Sziasztok!
Holnaphoz három hétre rakom ki a következő fejezetet, kivéve akkor, ha összegyűlik hamarabb a 3 komi a 9. fejezethez, eddig egy van:)

Üdv: Saadeista

9. fejezet—Előtárgyalás

Mielőtt elmentünk volna Eric-nek egy öltönyt kerítettünk az enyéim közül. Megmutattam neki mi a választék, mert volt miből válogatni. Mutattam neki feketét, világoskéket és fehéret. Míg végül a fehér mellett döntött. Úgy passzolt rá, mint ha csak ráöntötték volna. Én is egy fehér öltönyben mentem és úgy néztünk ki, mint a jó testvérek. A lányok is megerősítették ezt, azt mondták le hiába nem vagyunk, tesók annak nézünk ki. Ezen aztán jó nagyot nevettünk, mert tényleg olyanok voltunk. A tárgyalás előtt találkoztunk a megbeszéltek szerint az ügyvéddel. 

—Jó napot!—köszönt az ügyvéd.

—Jó napot ügyvéd úr! Vargyasi Viktor vagyok.—köszöntem és mutatkoztam be.—Ő itt Eric Saade, svéd popénekes.—mutattam be Eric-et.

—Gondolom akkor Mr. Saade magyarul nem tud.—tette fel kérdő hangsúllyal.

—Igen én is svédül beszélek vele, mivel nem tudok angolul.—válaszoltam.

—Akkor átváltok svédre, hogy Mr. Saade is értse, amit beszélünk.—meglepődtem, hogy tud az ügyvéd úr svédül.—Akkor be is mutatkoznék, Dr. Dunaharaszti Károly vagyok, én fogom képviselni Mr. Vargyasi urat a kiadóval folytatott tárgyaláson. Szerintem foglaljunk helyet és akkor elmondanám, hogy mit terveztem, amit most ezzel a svéd nyelvismerettel még megtoldottam.—mutatott egy négyszemélyes asztalra.

Leültünk és elkezdtük megbeszélni a dolgokat.

—Az a célom hogy 5%-nál több nyereség ne üsse a markukat. Ezen kívül mikor mondanak, egy ajánlatot kezdjünk el svédül beszélni, mindegy miről csak beszéljünk, hagy izzadjon egy kicsit, hogy vajon mit beszélünk. És ha jól informálódtam, akkor Mr. Saade és Miss Damli lemondanak a részesedésről.—vázolta fel terveit.

—Igen mi nem szeretnénk részesülni a regényből kapott pénzből. Elindítottunk egy közös e-mail címet Mr. Vargyasival ahol előrendelést lehet leadni a könyvre és most néztük meg mielőtt elindultunk és közel kétmillió előrendelés érkezett eddig és valószínűleg még több lesz.—világosította fel Eric az ügyvédet az olyan dolgokról, amiről ő még nem tudott. Láttuk, rajta hogy elkerekedik a szeme a kétmillió hallatán.

—Jól hallottam azt a kétmilliós számot?—kérdezett vissza meglepett hanggal.

—Igen ügyvéd úr, ennyi előrendelés érkezett be hozzánk.—válaszoltam olyan komolyan amennyire csak bírtam.

—Azt hiszem ez a szám lesz az ütőkártyánk a kiadónál.—mosolyodott el.—Szerintem induljunk el a tárgyalásra 5 perc múlva 3 óra.—mondta, majd felállt a székéből.

Mi is követtük példáját, elindultunk az épület felé, szemben volt a kávézóval ahol ültünk. Szép impozáns épülete volt, mikor beléptünk az a látvány fogadott minket, mint amire a homlokzat alapján számítottunk. Tölgyfa burkolt mindent, a padlólap fényesre csiszolt gránitból volt, a csillárok és az oszlopok teteje aranyfüsttel folt bevonva, mindenhonnan a luxus és az elegancia tükröződött vissza. Odamentünk a porta ablakához.

—Jó napot! Vargyasi Viktor vagyok. Az igazgató úrhoz jöttünk megbeszélésre.—jelentettem be magunk.

—Jó napot! Azonnal mehetnek, már nagyon várja önöket. Jöjjenek, utánam megmutatom, merre van az irodája.—elindult, mi meg követtük.

Megérkeztünk egy óriási faajtó elé, kétszárnyú faragott egy emelet magas ajtó volt. A portás bejelentett minket, majd kitárult a hatalmas ajtó és beléptünk a fényben úszó gyönyörű irodába. Az igazgató egy nagy robusztus faasztalnál ült gurulós bőrszékkel. Az asztal előtt két szék volt előkészítve, hát igen az ügyvédre nem számítottak.

—Jó napot! Kérem, foglaljanak helyet, egy széket hozatok még csak a két íróra számítottam, de úgy látom, hogy csak az egyik van jelen.—mutatott a székekre, majd a portáshoz fordult.—Kérem, hozasson még egy széket.—mondta udvariasan, amin meg is lepődtem.

—Velem beszélt telefonon, Vargyasi Viktor vagyok.—mutatkoztam be.—Dr. Dunaharaszti Károly ügyvédúr, ő fog képviselni engem és az írótársamat.—mutattam az ügyvédúrra.—Eric Saade svéd popénekes, egyik főszereplője a regényemnek.—mutattam be Eric-et is.
—Nem úgy volt, hogy egy hölggyel jön?—kérdezte magyarul meglepetten.
—De igen csak ő nem érezte jól magát. Helyette eljött az ügyvédem és a regény egyik főhőse, a legjobb barátom.—válaszoltam magabiztosan.

Ezek után elmondtam Eric-nek hogy mit beszéltem magyarul és közben láttuk az igazgató arcán, hogy nem érti, miről beszélünk.

—Akkor csapjunk is bele, de ma még semmit nem ír alá az ügyfelem.—mondta hivatalosra véve a szót az ügyvédem.

—Rendben. Kezdem is az anyagiakkal. A kiadó 50%-ot akar az eladásokból.—ez hallatán kiakadtam, de az ügyvéd úr észrevétlenül felemelte a kezét, amiből tudtam, hogy hagyjam rá.

—Megbeszélem az ügyfelemmel és Mr. Saade-val.—mondta kimérve.

—Jó, várok!

Elkezdtünk svédül beszélni, nem az ügyről, ugyanis ezt csak izzasztásnak szántuk. 10 perc elteltével szóltunk meg újra magyarul. Az ügyvezetőn látszott, hogy örül, hogy újra magyar szót hall.

—Teljességgel elfogadhatatlan az ajánlata. A kiadó 2%-ot vehet le a többi az ügyfelemé.—jelentette ki.

—Nem, 2%-ról szó sem lehet. 25% és ez alá nem mehetek a vezérigazgató így is dühös lesz.

—3%!—alkudozott, de még mindig 2%-kal a cél alatt voltunk.—

20%, de ez alá már nem megyek.

—5% és e fölé nem megyünk, ha nem felel meg, akkor egy óriási üzletet buknak.—ezt már kicsit ingerülten mondta, de még mindig feszesen.

—Mekkora eladásra lehet számítani?—tette fel érdeklődve a kérdést.

—Jelenleg 2 millió előrendelés van és még nem tudni mennyi lesz.—vettem át a szót.

—Mennyiért szeretnék árusítani?—kérdezősködött tovább és hallottuk a hangjában, hogy érdekli a feltételünk.

—Magyarországon olyan 4000ft környékén. Külföldön még nem tudom.—mondtam tovább.

—Külföldön adhatnánk 15000ft értékben, meg tudjuk oldani.—jelentette ki.—Egy pillanat és beszélek a vezérigazgatóval.—hallatszott, hogy nagyon gondolkozik az ajánlatunk elfogadásán.

Mikor telefonálni kezdett hallottuk, hogy németül beszél. Szerencsénkre ügyvédúr beszélte ezt a nyelvet is, így halkan nehogy meghallja az igazgató fordította a beszélgetést. Amiből az jött ki, hogy a vezérigazgató nagyon dühös és azt mondja, hogy azonnal fogadja el az ajánlatunkat és az előrendelésekre adjon 5% kedvezményt, ami a kiadót terheli. Az ügyvezető hebegett habogott, amin a vezérigazgató még jobban felhúzta magát és ordítva, úgy hogy még mi is hallottuk mit mond, szinte parancsba adta ki, amit mondott. A végén az igazgató annyit mondott, hogy igen is értettem! Letették e telefont. Felénk fordult és reményvesztett hangon közölte velünk azt, amit már tudtunk.

—A vezérigazgató úr elfogadta az ajánlatukat, sőt 5% kedvezményt kapnak az előrendelők, amit mi állunk. Az eladás után származó adót is fele részben mi fizetjük.

—Na így már tetszik!—kiáltott fel az ügyvédem.

—Csak online lehet majd rendelni?—kérdezte.

—Igen, könyváruházukba nem kell majd kirakni.—válaszoltam a kérdésre.

—A könyved majd kihirdetem a Saade shop-ban is egy linkkel, ami a kiadó honlapjára irányítja a vevőt.—fordult felém Eric és mondta svédül, amit én le is fordítottam az igazgató úrnak.

—Az megoldható, probléma nem lesz vele, de köszönöm, hogy szólt.—mondta, amit én egyből fordítottam.

—Dec. 21-re pedig minden legyen készen, az előrendelések legyenek szétküldve és egy pár példányt nyomtassanak, mert kellenek a regénybemutató koncertemre. A többit Viktor majd otthon megbeszéljük.—ezt is lefordítottam kivéve az utolsó mondatot.

Az ügyvezető igazgató csak bólogatott, mint a bólogatós kutya az autó hátsó ülésén.

—Az előrendelések hogy fognak eljutni hozzánk? Vagy ez most, hogy zajlik?—tette fel a jogos kérdést.

—Most inkább felmértük, hogy kiket érdekel, és honnan vannak, meg kinek kell aláírást adni.—válaszoltam.

—Értem akkor mi amint aláírtuk a szerződést 2 hét múlva, akkor ezt elintézzük és elküldjük önnek a linket. Szerintem a többit pedig a rajongókra kell bízni.—mondta már jóval tárgyalóképesebben.

—Mi majd a linket kirakjuk twitterre, facebookra és akik előrendeltek e-mailon azoknak elküldjük. Szerintem mindent megbeszéltünk és akkor majd két hét múlva jövünk.—válaszoltam majd fordítottam Eric-nek is.

—A 2 hét múlvai tárgyalásra elég sokan jövünk. Jön Tone, az ügyvédje és a menedzsere, jön Tomas, az ügyvédem, az ügyvédetek, Fanni, te és én. Nagy tárgyalót kéne kérni tőlük.—mondta teljes beleéléssel, ő már nagyon várta hivatalos bejelentést és kiadást.

—Nem is tudtam hogy ennyi mindenki jön, akkor szólok az igazgató úrnak.—válaszoltam és tudtam, hogy a 3 ügyvéd és a 2 menedzsernek nem fog örülni, de ezen jót mosolyogtam.

—Min mosolyog?—jött is a kérdés, amire vártam.

—Csak azon, hogy Mr. Saade felsorolta ki jön a tárgyalásra.—válaszoltam még mindig vigyorral az arcomon.

—És megtudhatnám, hányan leszünk és kik?—kérdezte és látszott rajta, hogy nem örül ennek a hírnek.

—9-en leszünk. A két író, Mr. Saade, Mis. Damli, 2 menedzser, 2 külföldi kollégám és jómagam. Én az írók képviseletében jelenek meg, a többi pedig szerintem érthető.—válaszolt az ügyvédem megtörve a hallgatását.

—Értem akkor majd előkészítjük a nagytárgyalót.—bármennyire is leplezni próbálta nem örült a hírnek.

—Rendben akkor mi most megyünk. Viszlát!—köszönt el az ügyvédem.

—Viszlát!—köszöntünk el mi is Eric-kel.

—Viszont látásra!—köszönt el tőlünk az igazgató is.

Távozás közben jót nevettünk és Eric-kel pacsit váltottunk. Hazaértésünk után elmeséltünk mindent Tone-nak és Fanninak, akik szintén örömujjongásban törtek ki. Majd leültünk vacsorázni.

Sziasztok!
Még egy komi és kaptok még egy fejezetet:)
Üdv: Saadeista

8. fejezet—Egyedül otthon

Eric szemszöge

Viktorék készülődtek, hogy elmenjenek svéd órájukra. Tone szívem valahova eltűnt a lakáson belül, így csak én búcsúztam el legjobb barátainktól. Mielőtt elmentek volna Viktor odajött hozzám valami csomaggal a kezében.

—Tessék, tedd el, nehogy úgy járjatok, mint mi, aztán magyarázkodhatnátok.—nyújtott felém egy óvszeres dobozt és mellé nagyokat mosolygott.
—Köszi, igen nem árt vigyázni. A mi magánéletünk, jó hírünk múlik rajta, na meg a ti jó híretek is, mivel falaztok nekünk. Csak a méret legyen jó.—az utolsó mondatrészt nevetve mondtam.
—Én szerintem jó lesz, a fürdős skype-os eset után biztos eltaláltam a méretedet.—úgy nevetett, hogy majd beleremegett a ház, de igaza volt, én is nevetni kezdtem.
—Viktor drágám gyere, el fogunk késni.—szólt oda Fanni.
—Megyek már!—elindultunk mind a ketten.

Elbúcsúztam tőlük, majd bezártam az ajtót és Tone járt a fejemben, hogy hol lehet, de már nem kellett sokáig várjak a válaszra. Kinyílt az ajtónk és ő ott állt a kitárt ajtóban. A szoba be volt sötétítve és gyertyák égtek bent. Szerelmem egy bíborvörös csipkefehérneműben állt és mutatóujjával csak intett, hogy menjek közelebb. Annyira izgató volt, hogy bármennyire akartam volna, nem tudok neki ellenállni. Éreztem, hogy ágyékom bizsereg, és minden porcikám kívánja őt. Elindultam felé. Rajtam is csak egy fekete feszülős bokszer volt és tudtam, hogy jobban feszül, mint általában. Mikor odaértem átkarolta egyik kezével a nyakam, míg másikkal már így is felajzott testrészem felé közelített végig a mellkasomon, majd simogatni kezdte meredező férfiasságom. Én csókokkal kényeztettem őt. Nyakától egészen a melltartójáig. Közben kikapcsoltam azt kezemmel és megszabadultam tőle, majd folytattam csóközöneim, míg le nem értem a csipkés bugyija közepén lévő masniig. Innen visszaindultam a hasán és nyelvem játékával csiklandoztam. Behúztam a gyertyákkal megvilágított romantikus hangulatú szobába. Ledöntött az ágyra és adott egy szenvedélyektől fűtött csókot, majd két puha kezével elindult lefelé. Éreztem leheletét a bőrömön és néha selymes arcát is, ahogy hozzásimul izmoktól duzzadó testemhez. Mikor leért simogatta még a bokszerből kidudorodó merev férfiasságom, majd megszabadult az azt elnyomva tartó uralomtól. Én kerültem felülre megszabadítottam attól a bugyitól, ami annyira felizgatott. Majd felhúzattam a kapott csomagból egyet, ahogy édesem felhúzta éreztem hogy még több vér áramlik lágyékomba. Ezek után beléhatoltam először lassan érzékien, hallottam apró sóhajtásait, majd kicsit gyorsítottam és egyre nagyobb sóhajtások és felkiáltások közepette hallottuk egymást, és hogy mennyire élvezzük a pillanatokat. Még gyorsabbra vettem a tempót, majd mikor a csúcsra jutottunk megfeszült minden izmom és éreztem, hogy neki is. Örömteli sóhajok és érzelmekkel teli kiáltozások közepette elértük a csúcsok csúcsát, majd elernyedt testünk. Átöleltem és még mindig nagyokat lihegve mondta:

—Szeretlek!

—Én is!—válaszoltam lihegve, érzelmekkel túlfűtve.

Még fél órát ölelve egymást feküdtünk a selymes fehér ágyon, ami olyanná változott mintha a fellegekben lebegett volna.

—Megajándékozzuk Viktorékat?—törtem meg a csendet, pedig nem szerettem volna, de nem otthon voltunk.

—Mire gondoltál?—kérdezte.

—Azt hiszem nincsen ebéd főzve. Összecsaphatnánk valami svéd kaját.—incselkedve mondtam.

—Jó ötlet! Csak előtte tusoljunk le.—mosolygott rám.—Utána megnézzük, mi van a spájzban.—fűzte hozzá.

—Oké akkor menjünk tusolni, de siessünk, azt hiszem, egy óra körül végeznek, és most van dél.—próbáltam sürgetni.

—Jó sietünk, nem tudtam mikor jönnek haza.—válaszolt mosolyogva, amit annyira szerettem.

10 perc alatt kész voltunk. Kimentünk a konyhába. Szerencsére minden hozzávalót megtaláltunk. El is kezdtük a főzést, majd egy órakor csörgött a telefonom, Viktor hívott.

—Szia! Csak azért hívlak, hogy elindultunk haza. Gondoltam ne hogy a legrosszabbkor jöjjünk, ezért felhívlak.—mondta nevetve és hallottam, hogy Fanni is nevet mellette.

—Szia! Oké, akkor jöttök, amúgy nyugodtan gyertek, már végeztünk, és köszi, amit adtál, kellett és pont a méretem volt.—akkorát nevettem, hogy reméltem nem süketül meg Viktor a telefon másik végén.

—Nincs mit, akkor jövünk. Körülbelül negyed óra és otthon vagyunk. Szia!—köszönt el.

—Oké, várunk titeket. Szia!—mosolyogva mondtam.

A negyed óra pont elég volt mindenre. Meg is terítettük az asztalt. Előre tudtuk, hogy majd mondani fogják, hogy minek főztünk és nem azért vagyunk itt, de nem fog érdekelni. A 15 perc tényleg annyi volt. Csörrent egyet a kaputelefon és tudtuk, hogy megjöttek. Oda is mentünk az ajtóba, majd kulcs csörrent a zárban és az ajtó kinyílt.

—Sziasztok! Gyorsan gyertek, kihűl a kaja!—köszöntem és sürgettem őket, közben segítettem levenni Fanni kabátját.

—Sziasztok! Milyen kaja? Ugye nem főztetek?—jött az a kérdés, amire vártam.

—De igen, svéd specialitásokat csináltunk. Mellesleg mi ráértünk.—válaszolt szívem.

—Jó, de akkor sem azért vagytok vendégségben, hogy főzzetek.—kontrázott Viktor.—De a svéd specialitás jól hangzik, és ha már főztetek ne hűljön ki. Menjünk és együnk, farkas éhes vagyok.—mondta mosolyogva.

Leültünk ebédelni. Látszott, hogy nagyon ízlik nekik, amit csináltunk. Sajnos én otthon keveset főzök, pedig tudok és szeretek is csak éppen időm nincs.

—Na, hogy ízlik?—kérdeztem végül meg nagy vigyorral.

—Isteni! Nem csak nagyon jó énekes, táncos, vagy hanem szakács is.—dicsért Fanni, amire Viktor csak bólogatással válaszolt, hogy igaza van.

—Nagyon köszönöm! Tone is rengeteget segített. Remélem, ha nem egyedül leszek a házban, akkor tudok majd többet főzni, mert most elvétve forgolódok a konyhában.—válaszoltam és hozzáfűztem Tone szívem segítség nyújtását is miközben átöleltem.

—Remélem jól telt, amíg kettesben voltatok itthon.—mondta fülig érő szájjal Viktor.

—Köszönjük, jól éreztük magunkat, ugye Szerelmem?—vetettem egy kaján vigyort szívemre.

—Persze én is nagyon élveztem. Jó volt, hogy tudtuk nem nyit ránk senki.—mosolygott vissza rám.

—Örülök neki, hogy jól éreztétek magatokat.—mosolygott ő is.

Megettük az ebédet, majd Viktorral elkezdtünk készülődni a tárgyalásra.

7. fejezet—Újabb vendég

…

Szia!—köszöntem rá.

—Szia! Bocsi nem nagyon érek, rá rengeteg dolgom van, most is csak felnéztem hátha fent látom Tone-t. Valahova eltűnt és hiányzik.—köszönt vissza, majd mikor megemlítette Tone-t látszott az arcán, hogy nagyon hiányzik neki.

—Várj egy pillanatot és lehet meglepetésem lesz a részedre.—mosolyogtam el magam és odamentem Tone-hoz és elmondtam neki, hogy hiányolják, mire ő jött velem.—Na itt vagyok a meglepetésemmel.—most már nevettem. Tone a kamerába nézett.

—Tone? Te ott? Tudod hogy nagyon hiányzol?—tette fel sok kérdését.

—Igen én itt, először szállodában voltam, de Viktorék meghívtak magukhoz, mivel van egy üres szobájuk én meg ezer örömmel elfogadtam a meghívást. Nekem is hiányzol nagyon, de nem tudtam megállni, hogy eljöjjek Magyarországra és találkozzam Viktorékkal, te is jöhetnél. De Viktor fontos dolgot szeretne mondani, hallgasd meg és utána lehet, hogy beszélünk.—végig le sem véve a szemét Eric-ről és fülig érő mosollyal mondta.

—Rengeteg dolgom van, írom a számaim és készülök a turnéra is, de Viktort meghallgatom kíváncsivá tettél, remélem, majd tudunk beszélni.—az utolsó négy szót vágyakozva mondta ki.

—Annyira látom, hogy nem bírod ki nélkülem, megígérem, beszélünk, persze ha Viktor ideenged.—mosolygott és látszott rajta hogy ő is nagyon vágyik Eric-re, ezért ki is találtam valamit.

—Oké, na, Viktor mond mi az a jó hír, bocsi hogy beléd fojtottuk a szót, de nagyon nehezen bírom, hogy nem láttam Tone-t már néhány napja.—mondta szomorúan az utolsó mondatrészt.

—Semmi gond, ismerős a helyzet, Fanni csak 4 napra ment el, de már ki voltunk mind ketten, ebből lett a baba.—mosolyogtam.—Egyébként azt akartam mondani, hogy felhívott egy könyvkiadó és két nap múlvára egy előtárgyalást beszéltünk meg. Tone felajánlotta az ügyvédjét is, amit muszáj, volt elfogadjak.—nevettem, mert céloztam arra, hogy miatta is kellett.

—Igen? Az nagyon jó bárcsak elmehetnék veled, de mint hallottad rengeteg dolgom van.—hallatszott, hogy sajnálja a dolgot.

—Van egy ötletem, ami szerintem tetszeni fog neked. Minden probléma meg lenne oldva.—mondtam olyan hangnemben, hogy felkeltsem érdeklődését.

—Naa, mondjad, nagyon kíváncsi vagyok, de azt hiszem, tudom, mit szeretnél.—mosolygott rám, de az a mosoly nem csak nekem ment, hanem a hátam mögött álló szerelmének is.

—Csak meg szerettelek volna hívni magunkhoz, és akkor Tone-nal is együtt lehetnél és a tárgyalásra is eljöhetnél…—mondtam, de a többit nem fejeztem be, mert tudtam, hogy ő akarja mondani.

—Igen, de egy feltétellel.—mosolygott még mindig. Én erre a feltételre vártam.—Segítened kell a dalok írásában.—jelentette ki, amire számítottam.

—Nagyon szívesen. Egyébként tudtam, hogy ezt fogod kérni ezért is nem ajánlottam én fel.—nevettem el magam.

—Akkor pakolok is és indulok, a magángépem bármikor a készenlétemre áll. Estére ott is vagyok, alig várom, hogy találkozhassak veletek, na meg hogy Tone-t átölelhessem, úgy hogy nem kell, féljünk, hogy valaki észrevesz minket.—nagyon látszott rajta hogy lelkes és átkozottul szerelmes, nagyon hasonlított rám.

—Itt nem is, Tone-t sem tudják, hogy itt van, így nem lesz gond és mi is nagyon várjuk már egyetlenemmel, hogy találkozzunk, aztán nem ajándék hegyekkel ide állítani.—végig röhögtem a mondatom második felét, reméltem, hogy érteti, mait mondok.

—Azt viszek, amit akarok, de nyugi nem lesz sok minden csak egy két apróság.—nevetett ő is és ezek szerint értette mit mondtam neki.

—Na, azokra az apróságokra és az egy kettőre kíváncsi leszek.—nevettem tovább.—De oda is adlak Tone-nak beszéljetek nyugodtan.—fűztem hozzá.

— Egy kicsit beszélünk, meg közben összepakolok és indulok.—mondta el mit tervez a délutánra.

Míg Eric és Tone beszéltek, addig kimentem a konyhába szívemhez.

—Majd lesz egy meglepetésem neked estére, nagyon fogsz örülni neki.—mosolyogtam rá, a szokásos mosolyommal, és láttam szemében, hogy nagyon kíván.

—Meg sem kérdezem mi az, mert úgy sem fogod elmondani.—durcizott be, de láttam rajta hogy csak játszik.

—Még szép hogy nem mondom el akkor, hogy lenne meglepetés?—kérdeztem vissza, még mindig mosolyogva.

—Tudod, hogy az ilyen bejelentett meglepetéseid nem tetszenek, mert tudom, hogy valamire készülsz, de nem mondod meg mire.—mosolygott, én is alig tudtam ellenállni neki.

Majd kijött Tone, amin meg lepődtem, mivel nem sokat beszéltek akkor Eric-kel.

— Mi az? Csak nem végeztetek már?—kérdeztem meg meglepett hangon.

—Igen nagyon keveset beszéltünk sajnos, sietett pakolni, hogy minél hamarabb itt lehessen. Csak ezért engedtem, hogy ilyen hamar elmenjen, mert pár óra múlva látom.—ezzel elárulta a meglepetésemet, csúnyán is néztem rá, amit észre is vett.—Ja hogy ezt nem szabadott volna, elmondjam? Bocsi.—mosolygott rám.

—Hát most már mindegy megtudta, de igen ezt meglepetésnek szerettem volna szánni hogy ide jön Eric.—mondtam csalódottan.

—Jobb is hogy most megtudtam, lehet ha csak így meglátom itt kapok szívrohamot.—mosolygott rám.—De nagyon nagyon örülök neki, imádlak hogy ilyen ötleteid vannak.—odajött és megcsókolt.

Eltelt egy óra, mikor Tone szólt, hogy valamit látnunk kell.

—Gyertek, ezt nézzétek, most rakta fel Eric twitterre.—mutatott egy képre és arra ami alá van írva.

Most megyek először találkozni új barátaimmal Magyarországra, ezt a mosolyt nektek  magyar rajongóknak küldöm és barátaimnak. És várom már azt a csodás hetet amit velük fogok eltölteni az ő vendégszeretetükben @Vargyasiviktor @nemethifanni

Mikor megláttam nem tudtam hinni a szememnek. Még meg is említett a twittben, bár már nyilvánosan is volt hogy leveleztünk, de ez új volt.

—Tone gyere segíts kell csináljunk egy válaszképet is.—mosolyogtam.

Majd elkészítettük a képet és felkerült twitterre.

Mi is nagyon várunk, elő van készítve a szobád is, remélem tetszik.  @ericsaademusic

—Szerintem nagyon jó lett.—mondta Tone.—Mikor ezt kimondta már láttam, hogy Eric retwittezte is, amit kiraktam és válaszolt is rá:

                          @Vargyasiviktor nekem nagyon tetszik, egy óra és nálatok leszek J 
—Egy óra?—kérdezte szívem izgatottan.
—Igen, mint látod annyi. Kicsit össze kéne pakolni, mert elég kupi van.—mondtam neki mosolyogva.

El is telt az egy óra, amit beszélgetve és pakolászva töltöttünk, meg gyorsan összedobtunk közösen egy süteményt, ami Tone ötlete volt, elárulta Eric kedvencét és szerencsére minden hozzá valót megtaláltunk a spájzba. Majd csöngettek a kapucsengőn. Kimentem és felvettem magamra egy kabátot, majd lementem a kapuhoz és kinyitottam neki.

—Szia, Eric! Nagyon jó végre megint látni, de most már, mint ismerőst és barátot. Kell, valamit segítsek felhozni?

—Szia, Viktor! Hol is találkoztunk már? Annyi mindenkivel találkoztam már VIP-ben hogy nem emlékszem mindenkire. És ha annyira szeretnél segíteni, akkor ezt, felhozhatnád, és nem kellene kétszer fordulni.—jött a válasz, miközben folyamatosan mosolygott és látszott, hogy nagyon izgatott.

—Idén voltál itt koncertezni Magyarországon és kint voltam VIP-ben. Alá is írattam a DVD-m, CD-im és a posztereim. Már akkor is próbálkoztam svédül beszélni, bár nem mindig jött össze.—felkaptam a csomagot, amit mutatott és közben elmondtam neki, hol is találkoztunk először. Majd a taxi sofőr felé fordultam.—Elnézést, de tessék csak visszaadni. Ferihegyről nem ennyibe kerül ide az út, hanem jóval kevesebbe.—már indulni készült, de nem hagyhattam, hogy átvágja.

—Persze vissza akartam adni.—mondta, de tudtam, hogy nem így van, de azért ráhagytam csak adjon vissza.

Miután visszaadott elhajtott és láttam a visszapillantó tükörből, hogy valamit magyaráz magának. Nem is értettem mit képzel, de szerencsére Eric nem értette mit mondtam a sofőrnek, szerencsére nem is kérdezte. Mikor felértünk a lakásba bevittük a szobába a cuccait Tone cuccai mellé, mivel még ő sem pakolt ki, majd kimentünk a nappaliba, ahova már Fanni és Tone is kijött a konyhából. Fannin láttam, hogy nagyon koncentrál, hogy ne ájuljon el. Én ezen csak mosolyogtam.

—Szia, Fanni! Ment oda hozzá és puszit adott majd megölelte.—láttam, hogy még mindig nem tért magához, amit megint egy mosollyal mutattam ki.

—Szia, Eric! Tudod, hogy ezt a pillanatot csak álmaimban reméltem.—mondta viccelődve, de én tudtam, hogy komolyan gondolja.

—Igen tudom, de teljesült és örülök, hogy teljesült.—mosolygott a szokásos mosolyával, majd odament Tone-hoz is.—Szia, Baby! Nagyon hiányoztál!—átölelte, magához szorította gyengéden és egy heves érzelmes csókkal köszönt neki.

—Szia, Édesem! Nekem is nagyon hiányoztál, alig vártam, hogy gyere! Végre nem kell, bujkáljunk és átszökjek vagy átszökj.—mondta vágyakkal teli hangon és ő is megcsókolta csak ő lágyan és érzékien.

—A szobátokban azt csináltok, amit szeretnétek, érezzétek magatokat otthon és csináljatok, úgy mintha mi itt sem lennénk.—próbáltam célozni egy két dologra, reméltem, hogy vették a lapot, de miután kajánul elvigyorodtam, már tudták mit szeretnék mondani ezzel.

—Lehet majd élünk vele.—mosolygott Eric is.

Közben Fannim kiment a konyhába és behozta a süteményt és letette a dohányzó asztalra. Mikor Eric meglátta kedvencét felcsillant a szeme.

—Ez a kedvencem, honnan tudtátok? Na, várjatok csak Tone te voltál ugye? Ezért még büntetést kapsz.—a mosoly nélkül is tudtuk Eric milyen büntetést szán Tone-nak és elkezdtünk nevetni.

—Várom a büntit, de egyél is a sütiből, ha már dolgoztunk vele.—nevetett ő is.

—Még szép hogy eszek, ki nem hagynám főleg, hogy ti csináltátok.—majd odanyúlt és elvette egyet. Fél pillanat múlva már látszott rajta hogy ízlik neki.—Ez isteni lett, jobb, mint amit enni szoktam. Ti is egyetek. 

Szerintem még Viktor ti nem is ettetek ilyet, pedig nagyon jó.—nyújtotta felénk a tálat.

Mindenki vett belőle és elmajszolgattuk, ami ki lett rakva. És igazat kellett adjunk Eric-nek tényleg nagyon jó lett és nagyon finom volt.

—Na, ezek után én is meglepetéssel készültem. Gyertek, velem oda is adom.—mutatott a szobájuk felé.

—Mondtam, hogy ne hozz semmit.—kicsit lehet túl haragosra is sikerült, de a mosolyom elárulta mit akartam kihozni ebből.

Mikor beértünk kinyitotta a bőröndjét és megláttam benne a sok Eric-es cuccot. Majd elkezdte kipakolni az ágyra a dolgokat. Előkerült ott minden. Először névre szóló dedikált DVD, CD-k, poszterek és naptárak kerültek elő, mind kettőnknek egy-egy példány, olyan dolgok is, amiket még nem is láttam.

—Na, ez az egyik fele. Itt vannak olyanok is, amiről egy szót se szóljatok, mert ki sem szabadott volna, még hozzam otthonról. Ez a 2014-es naptáram, ez a két poszter is csak jövőre jön ki, itt van egy CD, ez a jövő évi világturnéra készülő CD. A többit meg már ismeritek.—mutatott meg mindent.—Ígérjétek meg, hogy amíg ki nem jönnek, senkinek nem mutatjátok meg őket, mert lebukom, aztán kapok Tomas-tól.—mondta nevetve.

—Oké nem fogja őket meglátni senki. Ne hogy bajba kerülj emiatt.—csak bólogatni tudtam, mert szó nem jött a számra. Eric észre is vette, hogy le vagyunk sokkolva és ezen egy jót nevetett.

—Még nincs vége, csak most kezdtem el.—már úgy nevetett, hogy zengett a lakás.

Elővette a másik kupacot a bőröndből és azt is az ágyra rakta. Mind a Saade shop-ból voltak, kivéve egy kettőt, amit még nem láttam, meg ott volt az a dzseki, amit imádtam.

—Itt is van, ami még nem jött ki. —meg is mutogatta mik azok. Előszedte a dzsekit is, amit nem tudtam mire vélni.—Ezt pedig neked hoztam Viktor, tudom, hogy nagyon tetszik, neked én meg már nem hordom csak áll a szekrényben, így neked adom.—nyújtotta felém.

—Ezt nem fogadhatom el, ez már tényleg sok, mellesleg honnan tudod, hogy ez ennyire tetszik?—először nem bírtam megszólalni, de aztán tiltakoztam.

—Az mindegy honnan tudom, tudom és kész és fogadd el, mert ez a tiéd mostantól.—jelentette ki.

—Ezt ne hiszem el.—nevettem.—Ugye drágám te mondtad el neki?—kérdeztem meg.

—Hát rákérdezett én meg megmondtam, nem tudtam miért kérdezi.—mentegetőzött.

—Tudod, hogy rád sosem tudnék haragudni.—mosolyogtam.— Ha már ennyi mindent hoztál, akkor én is kitaláltam valamit.

—Mit?—kérdezte kíváncsian.

—Pénteken zh után a srácokkal elmegyünk röpizni. Nincs kedved eljönni?—kérdeztem meg.

—De nagyon is van kedvem csak éppen ruhám nincs, ilyenre nem készültem.—sütötte le fejét, mint egy gyerek.

—Azzal nem lesz, probléma van itt nekem elég ruhám, és ahogy nézem körülbelül egy a méretünk.—nevettem el magam.—De majd holnap a tárgyalás után előszedek egy pár cuccot és megnézed őket, meg felpróbálod.

—Oké, ezt megbeszéltük, és szerintem is egy méretünk van.—ő is nevetett.

—Jaa, igen szombaton pedig elmegyünk konditerembe, tudok egy jó helyet én is oda szoktam lejárni. Addig legalább a csajok jól ki tudnak minket beszélni.—már annyira nagy volt a jókedv és annyira hangosan nevettünk néha, hogy a szomszéd elkezdett dörömbölni, pedig mindig hangosan megy a zene, de úgy látszik, az nem zavarja.

—Mehetünk, már úgy is rég voltam. Aztán majd segítened kell a dalírásban is.—nevetett halkabban.

—Persze holnap az is bele fog férni. Sok ötletem van.—tudtam miben egyeztünk meg.

—Most pedig készítsünk egy képet a rajongóknak. Kár hogy Tone szívem nem lehet rajta, de majd eljön az-az idő is.—ölelte meg, majd megint megcsókolta. Láttam rajtuk, hogy nagyon örülnek, hogy nem kell rejtegetniük azt hogy szeretik egymást.

Mikor kikerült a kép, már is retwitezték és kedvencnek jelölték be. A kép kitétele után vacsorázni mentünk, még kicsit beszélgettünk aztán lefeküdtünk, mert mindenki fáradt volt és másnap nagy nap lesz.

És már itt is vagyok náluk @Vargyasiviktor @nemethifanni  nagyon jó lesz egy hétig itt:)