6. fejezet—Váratlan vendég

2 napja nem beszéltünk már sem Eric-kel sem Tone-nal, zajlottak a zh-im, Fanni javulgatott, de még mindig gyenge volt. Viviről nem hallottunk, de tudtuk, hogy majd valamire készülni fog, mert nem fogja ennyiben hagyni a dolgokat. Dél körül volt, mikor megszólalt a telefonom. Megnéztem ki hív és ismeretlen svéd szám volt, felvettem.

—Igen tessék, Vargyasi Viktor!—szóltam bele svédül.

—Szia, Viktor! Tone vagyok.—köszönt.

—Szia, Tone! Akkor majd elmentem a számod Eric-é már meg van, de a tied még nincs.—köszöntem.

—Nekem is Eric-től van meg. Azért hívlak, mert itt vagyok Magyarországon a Paris Budapestben. Tudunk találkozni?—mondta hívása okát, amin meglepődtem.

—Persze hogy tudunk találkozni, mikor és hol? De miért vagy Magyarországon?—válaszoltam és hallotta meglepett hangom.

—Ha ma ráértek, akkor gyertek el a szállodába. Egyébként nem tudja senki, hogy itt vagyok, a menedzserem is annyit tud, hogy elutazok.

—Akkor mindjárt indulunk, milyen néven keressünk a szállodában?—lelkesedtem.

—Hilary Smith-ként keressetek. Várlak titeket. Szia!—mondta az álnevét, amin meglepődtem.

—Oké, indulunk. Szia!—köszöntem el.

Bementem a szobába, ahol Fanni éppen feküdt a hófehér ágyon ölében a laptopjával és verte a billentyűzetet, írta regényét. Odabújtam mellé.

—El sem hiszed ki hívott az előbb.—próbáltam felkelteni az érdeklődését, mert nagyon bele volt merülve az írásba.

—Igen? Ki hívott? Bocsi hogy nem vettelek észre, csak nagyon belemerültem.—mosolygott rám.

—Tone hívott, hogy itt van Magyarországon és ugorjunk át hozzá a szállodába.—láttam, hogy meglepődött azon, amit mondtam.

—Akkor öltözök és indulhatunk, de jó lesz találkozni vele.—tisztára bezsongott.

—Mi lenne, ha áthívnánk, hogy lakjon nálunk, amíg itt van, úgy is üres a másik szoba?—vetettem fel az ötletet.

—Miért is ne, kérdezzük, meg nagyon jó lenne.—már tiszta lázban égett.

Sikerült összeszedni magunkat és elindultunk. Nem volt messze tőlünk a szálloda, így hamar odaértünk. Kívülről már láttam nem egyszer, de belülről még soha. Mindenhol aranyozás, márvány és a legkülönfélébb és legdrágább cuccok. Odamentünk a recepcióhoz.

—Jó napot! Az egyik vendégükhöz jöttünk. A neve Hilary Smith.—vettem fel a legjobb modorom.

—Jó napot! Azonnal nézem.—jött a sablonos szöveg, amin majdnem elnevettem magam.

—Rendben, várunk.—válaszoltam én is minta szerint.

—Meg is van. A legfelső emeleten van az 1020-as szobában, feltelefonálok neki.

—Köszönjük.

—Jó napot Miss Smith, egy úr és egy hölgy keresi, azt mondták önhöz jöttek.

—Igen hozzám jöttek, kérem, engedje fel őket.—felismertem Tone hangját és majdnem elnevettem magam.

—Rendben asszonyom, küldöm őket. Visszhall!

—Visszhall!

—Felmehetnek, már várja önöket.—mondta, majd a lift fele mutatott.

Felmentünk a lifttel a legfelső emeletre és megkerestük az ajtót. Bekopogtunk, majd nyílt az ajtó.

—Sziasztok, gyertek beljebb. Csak gyorsan, mert most nincsen rajtam paróka meg a többi.—nevette el magát.

—Szia! Sietünk.—mi is nevettünk.

Mikor beléptünk a szobába tátva maradt a szánk. Egy hatalmas előteret láttunk magunk előtt, amiből a luxus és a csillogás természetesen nem hiányzott. Innen nyílt egy óriási nappali, a nappaliból pedig jobbra egy háló és balra a fürdőszoba. A nappali is lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Kívülről az épület egy ronda üvegvitrinnek tűnt, de belülről meseszép volt, antik bútorok, padlók, csillárok és mennyezetek.

—Foglaljatok helyet, igen nekem is nagyon tetszik.—mutatott a fehér antik kanapéra és észrevette, hogy csodáljuk a szobát.

—Köszi. Igen tényleg gyönyörű, kintről nem néztem volna ezt ki belőle.—nevettem.

—Én is csodálkoztam mikor beléptem, egyébként Eric-től tudom, hogy ezt a szállodát ajánlottátok neki, ezért jöttem ide.

—Igen, mert ez a Dunára és egész Budapestre néz, nagyon jó a kilátás, főleg ha nem lenne köd.—magyaráztam miért jó ez a szálloda.

—Jó veletek végre személyesen is találkozni. Eric is nagyon szeretne, de rengeteg dolga van, írja az új számait. Nem is volt már fent olyan 3 napja skype-on.—hallatszott, hogy lelkes és hiányzik neki Eric.

—Mi sem voltunk, idő sem volt rá, meg fáradtak is voltunk. Meg történtek érdekes dolgok.

—Igen? Mi történt? Remélem nincs semmi baj.—megtelt aggodalommal a hangja.

—Csak csúnyán összevesztem az egyik barátnőmmel, akire azt hittem igazi barát.—mondta el Fanni.—Meg is fenyegetett, hogy ezt még megbánjuk.—fűzte hozzá.

—Az ilyen kis csitrikkel nem kell foglalkozni, ha meg valamit akarna csinálni, szóljatok nekünk, úgy is segítünk, tudjátok, ránk mindig számíthattok.

—Köszönjük, ti is ránk. Tényleg nincs kedved, amíg itt vagy hozzánk jönni? Tudom, hogy nem ér fel a szállodával, de ha gondolod, jöhetsz.—ajánlottam fel, amit előtte megbeszéltünk Szívemmel.

—Így is alig fértek el az albérletben, nagyon szívesen mennék, de nem akarok a nyakatokra menni.—mondta úgy, hogy ne bántson meg minket.

—Van helyünk. Egy üres szoba is van, és még én használnálak ki, mert nemsokára zh-im lesznek és nem lesz, ki figyeljen Fannira.—nevettem el magam a mondat utolsó felén.
—Hát, ha van helyetek és szívesen láttok, akkor pakolok és indulhatunk.—hallatszott a lelkesedése.
—Van helyünk és nagyon szívesen látunk.—mondtuk, egyszerre.—Még pakolni is segítünk.—fűzte hozzá egyetlenem.
—Azt megköszönném, ha segítenétek, pont tegnap voltam bevásárolni, azért hívtalak ma titeket.—nevette el magát.—Utána felrakom a sminkem és a többi cuccot, hogy ne ismerjenek fel és kijelentkezek a szállodából, nagyon várom, hogy veletek töltsem azt az időt, amit itt vagyok. Eric-et meg fogja enni a sárga irigység.—nevette még jobban el magát.

Hamar végeztünk 3-an az összepakolással. Fanni segített a sminkelésben, így az is hamar kész lett. Elindultunk a lifthez. A nagyobb csomagokat elvettem és én hoztam. Tone odament a recepcióhoz és kijelentkezett, mi addig megvártuk őt a csomagokkal a halban. Elindultunk, nem volt hosszú az út, így nem engedtem, hogy taxit hívjon, mert fölösleges pénzkidobás lett volna. 10 perc alatt a házunkhoz is értünk, előkotorásztam a lakáskulcsot és bementünk. Ha tudjuk, hogy vendégünk lesz, kicsit összepakolunk, mert nem volt annyira tisztaság, az utóbbi napokban nem értem rá ezzel foglalkozni és Fanni pedig lábadozott. Megmutattam Tone-nak a szobát, addig kedvesem kiment a konyhába és csinált egy teát és előszedett némi kekszet. A szobában rend és tisztaság volt, mert nem sokat használtam, amióta összejöttem Fannival azóta, egy szobát használunk.

—Ez lenne a szobád, remélem, tetszik. Nem olyan, mint a szállodai, de szerintem ez is jó lesz. Eric-et és magadat csodálhatod a falon, jó nagyban is. Az ott a  turnéjáról van, mikor itt járt. VIP-ben voltam és készült vele közös képem, aztán kinyomtattam ekkorában. A másik meg alá van írva, az sem hivatalos poszter, hanem én nyomtattam és aláíratattam vele. A te posztereidet is csináltattam, de még nem tudtam dedikáltatni.—mutattam meg a szobád és a posztereim Eric-ről és róla.
—Nagyon szép ez a szoba nekem megfelel. A képeket meg majd elég sokat fogom nézni, kár hogy nincs itt, ha látná ezt a szobát nem is tudom, mit reagálna, látszik, hogy óriási rajongója vagy. Majd ha leszeded amiken én vagyok nagyon szívesen aláírom őket.—nézett körben, a szobában és mondta nevetve.

Lepakolta a cuccait, majd kimentünk a nappaliba. Egyetlenem mér kikészítette 3-unak a teát és egy tányér teakekszet. Leültünk a fekete műbőr kanapénkra. Majd elkezdett csörögni a telefonom, a Backseat szólalt meg, innen tudtam, hogy ismeretlen szám keres. Odamentem és felvettem.

—Igen tessék, Vargyasi Viktor!—köszöntem bele a telefonba.
—Jó napot! Mészáros Géza vagyok az Ulpius ház könyvkiadó magyarországi igazgatója.—mutatkozott be.
—Miben segíthetek önnek?—kérdeztem meg, bár sejtettem miért keres.
—A könyvkiadó vezérigazgatója úgy tudja, hogy önnek van egy regénye, amit ki szeretne adni és engem kért meg, hogy hívjam fel önt és tárgyaljunk, arról, hogy esetleg mi kiadnánk a könyvét.—mondta el miért hívott.
—Felőlem tárgyalhatunk. Holnap után délután 3 órakor jó lesz önnek?—kérdeztem meg.
—Nekem tökéletes, már fel is írtam önt a naptáramba. Gondolom, hozza a társszerzőjét is.—válaszolt a kérdésemre.
—Szerintem igen, de még nem biztos.—válaszoltam.
—Rendben akkor majd jönnek vagy jön. Köszönöm, hogy meghallgatott és várom majd. Visszhall!
—Én is várom. Visszhall!—köszöntem el.

—El sem hiszitek ki hívott és mit akart.—mondtam svédül, Fanni is értette, mert velem együtt tanulja a nyelvet.
—Csak nem egy kiadótól hívtak?—kérdezte drágám.
—De igen onnan. Holnap után délután 3-ra megyünk előtárgyalni.—hallatszott a lelkesedés a hangomban.
—Akkor felhívom a magyarországi ügyvédem, hogy menjen veletek, ne hogy átverjenek még a végén titeket.—mondta Tone.
—Szerintem csak én megyek, de majd kiderül, hogy érzi magát Édesem, de az ügyvédet elfogadom.—mondtam.
—Szerintem Viktor szívem én nem megyek, itthon maradok Tone-nal, még nem vagyok olyan állapotban, hogy tárgyalásra menjek.—mondta.
—Rendben megértem, akkor majd az ügyvéddel megyek.—válaszoltam és megsimogattam az arcát, majd a hasát.

Tone felhívta az ügyvédjét nem beszélt vele sokáig, majd visszajött.
—Azt mondta, hogy háromnegyed 3-kor találkozzatok a kiadó épületével szembeni kávézóban és akkor majd megbeszélitek a dolgokat.—mondta el, amit az ügyvéd mondott.
—Oké, ott leszek, nagyon köszönöm az ügyvédet csak legyen, miből kifizessem.—mosolyogtam.
—A pénzzel ne foglalkozz, majd kifizetem.—mondta Tone.
—Arról szó sem lehet, meg kell, álljunk a saját lábunkon.—válaszoltam neki.
—Kifizetem és kész, nekem is érdekem hogy ne húzzanak le sokkal, hiába nem kérek a bevételből, de Eric leszögezte, hogy bármiben támogatunk titeket és tartom ehhez magam.—mosolygott rám.
—Nem vagytok normálisak—nevettem.—Nagyon köszönjük akkor.—hálálkodtam.

Megnéztem az e-mailt, amit Eric-kel indítottunk, hogy tudjuk fogadni az előrendeléseket, mivel kiírtuk, hogy minden 100. előrendelő mind a 4-őnk aláírását megkapja, míg a többiek valamelyikőnkét. Mikor megnéztem az összesítést hogy hányan rendeltek elő, tátva marad a szám. A számláló majdnem 2 milliót mutatott, oda jött mellém Fannim is Tone-nal és ők is lemeredtek a szám láttán. Majd felmentem skype-ra hátha fent találom Eric-et és elmondhatom neki mi történt ma. Szerencsémre fent is volt, rá is írtam...