8. fejezet—Egyedül otthon

Eric szemszöge

Viktorék készülődtek, hogy elmenjenek svéd órájukra. Tone szívem valahova eltűnt a lakáson belül, így csak én búcsúztam el legjobb barátainktól. Mielőtt elmentek volna Viktor odajött hozzám valami csomaggal a kezében.

—Tessék, tedd el, nehogy úgy járjatok, mint mi, aztán magyarázkodhatnátok.—nyújtott felém egy óvszeres dobozt és mellé nagyokat mosolygott.
—Köszi, igen nem árt vigyázni. A mi magánéletünk, jó hírünk múlik rajta, na meg a ti jó híretek is, mivel falaztok nekünk. Csak a méret legyen jó.—az utolsó mondatrészt nevetve mondtam.
—Én szerintem jó lesz, a fürdős skype-os eset után biztos eltaláltam a méretedet.—úgy nevetett, hogy majd beleremegett a ház, de igaza volt, én is nevetni kezdtem.
—Viktor drágám gyere, el fogunk késni.—szólt oda Fanni.
—Megyek már!—elindultunk mind a ketten.

Elbúcsúztam tőlük, majd bezártam az ajtót és Tone járt a fejemben, hogy hol lehet, de már nem kellett sokáig várjak a válaszra. Kinyílt az ajtónk és ő ott állt a kitárt ajtóban. A szoba be volt sötétítve és gyertyák égtek bent. Szerelmem egy bíborvörös csipkefehérneműben állt és mutatóujjával csak intett, hogy menjek közelebb. Annyira izgató volt, hogy bármennyire akartam volna, nem tudok neki ellenállni. Éreztem, hogy ágyékom bizsereg, és minden porcikám kívánja őt. Elindultam felé. Rajtam is csak egy fekete feszülős bokszer volt és tudtam, hogy jobban feszül, mint általában. Mikor odaértem átkarolta egyik kezével a nyakam, míg másikkal már így is felajzott testrészem felé közelített végig a mellkasomon, majd simogatni kezdte meredező férfiasságom. Én csókokkal kényeztettem őt. Nyakától egészen a melltartójáig. Közben kikapcsoltam azt kezemmel és megszabadultam tőle, majd folytattam csóközöneim, míg le nem értem a csipkés bugyija közepén lévő masniig. Innen visszaindultam a hasán és nyelvem játékával csiklandoztam. Behúztam a gyertyákkal megvilágított romantikus hangulatú szobába. Ledöntött az ágyra és adott egy szenvedélyektől fűtött csókot, majd két puha kezével elindult lefelé. Éreztem leheletét a bőrömön és néha selymes arcát is, ahogy hozzásimul izmoktól duzzadó testemhez. Mikor leért simogatta még a bokszerből kidudorodó merev férfiasságom, majd megszabadult az azt elnyomva tartó uralomtól. Én kerültem felülre megszabadítottam attól a bugyitól, ami annyira felizgatott. Majd felhúzattam a kapott csomagból egyet, ahogy édesem felhúzta éreztem hogy még több vér áramlik lágyékomba. Ezek után beléhatoltam először lassan érzékien, hallottam apró sóhajtásait, majd kicsit gyorsítottam és egyre nagyobb sóhajtások és felkiáltások közepette hallottuk egymást, és hogy mennyire élvezzük a pillanatokat. Még gyorsabbra vettem a tempót, majd mikor a csúcsra jutottunk megfeszült minden izmom és éreztem, hogy neki is. Örömteli sóhajok és érzelmekkel teli kiáltozások közepette elértük a csúcsok csúcsát, majd elernyedt testünk. Átöleltem és még mindig nagyokat lihegve mondta:

—Szeretlek!

—Én is!—válaszoltam lihegve, érzelmekkel túlfűtve.

Még fél órát ölelve egymást feküdtünk a selymes fehér ágyon, ami olyanná változott mintha a fellegekben lebegett volna.

—Megajándékozzuk Viktorékat?—törtem meg a csendet, pedig nem szerettem volna, de nem otthon voltunk.

—Mire gondoltál?—kérdezte.

—Azt hiszem nincsen ebéd főzve. Összecsaphatnánk valami svéd kaját.—incselkedve mondtam.

—Jó ötlet! Csak előtte tusoljunk le.—mosolygott rám.—Utána megnézzük, mi van a spájzban.—fűzte hozzá.

—Oké akkor menjünk tusolni, de siessünk, azt hiszem, egy óra körül végeznek, és most van dél.—próbáltam sürgetni.

—Jó sietünk, nem tudtam mikor jönnek haza.—válaszolt mosolyogva, amit annyira szerettem.

10 perc alatt kész voltunk. Kimentünk a konyhába. Szerencsére minden hozzávalót megtaláltunk. El is kezdtük a főzést, majd egy órakor csörgött a telefonom, Viktor hívott.

—Szia! Csak azért hívlak, hogy elindultunk haza. Gondoltam ne hogy a legrosszabbkor jöjjünk, ezért felhívlak.—mondta nevetve és hallottam, hogy Fanni is nevet mellette.

—Szia! Oké, akkor jöttök, amúgy nyugodtan gyertek, már végeztünk, és köszi, amit adtál, kellett és pont a méretem volt.—akkorát nevettem, hogy reméltem nem süketül meg Viktor a telefon másik végén.

—Nincs mit, akkor jövünk. Körülbelül negyed óra és otthon vagyunk. Szia!—köszönt el.

—Oké, várunk titeket. Szia!—mosolyogva mondtam.

A negyed óra pont elég volt mindenre. Meg is terítettük az asztalt. Előre tudtuk, hogy majd mondani fogják, hogy minek főztünk és nem azért vagyunk itt, de nem fog érdekelni. A 15 perc tényleg annyi volt. Csörrent egyet a kaputelefon és tudtuk, hogy megjöttek. Oda is mentünk az ajtóba, majd kulcs csörrent a zárban és az ajtó kinyílt.

—Sziasztok! Gyorsan gyertek, kihűl a kaja!—köszöntem és sürgettem őket, közben segítettem levenni Fanni kabátját.

—Sziasztok! Milyen kaja? Ugye nem főztetek?—jött az a kérdés, amire vártam.

—De igen, svéd specialitásokat csináltunk. Mellesleg mi ráértünk.—válaszolt szívem.

—Jó, de akkor sem azért vagytok vendégségben, hogy főzzetek.—kontrázott Viktor.—De a svéd specialitás jól hangzik, és ha már főztetek ne hűljön ki. Menjünk és együnk, farkas éhes vagyok.—mondta mosolyogva.

Leültünk ebédelni. Látszott, hogy nagyon ízlik nekik, amit csináltunk. Sajnos én otthon keveset főzök, pedig tudok és szeretek is csak éppen időm nincs.

—Na, hogy ízlik?—kérdeztem végül meg nagy vigyorral.

—Isteni! Nem csak nagyon jó énekes, táncos, vagy hanem szakács is.—dicsért Fanni, amire Viktor csak bólogatással válaszolt, hogy igaza van.

—Nagyon köszönöm! Tone is rengeteget segített. Remélem, ha nem egyedül leszek a házban, akkor tudok majd többet főzni, mert most elvétve forgolódok a konyhában.—válaszoltam és hozzáfűztem Tone szívem segítség nyújtását is miközben átöleltem.

—Remélem jól telt, amíg kettesben voltatok itthon.—mondta fülig érő szájjal Viktor.

—Köszönjük, jól éreztük magunkat, ugye Szerelmem?—vetettem egy kaján vigyort szívemre.

—Persze én is nagyon élveztem. Jó volt, hogy tudtuk nem nyit ránk senki.—mosolygott vissza rám.

—Örülök neki, hogy jól éreztétek magatokat.—mosolygott ő is.

Megettük az ebédet, majd Viktorral elkezdtünk készülődni a tárgyalásra.