5. fejezet—Összeveszés

Másnap mivel svéd órára kellett menjek, így áthívtuk Kozma Vivit, a barátnőjét, hogy ha valami gond van, akkor legyen valaki vele. Mikor megjött beljebb invitáltam  Fanni még aludt, mivel én 10-re mentem a tanárhoz és nem akartam felkelteni, így suttogtam.

—Foglalj helyet nem tudom mikor kel fel, de remélem sokat pihen még. Elég gyenge még mindig. Jó lenne, ha már javulna.—szakadt meg a szívem érte.

—Köszi. Mit mondott egyébként az orvos, mert mire visszamentünk már nem voltatok sehol, hívni meg nem akartunk.—mondta ő is suttogva, de ekkor mocorgást hallottam a szobánkból.

Majd kinyílt az ajtó és Fannim lépett ki rajta, kicsit jobb színben, mint tegnap este volt. Kicsoszogott mellém és mit sem törődve a Vivivel megcsókolt, azért furcsálltam, mert senki nem tudta Eric-en és Tone-on kívül hogy együtt vagyunk. Majd helyet foglalt mellettem és átkarolt.

—Ti most együtt vagytok? Vagy mi van?—kérdezte értetlenül.

—Igen mi együtt vagyunk.—mondtam.

—Akkor már lehet értem, hogy mi bajod van. Mit mondott az orvos?—célzott a terhességre, de mi még nem tudtuk ezt.

—Pont ezért hívtunk át, mert nekem mennem kell órára és nem lenne, ki figyeljen, hogy nincs e valami gond.—beszéltem mellé.

—Nem válaszoltál a kérdésemre, de én már sejtem mi van és ezt mondta az orvos is, Fanni terhes és tőled. Igazam van?—vont kérdőre minket.

—Igen igazad van, és nagyon örülünk neki.—vágott vissza Fanni.

—Tudtam, hogy nem jó, ha összeköltözöl ezzel a pasival. Nem látod, hogy tönkretesz? Te lehet, nem veszed észre, de én igen abszolút nem hozzád való csak te ezt nem veszed észre és most még ez is. Vetesd el és gyere, költözz, hozzám sokkal jobban jársz.—fakadt ki.

—Te még is mit képzelsz magadról? Itt szidod Viktort, aki a világon a legfontosabb nekem és ő lesz a gyermekem édesapja, amire én nagyon büszke vagyok. Soha nem hagynám el, és soha nem költöznék hozzád, te egy álszent kígyó vagy nekem adod a nagy barátnőt, de a hátam mögött kibeszélsz. Viktorral szeretjük egymást és ezen, senki és semmi nem változtat, és senki nem szakíthat minket szét.—láttam, hogy elég ideges és lassan vérben forogtak szemei, de nagyon tetszett, hogy kiállt mellettem és még jobban szerettem, mint valaha.

—Nyugodj meg, nem tesz neked ez most jót.—próbáltam csitítani.

—Te nem vagy komplett, teljesen elvette az eszed, tudtam, hogy nem szabad összeköltözz ezzel a senkiházi, felelőtlen majommal, akit még lábtörlőnek se használnék. Ránézek és öklendeznem kell. Egyszerűen hányinger kerülget, már ha csak rápillantok.—csattant fel Vivi.

—Mit mondtál szerelmemre? Még is mit képzelsz magadról? Takarodj ki innen és soha többet ne gyere a közelünkbe, ha meglátlak, nem tudom, mit csinálok.—már lüktettek az erei szépséges nyakán.

Felállt odament az ajtóhoz és kinyitotta majd kifele intett. Vivi nem mozdult, ezért odament hozzá és felrántotta a kanapéról, én csak néztem a jelenetet és egyre jobban imádtam Életem. Kilökdöste, majd rávágta az ajtót, de hallottuk, még amit mondott:

—Ezt még nagyon meg fogod bánni Fanni, velem nem lehet újat húzni, megkeserítem az életeteket.—kiabált Vivi.

Odamentem Édesemhez és átöleltem, majd a heverő felé kísértem, mert láttam, hogy nincs jól. Leültünk.

—Annyira szeretlek, ahogy kiálltál mellettem, nem tudtam betelni veled, nagyon jól esett, imádlak.—bújtam oda hozzá és hallottam még mindig szaporán verő szívét.

—Én is nagyon szeretlek, és téged ne szidjon senki, mellesleg tőled lesz egy csodálatos gyerekem, nem tőle.—mosolyodott el.—De el fogsz kési az órádról.—aggodalmaskodott.

—Igen, de nem hagyhatlak itthon egyedül.—válaszoltam.

—Akkor gyorsan összeszedem magam és veled megyek.—jelentette ki, de mosolyogva, amit nagyon szerettem.

—Oké, itt várlak. Szeretlek!—mosolyogtam vissza, majd megcsókoltam.

Nem kellett 5 perc és már jött is. Felsegítettem rá a kabátját és elindultunk, útközben felhívtam a tanárom, hogy nem lenne e gond, ha jönne Fanni is, de a tanár azt mondta, hogy nyugodtan hozzam, jobb, ha tényleg van vele valaki. Az óra után hazamentünk megebédeltünk és mivel fáradtak voltunk ledőltünk kicsit aludni. Aznap nem is beszéltem Eric-kel, ami kicsit zavart, de tudtam, hogy megért, mert most egyetlenem mellett a helyem, hogy mindenben segítsek neki.