majd leültünk vacsorázni.