1.fejezet—Megismerkedés

Októberi esős idő volt éppen vasárnap, mikor úgy döntöttem Fannival, hogy meg kell ismerkednünk Eric Saade-val a svéd pop énekessel, akinek rajongói voltunk. De fogalmunk sem volt, hogy, hogy is csináljuk, hiszen ő egy híres sztár. Fanni és én azon gondolkodtunk, hogy elkezdjük keresgélni a telefon számát, hátha találnunk valamit, elég csak egy kis nyom is. Eltelt egy jó pár óra mire úgy döntöttünk, hogy a menedzserétől elkérjük abban a hitben, hogy ő majd megadja. Úgyhogy elutaztunk Svédországba. Elmentünk arra a helyre ahol általában mindig meg lehet találni Eric menedzserét, az edzőterembe. Egy kicsit izgultunk vajon szóba áll e majd velünk és hogy megadja e a számát. Erőt vettünk magunkon majd oda mentünk hozzá.

—    Jó napot zavarhatnám egy percre?—mondta Fanni egy kicsit izgatottan.

—    Szia. Hát nem is tudom, attól függ, hogy mit szeretnél, mert ha te is egy őrült rajongó vagy és Ericcel szeretnél egy randit, akkor nem érek rá.—mondta egy kicsit mérgesen.

Végül is megértettük, hiszen több 100 millió lány zaklatja ilyenekkel. De nem engedtük, hogy tágítson.

—    Nem, nem Ericcel akarok randizni csak a telefon számát, szeretném elkérni mivel, van egy regényünk, amit a mellettem lévő úrral írtunk—mutatott rám—és szeretnénk, ha megjelenne, de amíg Eric nem egyezik, bele addig nem adhatjuk ki.—mondta reménykedő hangon mire ő mélyen elkezdet gondolkozni majd egy névjegyet nyújtott a lány kezébe. Fanni és én csak elmosolyodtunk megköszöntük és már mentünk is tovább. Nagyon örültünk, hogy sikerült megszerezzük, úgyhogy alig vártuk, hogy felhívhassuk Eric-et. Mikor a szállodába értünk akkor már alig vártuk, hogy felhívjuk, úgyhogy neki is álltunk.

Mivel Fanni tudott angolul és én pedig még nem éreztem olyan biztosnak a svéd tudásom így Fanni hívta fel az énekest. Fanni óriási csendben beütötte a telefonszámot, miközben hallgattuk egymás a szívverését, és hogy mennyire izgatottak vagyunk. Mikor Eric Saade beleszólt a telefonba majdnem felugrottam izgalmamban a fekete színű bőrkanapéról, Fanni pedig kis híján belesikított a mobilba, majd Eric Saade beleszólt a kagylóba.

—    Igen tessék! Eric Saade!—szólt hivatalosan bele a telefonba.

—    Jó napot! Némethi Fanni vagyok Magyarországról jöttem el ide, hogy valami fontosról essen szó. Egy percre rabolhatom az idődet?—szólt bele remegő hanggal a telefonba, miközben le föl rótta a szobát izgatottságában.

—    Jó napot! Szerintem nem ismerjük egymást. Gondolom te is egy rajongóm vagy, de hogy honnan sikerült megszerezned a telefonszámomat, azt nem tudom, de mivel ilyen elszánt vagy így meghallgatlak.—mondta meglepődött hangon.

—    A menedzseredtől van meg a számod, elég nehezen sikerült megszerezzem.—magyarázkodni próbált.

—    Ha a menedzserem úgy látta jónak, hogy megadja a számom akkor arra jó oka volt. Miben segíthetek?—fogadta el a magyarázatot és csodálkozva kérdezte.

—    Itt ül mellettem a barátom, aki egyben író és 18 éves magam pedig 17. Mi ketten írtunk egy regényt, amiben te is kulcsszereplő vagy és ehhez kérnénk az engedélyed, hogy kiadhassuk a könyvet.—magyarázta a hívása okát.

—    Rólam írtak egy könyvet? Ilyen fiatalon? Nagyon nagy rajongóim lehetnek.—mondta csodálkozással teli hanggal.

—    Az író úr és én is.—magyarázta el a rajongói felállást.

—    És ennek a regénynek mi a témája? Én mit alakítok benne?—kíváncsiskodott tovább, miközben öröm hallatszott a hangján.

—    A témáját nehéz lenne megmondani mivel elég sokrétű, de a szerelem és a párkapcsolatok dominálnak benne legfőképpen. Te természetesen a saját életedet alakítod benne.—magyarázta tovább már nem remegő hangon, hanem teljes beleéléssel.

—    Értem el tudnátok küldeni nekem hogy, elolvashassam és döntsek az engedéllyel kapcsolatban? Legalábbis ha van angol nyelvű.—tette fel a kérdést amire Viktorék már nagyon vártak.

—    Természetesen elküldjük és én magam fordítottam le a művet.—vágta rá rögtön Fanni örömmel teli hanggal.

—    Rendben várom akkor, és hívj Eric-nek.—mondta barátiasra fordítva a szót.

—    Jó rendben engem meg hívj Fanninak. A regényt már át is küldtem.—válaszolta kicsit meglepődve ezen a gyors barátkozási tempón.

—    Oké. Az író urat hogy hívhatom, és majd valamikor tudok vele is beszélni?—kíváncsiskodott Viktor felöl.

—    Viktornak hívhatod, és angolul nem tud egy fél éve tanul svédül.—informálta Eric-et.

—    Felveszlek titeket facebook-on és skyp-on.—vágta rá.

—    Jaj de jó, ott tudunk beszélgetni, ha valami észrevételed, van és lehet, még Viktor is megpróbálkozik a svédül való kommunikálással.—mondta teljes mámorban úszva.

—    Most leteszem, mert elég sok lesz ez nektek, de már felvettelek mindkettőtöket, úgyhogy folytathatjuk ott is. Remélem Viktorral is tudok pár szót váltani. Szia!—aggódott a telefonszámla miatt. És hangjából hallatszódott, hogy várja a további beszélgetést.

—    Már nagyon várom! Szia!—köszönt el már teljesen magán kívül az örömtől.