Sziasztok!
Mivel ilyen gyorsan összejön mindig a 3 hozzászólás, ezentúl 4 után kapjátok a következő fejezetet:)

Üdv: Saadeista

15. fejezet—Europol

Eric szemszöge

10 perc múlva hívott is DEV.

—Szia!—köszönt.

—Szia! Remélem jó híreket hoztál.—köszöntem én is.

—Először kapcsold be a BBC-t, utána mondom.—válaszolta. Nem értettem minek a tv, de bekapcsoltam.

Éppen a hírműsor ment és a saját, Viktor és Fanni képét láttam magam előtt, valamint a következő szöveget hallottam:

„A mai napon adtak ki nemzetközi körözést Vargyasi Viktor magyar állampolgárra, mert elrabolta Némethi Fannit. (Itt a nevek után megmutatták a képüket is.) Ebben valószínűleg segédkezett az elrabló legjobb barátja a svéd popsztár Eric Saade is (itt mutattak meg engem). A lány szülei tettek feljelentést a magyar rendőrségen, akik az azonnali intézkedés ellenére sem tudták megállítani a popsztár magángépét, amin feltehetően az elrablott és az elrabló is utazott. Az europol-t és az interpol-t ekkor értesítették, akik már megkezdték a nyomozást. Kérjük kedves nézőinket, hogyha látják, ezt a három személyt valahol hívják a helyi hatóságokat.”

Enyhén lesokkolt ez a hír, mivel az elrablás már hazugság volt, de nem értem, hogy képesek a szülők ilyet állítani.

—Na, láttad?—zökkentett ki DEV a gondolataimból.

—Igen, és ez egy szemenszedett hazugság.—válaszoltam dühösen.

—Én elhiszem, tudom, hogy ilyenben nem vennél részt. De gondolom, van valóságalapja is, csak éppen a média és a kedves szülők ferdítettek.—mondta.

—Persze hogy van. Engem is átvertek, mert az a Vargyasi Viktor nevű az én legjobb barátomnak Wictor Vendin-nek adta ki magát és mivel Wictor-t nem láttam már 2 éve, mivel elment Magyarországra tanulni, barátnőjét pedig itt hagyta anyumnál, mivel ő volt a nevelőszülőjük mindkettejüknek, a lányt Fanny Nordwall-nak hívják. Ha hazajárt azt is csak miatta, de mivel mindig el voltam foglalva nem tudtunk találkozni. A mai este hívott fel, hogy neki sürgősen haza kell, menjen Svédországba, mert barátnője rosszul van és mellette a helye, de már nincsen egy járatra se hely. Tudta, hogy Magyarországon vagyok mivel a regénytárgyaláson találkoztunk. Mivel ugye a csaló otthon volt, így rájöttem egy telefon után hogy átvertek. Összepakoltam és eljöttem, miközben felvettem Wictor-t is. De ha megnéznék a reptéri behajtási naplót, akkor csak a mi nevünk lenne ott mellette a svéd személyi igazolvány számunk, nem pedig egy magyart.—mondtam el, bár én is tudtam, hogy hazudtam, de nem akartam még őt is belekeverni.

—Gondoltam, hogy a sajtó megint csak kavar. De akkor hagyjuk is ezt, majd kiderül az igazság. A menedzserem azt mondta, hogy döntsem el én, úgyhogy megyek. Aznapra vagy előző napra menjek oda?—váltott témát, aminek nagyon örültem.

—Gyere az azt megelőző hétfőre, addigra lesz kész a színpad és sok dolgunk lesz.—válaszoltam.

—Jó rendben, akkor 16-ra ott vagyok. Valami szállodát tudnál ajánlani?—kérdezte.

—Budapest Paris nagyon jó, biztos forrásból tudom.—válaszoltam és közben mosolyogtam a forrásomra gondolva.

—Oké, rendben. Akkor majd találkozunk, bár lehet el kéne, menjek a koncertmegbeszélésre, mert ez az első, hogy közösen lépünk fel. Azt mikor fogjátok tartani?—ez a kérdése egy kicsit meglepett.

—Igazság szerint még nem tudom, de lehet, hogy két nap múlva, mert holnap programom van.—válaszoltam.—De bármikor össze tudom hívni a Team Saade-t.—fűztem hozzá.

—Jó lesz a holnap után. Ott leszek, lehet, maradok is, hogy némi koreográfia rám is ragadjon, mert most nem tudok semmit.—nevetett.

—Oké, addigra lehet, a szám is elkészül. Most bővítettem a Team Saade-t Wictor-ral és a barátnőjével Floria-val. Mind ketten besegítenek a dalok írásában és emellett Wictor tervezi a színpadjaim, Fanny pedig az új stylistom.—mondtam el az új felállást.

—Jó rendben, mert akkor még fel is tudnánk venni nálatok a számot, de mennem kell. Szia! 2 nap múlva találkozunk.—köszönt el és már hallottam a lelkesedését, aminek örültem.

—Szia! Várlak!—köszöntem el én is, majd letettük a telefont, majd megláttam a kék-piros villogó fényeket.

Kimentem, hogy ajtót nyissak és megnézzem mi történt. Mikor kinyitottam éppen felém tartott két nyomozó, gondoltam miért jöttek.

—Jó estét! Mr. Saade?—köszönt az egyik és nevemet kérdezte.

—Igen én vagyok. Miért keresnek?—kérdeztem meg, bár tudtam a választ, de meglepettnek kellett kinézzek.

—Egy elrablási ügyben jöttünk az Europol-tól, lenne ránk pár perce?—tudtam, hogy most fognak jönni a kérdések, amikre mind tudom a megfelelő választ.

—Persze, jöjjenek beljebb.—invitáltam be őket.—Ő a barátom Wictor Vendin, vele utaztam haza Magyarországról, mivel a barátnője rosszul volt és sürgősen haza kellett jöjjön.—mutattam be Wictor-t.

—Jó estét Mr. Vendin, majd öntől is lenne pár kérdésünk, ha nem gond.—fordultak felé.

—Persze mindenre válaszolok, az előbb láttuk pont a BBC-n a híreket, és hogy Eric-et összefüggésbe hozták azzal a nőrablóval. Gondolom, ebben az ügyben nyomoznak.—válaszolt nekik teljes magabiztossággal.

—Igen, ehhez lennének kérdéseink. Először is elkérhetném mindkettejük személyi igazolványait?—igazoltatni akartak.—A barátnője is a házban tartózkodik? Beszélhetnénk vele is?—fűztek mondandójukhoz még két kérdést Wictor felé fordulva.

—Igen itt van, de már alszik. Nagyon rosszul van, ezért is kellett ugye sürgősen hazautazzak és megszakítsam magyarországi tanulmányaim.—válaszolt nekik.—De az iratait oda tudom adni.—fűzte hozzá segítőkészen.

—Azt megköszönnénk.—válaszolták.—Tudja, már hogy mi a baja?—kérdezték.

—Még sajnos nem. Holnap megyünk kivizsgálásra, ez volt a másik oka a visszajövetelemnek. Tudja már csak mi vagyunk egymásnak. Mind kettőnk szülei meghaltak egy közös nyaralás alatt és csak mi maradtunk életben.—csuklott meg a hangja, így hogy drámai legyen közbeszóltam.

—Semmi baj.—mondtam neki fordulva.—Igen így történt, akkor már nagyon jó barátok voltunk és az én szüleim is az ők szüleivel. Így az események után édesanyám elhatározta, hogy megmenti őket az árvaháztól és nálunk laktak, ezért olyan a viszonyunk mintha testvérek lennénk.—fejeztem be a történetet, amit improvizáltam.

—Részvétem, és elnézést hogy felbolygattuk a régi rossz emlékeket.

—Semmi gond ez a dolguk. Itt vannak a papírjaink.—nyújtotta át őket. Jól megnézték majd visszaadták.

—Akkor feltehetünk pár kérdést?—kérdezte meg az egyik nyomozó.

—Persze nyugodtan. Kérem, foglaljanak helyet. Esetleg hozhatok valamit inni?—udvariaskodtam.

—Köszönjük, egy pohár vizet elfogadnánk. Közben Mr. Vendin önnek teszünk fel kérdéseket.—hangzott a válasz.—Minden papírja és adata hiánytalan és rendben van. Mikor és hol született?

—Helsinborg 1994.11.24.—válaszolta.

—Neve?

—Wictor Vendin.

—Édesanyja leánykori neve?

—Edit Vargyasi.

—Óvodába, általános iskolába és gimnáziumba is születési helyén járt?

—Igen.

—Hogy kerül Magyarországra?

—Mivel édesanyám magyar származású volt és már kiskoromban megtanultam magyarul, úgy határoztam, hogy az egyetemből az első két évet ott végzem el, de közben havonta egyszer hazajöttem Fanny-hoz és a családomhoz.

—Mikor kapta a hírt hogy a barátnője rosszul van?

—Ma késő délutáni órákban hívott fel a nevelőanyukám.

—Ekkor vette fel először a Magyarországon tartózkodó Mr. Saade-val a kapcsolatot?

—Nem, mivel tegnap egy tárgyaláson voltunk együtt egy kiadónál.

Közben visszajöttem a vizekkel és leültem Wictor mellé, hallgattam a beszélgetést.

—Önnek Mr. Saade nem tűnt fel hogy nem ugyan az az ember ül magával szemben?

—Nem tűnhetett fel, mivel nekem van egy ikertestvérem, akivel egypetéjűek vagyunk, ő szüleink halála után édesanyám szüleihez került Magyarországra, mivel őt se barátok semmi nem kötötték ide. Azóta nem is találkoztam vele, de a BBC adásán felismertem, mivel az alapvonásai hasonlók maradtak.—mentett ki engem.

—És beszélt néha a nagyszüleivel?

—Ünnepeken hívtam fel őket.

—És akkor beszél a testvérével?

—Nem tudtam soha. Mindig panaszkodtak rá. Folyton lógott az iskolából, nagyon zűrös gyerek volt. És mivel kiskorunkban váltunk szét, így én is csak nevelőszüleimtől tudok a testvéremről. Nagyszüleim pedig meg akartak védeni tőle. A testvérem nem is tud rólam.

—Tehát kinézné belőle a bűncselekményt?

—Hát a nagyszüleim leírásából igen.

—A nagyszülei címét esetleg tudja?

—Tudtam, de sajnos már ők sem élnek.—megint belecsuklott a hangja, és magamban csodálkoztam a színészi képességein.

—Elnézést, hogy ezeket felhozzuk. Nem is tudja, hogy esetleg merre lehet a testvére?

—Semmi gond. El kell kapni, ő tehet mindenről. Sajnos nem tudom hova mehetett.

—Hogy érti, hogy ő tehet mindenről?

—Hát a nyaraláson is, ahol a szüleink és Fanny szülei is meghaltak őt mentették ki a neki túl vehemensen hullámzó vízből. Mi Fanny-val, Eric-kel és a testvéreivel a strandon építettünk homokvárat és Eric édesanyja figyelt ránk. Ezeket is ő mesélte. A nagyszüleimet pedig őrületbe kergette.—mondta dühösen.

—Értem. Még egyszer elnézést hogy ezeket fel kellett elevenítse.—hallatszott bűnbánat a hangjában.—Most pedig öntől lennének kérdéseink Mr. Saade. Ön hogy nem tudott Mr. Vendin ikertestvéréről? Gondolom már nagyobb volt, és nem emlékezett rá?—fordultak felém.

—Azért, mert mindig távolhúzódott, sose játszott velünk, nem is beszélt velünk, utána ugye Wictor lakott velünk, meg 8 éves voltam így elfejtettem az egészet.

—Értem, hát igen 8 éves koromból én sem sokra emlékszem, főleg nem egy jelentéktelen emberre. És a csaló hogy bukott le?

—Úgy hogy Wictor-t édesanyám értesítette Fanny állapotáról és erre ő felhívott mivel tudta, hogy Magyarországon vagyok, mert azt kiírtam. A hívás pillanatában, aki becsapott mellettem állt, így feltűnt, hogy valami nem stimmel. Felhívtam anyumat, hogy megkérdezzem, mi van és ő elmondta ugyan azt, mint Wictor, erre megkérdeztem a szélhámost és nem tudott semmiről. Majd visszahívtam Wictor-t és megbeszéltük, hogy hol találkozunk. És ugye mikor a taxival eljöttem a szülők utána érkezhettek meg, mert a taxim után integetett egy házaspár. Na meg a gépemet is vissza akarták fordítani, de nagyon siettünk haza, mert mind ketten aggódtunk Fanny-ért, főleg Wictor. Anyu néha túl tudja dramatizálni a dolgokat, de nem akartam, hogy igaza legyen és nehogy ne időben érjünk haza.

—Értem. Köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre álltak ilyen késői órán is. Értesítjük a központot is hogy téves útra terelődött a nyomozás, de rengeteget segítettek. Mivel ön is képbe került Mr. Saade, így majd sajtótájékoztatót is tartunk. Ha gondolják, most betelefonálok és mondjuk is mit határozott a főnökség.

—Azt nagyon megköszönnénk, és örülünk, hogy segíthettünk.—válaszoltam nekik.

Itt egy körülbelül 10 perces beszélgetést folytattak, majd visszajöttek.

—Azt mondták, hogy holnap sajtótájékoztatón tisztázzuk a nevét és önt is különválasztjuk az ügytől. Ők is bocsánatot kértek a zavarásért. Megyünk is. Viszlát! Szép estét!—örültünk ennek a válasznak.

—Viszlát! Ha bármiben segíthetünk, még szóljanak.—köszöntem el.

Mikor elmentek fellélegezhettünk. Végre beszélhettünk hazugságok nélkül is.

—Na ezen is túlestünk, de legalább már nem fognak zaklatni. És tisztára is mossák a nevünk. De menjünk fürdeni és lepihenni, lehet Tone kedvesem már el is aludt.—megkönnyebbülés hallatszott hangomon. és a végén elnevettem magam.

—Szerintem is menjünk. Fáradt vagyok és gondolom te is.—válaszolta.

Felmentünk és benéztünk a szobába Wictor-ékhoz. Olyan csöndben, ahogy csak tudtunk. Láttuk, hogy Fanny és Tone az igazak álmát alusszák. Csöndesen becsuktuk az ajtót és távolabb mentünk tőle, hogy beszélni tudjunk.

—Most mi legyen? Nem kéne őket felkelteni, olyan szépen alszanak.—mondta Wictor.

—Hát letusolunk a lenti fürdőben és mivel a másik vendégszobát telepakoltuk, így maradt az én szobám.—nevettem el csöndesen magam.

—Arra gondolsz, hogy ketten egy ágyban?—tudta, hogy mire gondolok, de úgy látszik nem vette komolyan.

—Igen arra. Reggel biztos jót nevetnek majd, ha megtudják.—nevettem megint.

—Hát oké, de képet ne csináljunk.—nevetett már ő is.

Letusoltunk, hogy gyorsan menjen én a zuhanyban, míg Wictor a kádban. Ez is érdekesen nézhetett ki, bár nekem már nem volt mit takargatni. Aztán felmentünk az emeletre és mivel a cuccai valahol kedveseink alatt volt, így adtam neki egy boxert és egy ujjatlan pólót. Befeküdtünk az ágyba, még szerencse hogy nem láttuk magunkat, hogy nézünk ki, de biztos vicces volt. Eléggé ki voltunk merülve így hamar elaludtunk.

14. fejezet—Megérkezés

Leszállt a gép és behajtottunk a hangárba.  Kiszálltunk a hangárban ott várt ránk az autó.  Tomas is kijött elénk.

—Sziasztok! Remélem, minden rendben van, és jól vagytok. Eric-kel próbáltunk mindent megtenni, bizakodom abban, hogy elég lesz. Jó veletek találkozni.—köszönt Tomas.

—Szia! Gondoltam, hogy te is segédkeztél Eric-nek, nagyon köszönjük. Édesem még kicsit rosszul van, de pihen és még nyugalom is lesz körülötte, akkor majd jobban lesz.—válaszoltam, majd átöleltem Fanny-t.

—De szerintem induljunk el, aztán majd még beszélünk. Wictor majd elmondja az ötleteit az autóban, nekem nagyon tetszenek.—mondta Eric.

—Szálljunk be, aztán én a svéd neveket nem tudom, ezt Eric intézte, de most tudom, kiről van szó, csak tudjam azért, ha nyilatkoznom van védenem, kell titeket és Eric-et.—viccelődött, de komolyság is hallatszódott hangján.

—Én Wictor Vendin lettem, Szívem Fanny Nordwall.—mutattam be magunkat.

—Tudsz neveket választani, nekem tetszenek. Mik azok az ötletek?—dicsérte Erice-t, majd kérdezte érdeklődve.

—Öt duettre gondoltam a tavaszi lemezre. Valamint egy Tone és Eric duettes nagylemezre.—mondtam el röviden.

—Hát ha Tone előkerül, megbeszélhetjük, Eric gondolom mindenre rábólintott, ti úgy is segíteni fogtok a dalírásban így mehet a két CD. Amiket átküldtetek azok nagyon jók lettek. Láttam, hogy az egyik a te saját szerzeményed Wictor, az is elnyerte tetszésem, de hogy írtál angolul?—hallatszott, hogy ő is benne van az ötleteim megvalósításában, de amit utána mondott az még jobb kedvre derített.

—Megírtam svédül, majd Eric és Fanny lefordították angolra.—válaszoltam, miközben arcom sziporkázott.

—És a duett számokon dolgoztatok már?—kérdezte tovább.

—Körülbelül a témájuk van, meg hogy melyik miről és hogyan szóljon.—válaszolt Eric.—Mivel Wictor egyedül is jó, sőt kiváló dalt írt, így ami a tavaszi lemezemen lesz duettem Tone-nal azt ő írja meg.—fűzte hozzá.

—És mire gondoltatok és kivel?—látszott sok kérdéséből, hogy érdekli, de az is lehet, hogy menedzserként kérdezi. Nem lehetett eldönteni.

—Lenne egy DEV-vel hasonló, mint a Hotter Than Fire ugyan olyan bulizós robbanós szám. J-Son-nal ami a csajokról szólna. Wictor mondta, hogy van egy barátja, aki énekesnő szeretne lenni és nagy álma, hogy közös dala legyen velem. Mikor tárgyalunk a könyvről meghallgatom és lehet vele lesz egy vicces, energikus számom. Még gondolt Timberlek-re, ez különösen tetszett, mivel ez meg az én nagy álmom, de hát ez kérdéses, majd kiderül mi lesz, így ez nem tudjuk miről fog szólni. A Tone-nal közös dalról fogalmam sincs, azt Wictor találja ki, nem szólok bele.—mondta el amire Tomas kíváncsi volt.

—Akkor neked van már fogalmad erről?—kérdezte tőlem.

—Nagyjából van. Egy félig gyors félig lassú dalra gondoltam. A témája nagy valószínűséggel a szerelem lesz, de most még így többet nem tudok, neki kell, üljek és megírom.—válaszoltam Tomas kérdésére és láttam az arcán, hogy a téma nem igazán tetszik neki.

—Azt ugye tudjátok, hogy ha megint hasonló lesz, mint az Imagine, akkor a pletykák kereszttüzébe lesztek megint.—aggodalmaskodott.

—Meg fogjuk oldani szerintem tök jó ötlet Wictor-é, nekem még nem mondta el, most tudtam meg én is.—hallatszott, hogy tetszik neki, bár így is tudtam, hogy erre vágyik.

—Az a lényeg hogy neked tetsszen, Eric a többi engem nem érdekel. És a közös nagylemez Tone-nal azon milyen számok lesznek?—kérdezősködött még.

—Még azt nem tudjuk, csak egy ötlet volt. Először legyenek kész a számok a mostanira, aztán amíg stúdióztok, addig hozzákezdünk Fanny-val a nyári lemezhez, ha jó ez így.—válaszoltam és próbáltam leplezni, hogy már nagyon is tudjuk a lemez tartalmát.

—Értem, és igen az úgy nagyon jó lenne, aztán majd csatlakozik Eric is meg J-Son, és négyen olyan számokat írtok, hogy a világ a csodájára fog járni.—lelkesedett.

—Na de ilyen későn ne dolgozzunk. Ráérünk erre még elég sok időnk lesz már, hogy ideköltöztök.—zárta le Eric a munkamegbeszélést.—Inkább mond Tomas, hogy tudsz e valamit az Eurovisios dalfesztiválról meg a Melodifestivalen-ről, hogy hol lesz meg ilyenek.—érdeklődött.

—Elvileg Stockholmban lesz és küldtek valamit, azt még nem tudtam megnézni, mert délután jött, de holnap átviszem. Amúgy Tone és Erik biztos fellépők lesznek, mivel tavaly ők nyertek. Aztán lehet, az van benne, amit kaptam, hogy te is legyél fellépő úgy, mint tavaly. Amúgy másról nem tudok.—válaszolt Tomas, bár szerintem ez is inkább a munka témához tartozott.

—Tényleg ti tavaly kinek szurkoltatok?—kérdezte meg Eric.

—Én Tone-nak. A Melodifestivalen-t is néztem. Nagyon örültem a döntőben mikor meghallottam, hogy nyertek.—válaszoltam.

—Én meg csak azért néztem, mert gondoltam, hogy fel fogsz lépni.—mosolygott Fanny.

—Ja, igen, meg beszéltem Tone menedzserével, hogy megkérdezzem, hol van és mondta, hogy Tone-t felkérték a női műsorvezetőnek, de lakat a szátokon.—nevetett.

—Tone nagyon jól fogja vezetni a műsort.—mondta Eric, de nem tudtam, hogy tudja leplezni érzelmeit.

Közben megérkeztünk Eric házához. Én bekísértem Szívem és leültettem az első kanapéra amit megláttam a hatalmas házban. Eric azt mondta körbevezet, úgyhogy ne nézelődjek. Kimentem segíteni, hogy behozzuk dolgainkat a házba. Egy modern építésű, rengeteg üvegfelületből és fehér falakból álló villa volt. A szögletes vonalak uralkodtak. Mivel este érkeztünk, így égett minden villany a házban és az óriási üvegablakokon sütött ki a lámpafény. A nappaliból láttam a hátsó kertet, amit egy hatalmas terasz előzött meg, amin egy nagy medence volt elhelyezve.

Mikor mindent behordtunk Tomas elment és magunkra maradtunk. Tone is előjött az emeletről, mivel ő külön jött és a felső szinten bújt meg. Eric megkezdte a ház megmutatását. Először az ízlésesen berendezett nappaliba léptünk be, ahol Eric kedvenc színei domináltak a modern stílusú bútorokkal. L alakú piros szövetkanapé foglalta el a szoba közepét, ami előtt egy fekete fehér lappal fedett kávézóasztal állt. Ezekkel szemben egy kis fekete tv állványon volt a nagy lapos képernyős tv. A nappali világos faparkettával volt burkolva.

Ez a helység egy légtérben volt a korszerűen felszerelt konyhával, ahol szintén a bordó, a fekete és a fehér volt az uralkodó szín. A konyhabútorok és a különböző eszközök mind fényes fekete színűek voltak. A konyhapult fehér márványból készült, mag középen egy fehér bordó márványlappal volt burkolva.

 Ebbe a hatalmas térbe tartozott még az étkező is, ami már kicsit szerényebb volt. Itt egy egyszerű faasztal állt hat fekete székkel, ami alatt a konyhával azonos fehér gránit burkolólapok voltak és ezen egy fekete bolyhos szőnyeg terült szét az asztalok és a székek alatt.

Majd kiléptünk erről a lélegzetelállítóan hatalmas térből egy kicsit szűkebb folyosóra, ami az egyik vendégszobához és a földszinti fürdőhöz vezetett. A fürdőszoba fala szürke kavicsmintázatú volt és ugyancsak fehér gránit volt a padló. Két különálló mosdó tartozott ide, valamint egy medenceszerű fürdőkád, egy pezsgőfürdőzéshez való kis medence. A különálló zuhanyfülke fallal és egy üvegajtóval volt elválasztva. A belső mosdókagyló mellett volt egy wc.

Elhagytuk ezt a helységet is és a folyosó másik oldalán helyet foglaló szobába léptünk, ahol már megjelent a lila szín is, amit már vártam, hol pillantok meg. A bolyhos szőnyeg a lila legpompásabb árnyalatával terült szét a fehér márványon. Az ágyneműn is felfedeztem némi lila színt. A bútorokon a sötétebb barna fa harmonizált a fekete berakásokkal. Eric látta rajtam, hogy nagyon tetszik minden.

—Ez még nem sok. Van egy emelet is. Én nekem ott van a hálóm és ti is a mellette lévő szobát kapjátok meg. Örülök, hogy tetszik én is imádom.—mondta.

—Az nem kifejezés, hogy tetszik, ez gyönyörű pedig a modern építészetet és a stílust nem bírom, de ez elnyerte bámulatom.—mondtam el véleményem, de ezt biztos látta arcomon is.

Visszamentünk a folyosón és a már előbb megpillantott LED-del alulról megvilágított üveg és fém lépcsőn felkapaszkodtunk az emeletre. Itt egy kisebb előtér fogadott minket, amiből nyíltak a szobák és még egy hasonló lépcső, mint az előbb. Eric az egyik tejüveg ajtóra mutatott és kinyitotta. Egy óriási fürdőszoba tárult elénk. Középen egy kisebb dobogóba süllyesztett kádat pillantottunk meg. A nagy üvegablakok mellett egy fekete gránitpulton egy fehér kocka alakú mosdó pihent. Az üvegfelület másik oldalán volt a wc. Itt is helyet kapott egy zuhanyzó, csak itt nem volt elválasztva az egybenyíló tértől, hanem egy üvegkalitkához hasonló válaszfal védett attól, hogy a víz szerte széjjelfolyjék. A fürdőkáddal átellenben egy fekete relaxáló szék állt a szintén fehér járólapon. A fehér szín mellett a világoskék és a fekete kompozíciója uralkodott a falakon és a mennyezeten.

—Azok a hatalmas ablakok távirányítással elsötétíthetőek, úgy ahogy az összes többi a házban.—magyarázta, lehet észrevette, hogy érdekesen nézek az ablakokra.

—Igen, így mindjárt más.—nevettem el magam.

—De menjünk tovább, van még két hálószoba és a dolgozószoba, ahol szerintem sokat fogunk tölteni.—nevetett az utolsó mondatrészen.

Kiment a fürdőből mi pedig követtük.

—Először is ez az én szobám, remélem lassan meg tudom osztani mással is.—fordult Tone felé és kaján mosoly jelent meg az arcán.

—Így is megosztod velem, elég sűrűn.—mosolygott vissza rá és annyira öröm volt rájuk nézni.—De tudom, mire gondolsz és én is remélem, hogy minél hamarabb ideköltözhetek.—tette hozzá és odabújt Eric-hez.

Mi közben benéztünk. Ahogy sejtettem Eric egyik kedvenc színe a lila dominált mindenhol. A falakon sötétebb, míg a mennyezeten világosabb tónusban. Egy hatalmas üvegajtó nyílt az előtte elterülő teraszra. A padló itt is fehér volt, mint elég sok helyen. Bútorok nem voltak a szobában, amit nem igazán értettem, mivel tudtam mennyi ruhája van Eric-nek.

—És a rengeteg ruhádat és cipődet hol tárolod?—meg is kérdeztem, amin gondolkoztam.

—Ott van az-az ajtó. Mögötte egy gardrób van.—mutatott a szoba egyik sarkába.—Ha jól hallottam neked is kéne egy pár cucc, mint ami nekem van.—mosolygott.

—Hát, van jó pár olyan darabod, ami nekem tetszik.—válaszoltam mosolyogva, bár féltem attól, hogy megint valamit forgat a fejében.

—Akkor, majd ha lesz, időnk elmegyünk vásárolni.—mondta, még szerencse hogy csak ezt és nem mindjárt adja oda a fél ruhatárát.

—Majd persze ha lesz pénzünk a könyveladásból. Már attól féltem, hogy ide akarod adni nekem.—nevettem el magam.

—Az is megoldható. A méretünk úgy is ugyan az és egyszerre nem tudok hatot hordani.—válaszolt nevetve.

—Majd elmegyünk vásárolni. A te ruháid, hordjad te őket.—próbáltam kivágni magam.

Inkább folytassuk a ház további megnézését, a vásárlást majd megbeszélitek.—húzott ki Tone, hála az égnek.

Felmentünk a lépcsőn és Eric megmutatta a dolgozószobáját. Sötétbarna színű fa parketten egy többszínű csíkos szőnyeg volt leterítve. A fal mellett egy hosszú fehér asztal volt két székkel, egyik előtt egy számítógép, míg a másik előtt papírok voltak. Az egyik sarokban egy barna szék állt olvasólámpával, míg a másik sarokban Eric lemezei voltak a falra felrakva, ami alatt egy kanapé volt előtte pedig egy kávézóasztal.

—Majd itt fogjuk a számokat írni és majd a dolgokat megtervezni.—mondta Eric.

Ezek után visszamentünk az első emeletre és Eric megmutatta a mi szobánkat. Mikor beléptünk elég sötét volt, de ezt csak a színek tették. Piros fal, bordó padlószőnyeg és egy sötét bordó színű sötétítő volt az alapja a szobának. Egy lila ágy volt benne valamint pár szekrény. Eric itt is egy ajtóra mutatott.

—A mögött van a ti gardróbotok.

—Gyönyörű a házad. Örülök, hogy itt lehetek, ezt még a legjobb álmomban sem reméltem.—áradoztam neki.

—De most itt vagy és én ennek nagyon örülök.—látszott rajta, hogy mennyire hálás ezért, majd Fanny felé fordult.—Nem szeretnél lepihenni, biztos fáradt vagy ls sok volt neked ez a mai nap.—aggódottság tükröződött hangján.

—De az nagyon jó lenne.—mondta, majd Tone felé fordult.—Nem tudnál segíteni, gondolom Wictor-nak és Eric-nek sok dolga van még.

—Persze, segítek. Igen azért kicsit össze kell pakolni lent a nappaliban, azt majd a fiúk megoldják.—válaszolt Tone.

—Akkor mi le is megyünk, Egyenlőre csak az alsó szobába berakjuk a cuccaitokat, mert holnap lesz egy meglepetésem.—látszott szemében hogy valamiben sántikál.

—Oké, bár nem tudom mi lesz a meglepetésed, de remélem nem csináltál semmi hülyeséget.—próbáltam dorgálóan nézni rá.—Szia Édesem, szép álmokat, majd jövök.—mosolyogtam rá, átöleltem és megcsókoltam.

—Szia, remélem is hogy jössz, jó éjt!—nevetett.—Neked is jó éjt Eric!—köszönt el tőle is.

—Neked is! Pihend ki magad.—mosolygott rá.

Mi lementünk fél óra alatt rendet raktunk.

—Nem tudod véletlenül, hogy hány óra lehet most Los Angelesben?—kérdezte Eric miután lerogytunk a piros kanapéra.

—Mindjárt kiszámolom… délután 1-2 óra magasságában lehet. De miért kérdezed?—válaszoltam neki némi gondolkozás és fejben számolás után, de nem értettem miért érdekli.

—Csak fel akarom hívni DEV-et, amit meg is teszek.—válaszolt.

—Ja, értem. Gondolom az új szám és a koncert miatt.—jöttem rá.

—Igen, azért. Remélem, felveszi és lesz rám ideje.—mondta nevetve és már kereste is a számát.

Eric szemszöge

—Szia DEV, Eric vagyok!—köszöntem neki.

—Szia Eric! Rég beszéltünk, hogy megy a szekér?—viccelődött.

—Köszi, egész jól. Nemsokára jön az ötödik lemezem. Jövőre világ körüli turné, de még előtte egy 3 órás megakoncertet adok december 22-én, Budapesten. És neked?—válaszoltam és kérdeztem vissza.

—Nekem most nincs nagyon programom, nem mondom, hogy rosszul megy, de lehetne jobb is.—válaszolt ő is.

—Akkor tudnék neked munkát, ha gondolod.—céloztam a közös melóra.

—Veled bármikor.—válaszolt nevetve.—És mi lenne az?—kérdezte, meg amit már vártam.

—Egy újabb közös szám az ötödik albumomra és december 22-én szeretném, ha eljönnél a koncertre és előadnánk a Hotter than fire-t és az új számot is. Ja meg lenne egy ajándékom is ott a rajongóknak, ami egy négyes duett lenne a nekik íródott Without you I’m nothingból, ebben is jó lenne, ha szerepelnél. Mit szólnál hozzá?—mondtam el mit szeretnék.

—A számot, majd ha kész lesz, küldjétek át, bár szerintem úgy is jó lesz. A többiről meg 10 perc múlva visszahívlak. Megkérdezem a menedzserem.—válaszolt és tetszett a felelete.

—Oké, akkor majd várom hívásod.—mondtam neki.—Addig is hello!—köszöntem el.

—Hello!

Vártam, hogy visszahívjon, reméltem, hogy csak jó hírt fog mondani, de ekkor nem tudtam, hogy mi lesz még…

13. fejezet—Indulás és repülés

…Odamentem a kaputelefonhoz és látszott rajtam, hogy tiszta ideg vagyok. Nem lehetett tudni, hogy a szülők vagy a taxink érkezett meg.

—Igen, tessék!—szóltam bele, próbáltam leleplezni idegességem.

—Jó napot! Megjöttem a taxival. Önök rendeltek?—a taxi szó hallatán nagy kő esett le szívemről.

—Igen mi voltunk. Fel tudna jönni, segíteni, levinni a csomagokat?—mondtam már nyugodtan.

—Persze, nagyon szívesen, akkor beenged?—örültem, hogy kedvességet hallok hangjában.

Beengedtem, majd a kikészített csomagokat levittük. Nagyon siettünk, hogy még a szülők érkezése előtt elmenjünk. Negyed óra alatt bepakoltunk mindent és beszálltunk az autóba. Fanni nem volt túl jó színben, én próbáltam nyugtatni, de én sem voltam a helyzet magaslatán. Eric szervezett mindent a csomagok levitelétől elkezdve. Örültem, hogy ilyen barátra leltem. A kocsi megtelt csomagjainkkal, úgy nézett ki a kocsi mintha egy szemetes autó lenne. Tele kukás zacskókkal és dobozokkal egymás hegyére hátára dobálva. Beszálltunk mind. Eric a vezető mellé, míg mi hárman mögéjük. Középen ült Szívem én bal oldalán, Tone jobb oldalán. Becsuktuk az ajtókat és a sofőr indította is a motort. Mikor felzúgott megkönnyebbülés fogott el, hogy innen már minden simán fog menni Eric tervei alapján. A visszapillantó tükörből láttunk két integető és kiabáló alakot. Egy két szófoszlányt hallottunk mondataikból.

—Azonnal álljon meg!—hallatszott a kiabálás.

—Ne törődjön velük, hajtson tovább!—mondta Eric a sofőrnek és egy húszezrest nyomott a kezébe. Nekem Tone fordította le a szituációt.

A vezető elrakta a pénzt és még jobban a gázra lépett. Kitörtünk a körútra.

—Hova vigyem önöket?—kérdezte meg „megmentőnk”.

—A Ferihegyi repülőtérre legyen szíves a 12-es hangárhoz.—válaszolt formálisan Eric.

Fél óra alatt megérkeztünk a légikikötőbe. A sorompónál megálltunk és elkérték mindenki útlevelét.

—A svéd útleveleket adjátok, Fanni neked nem kell.—szólt hátra svédül.

Odaadtam neki az én útlevelemet, de nem értettem Fannié miért nem kell, Tone is odaadta, amin meglepődve láttam, hogy valami arab ország útlevele. Már értettem minek van rajta az a ruha, ami minden porcikáját takarta, csak szemei látszottak ki. Nem kérdezősködtem, majd a gépen megteszem, mikor egyedül leszünk. Az igazoltatás gyorsan ment, Eric megint valami pénzszerűt nyomott az őr kezébe. A kaputól 5 perc alatt annál a hangárnál voltunk, amiben Eric repülője parkolt. Az óriási ajtó ki volt nyitva és a pilóta ott várt minket. A taxis befordult a repülőgép mellé. Nem fért be minden csomag a csomagtartóba, ezért egy részét felvittük az utastérbe, jobban mondva felvitték, mert én a taxit rendeztem, ezt is Eric háta mögött, ne hogy már ő állja ezt is. A bepakolás után Eric odament a taxishoz.

—Mennyivel tartozom?—kérdezte meg.

—A másik úr már rendezte a tartozást.—mutatott rám.

—Akkor rendben, köszönjük a gyorsaságát, rengeteget segített vele.—hálálkodott, de szúrós szemekkel rám nézett. Tudtam, hogy még ezért kapni fogok.

Elment a fuvarunk. Édesem végig rám támaszkodott. Odamentem vele a magángép ajtajához és ölembe kapva őt felvittem a lépcsőn, nem akartam, hogy egyedül lépcsőzzön, és mivel ketten nem fértünk volna el. Mikor beléptünk az ajtón elénk tárult a csontszínű fehér fal és a lakkozott faburkolat, majd beléptünk az utastérbe is, aminek az eleganciáján és a berendezésén tátva maradt a szánk. A falakat ugyan úgy burkolták, mint az előtérben. Nagy fotelszerű fehér bőrrel bevont székek, amelyek körbefordíthatóak voltak. Ezeken kívül egy faasztal, egy bárpult és Tv hifi rendszerrel tarkította tovább az így is lenyűgöző belső teret. Eric és Tone már ültek egy négy személyre beállított ülőhelyen.

—Na foglaljatok helyet, nem is annyira nagy szám ez a repülő.—kínált helyet magukkal szemben és észrevéve a csodálkozásunkat lekicsinyítette a repülőgépet.

—Te, lehet hozzá vagy már szokva az ilyenhez, de mi nem, szerintem gyönyörű.—válaszoltam miközben leültettem Egyetlenem és magam is helyet foglaltam mellette.

—Eric megkaptuk a felszállási engedélyt, de valami nagy nyüzsgés volt körülötte.—jött be a pilóta.

—Nem érdekel. Szállj fel mielőbb. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan kész lettél a géppel.—válaszolt.

—Semmiség, neked bármit. Azonnal felszállunk. Egyenesen Stockholmba megyünk?—kérdezte meg az úti célt.

—Kerülünk Bécs, Berlin felé, de nem szállunk, le csak körözünk egyet, de ezt te már ismered, csináltad már.—nevetett Eric.

—Jaa, értem! Rendben. 2 perc és a levegőben leszünk. Csatoljátok be magatokat.—válaszolt.

Bekötöttük magunkat és éreztem, hogy elindulunk. Még soha nem ültem repülőn, csak remélni tudtam, hogy nem lesz semmi bajom. Tényleg 2 perc alatt a levegőben voltunk éppen ment le a nap és minden narancssárga és piros színben úszott, majd megszólalt a hangosbemondó.

—Eric gyere előre, itt valami nincs rendben.—szólt bele a kapitány és aggodalom hallatszott a hangján.

—Nyugi, elintézem, csak üljetek nyugodtan. Tone adnál Fanninak egy vizet, tudod, hol van.—de azért a bárszekrényre mutatott és elmosolyodott.

Eric előrement, utána akartam menni, de Szívem átölelve tartott maga mellett és tudtam, hogy nagyon nagy szüksége van most rám.

Eric szemszöge

—Itt vagyok, mi a baj?—kérdeztem meg barátom.

—A rendőrség akarja visszafordítani a gépet, mert elrablásban segédkezel. Igaz ez?—kérdezett vissza szemrehányóan.

—De hogy igaz, csak menj tovább és kapcsold ki azt a vacak rádiót, akkor kapcsold vissza, ha átléptük az országhatárt.—utasítottam, bár nem szerettem ilyen lenni vele, mivel már sokszor kihúzott a csávából.

—Oké, te tudod. Nem szoktál ilyen lenni, csak akkor, ha valami baj van. Tudod, nekem elmondhatod.—fordította a szót barátira.

—Elmondok mindent, ha végre kiértünk Magyarország légteréből.—válaszoltam neki.—Akkor szóljál és kijövök.—fűztem hozzá.

—Jó majd szólok a városok felett.—bizalom hallatszott hangjában.

—Nagyon, köszi, nem is tudod mennyire nagy szívesség ez.—hálálkodtam neki.

Viktor szemszöge

Eric visszajött majd csak helyet foglalt, de nem mondott semmit, ami kicsit zavart, mivel nem akartam, hogy miattunk bajba keveredjen, már így is abban van.

—Mi volt a baj?—kérdezte meg végül Tone.

—Áhh, semmi. Csak vissza akarták fordítani a gépet, de elintéztem.—mondta lazán.

—Miért akarták?—kérdeztem meg.

—Mert, hogy emberrablásban segédkezem, ami nem igaz. Tudtommal Fanni maga jött velünk, na meg 2 tisztességes svéd állampolgár van a gépen és egy libanoni. Az egyik svéd állampolgár éppen a gyengélkedő barátnőjéhez utazik haza.—elnevette magát, ahogy megnevezte Tone-t.

—Nem vagy semmi.—nevettem el magam én is.—nehogy bajba kerülj miattunk.—aggodalmaskodtam.

—Nem lesz semmi probléma, minden papírotok eredeti. Születésileg svédek vagytok, te neked úgy is meg van ehhez a szókincsed, úgy beszéled a nyelvet, mint én. Fanni pedig azért csak tanulja, mert ő angol nyelvű suliba járt. Mindenhol be vagytok vezetve a rendszerbe. Te velem jártál egy osztályba onnan ismerjük egymást és régi barátok vagyunk csak te nem akartál a rivaldafénybe kerülni ezért nem tudott rólad senki, de a regényetek miatt ezt feladtad.—mesélte el a teljes sztorit, amit kialakított új életünkről.

—Ez szép, nem tudom ezeket, hogy intézted el, de remélem semmit nem törvénytelen módon. Még egyszer mondom, nem szeretném, ha miattunk kockáztatnád magad.—csodálkoztam el a mondatain és kifejeztem aggályaimat ez ellen.

—Hagyjad, Viktor tudod, milyen aranyszíve van az én Drágámnak, mellesleg már mindegy, mert mindent elintézett visszacsinálni nem lehet.—mentette Tone.

Megint megszólalt a hangosbemondó.

—Bécs fölött repülünk. Eric előre tudsz jönni?—jelentette be helyzetünket és megint Eric-et hívta, ami miatt megint feszült lettem.

—Útleveleket kérek, mármint a magyart és az egyikőtök telefonját.—kérte Eric a dolgainkat, de fogalmunk sem volt, hogy miért. Kerek szemekkel adtuk át őket.

—Mit csinálsz velük?—kérdeztem meg.

—Lehúzom őket a wc-n. Kicsi nyomhagyás had keresgéljenek titeket.—nevetett, belezengett a gép.

Ezután eltűnt, és csodálkozó tekintettel néztünk Tone-ra hátha ő tud valamit, amit mi nem.

—Ne nézzetek így rám, ugyan annyit tudok én, is mint ti. Ez az egész az ő magánakciója, bár egyetértek vele.—válaszolta.

Eric szemszöge

—Na, itt vagyok csak két nyomot hagytam Bécsben is.—nevettem el magam.

—Mit csináltál?—kérdezett vissza csodálkozva.

—Csak lehúztam az útleveleket és az egyikőjük mobilját a wc-n. Berlin fölött megy a személyi és a másik mobil meg egy bankkártya. Aztán majd Varsó felett a többi, ha jól tudom, úgy megyünk.—meséltem el mit csináltam és végig nevettem.

—Nem vagy te komplett és eredetileg Koppenhága fele akartam menni, de akkor elég feltűnő lenne az északi irány, ha ilyet csinálsz, úgyhogy akkor Varsó felé megyek.—ő is nevetett hülyeségemen.—Akkor most szépen mesélj el mindent, hogy mi ez az egész.—szólított fel és jogosan tette, mivel őt is nyakig belerángattam.

—Viktor és Fanni egy regényt írt, amiben én és Tone is szerepelünk. Így ismerkedtünk meg. Aztán barátságot kötöttünk, de ezt te már mind tudod. Azt nem tudod, hogy Fanni várandós Viktortól és egy rosszakarójuknak eljárt a szája a szülőknél és szét akarták őket választani a gyereket meg el szándékozták vetetni, na, ezt nem engedhettem, így vagyunk most itt.—mondtam el mindent.

—Teljesen megértelek mindenben, amit most csinálsz és támogatlak, nekem lakat lesz a számon, akármit csináljanak, velem nem mondok semmit.—esküdözött, pedig tudtam, hogy megbízhatok benne.

—Tudom, Tone-nal sem buktattál le, pedig sok alkalmad lett volna rá, egy igaz barát vagy. Na, de telefonálok egyet, ha megengeded, akkor itt, nem akarom, hogy tudjanak róla, meglepetés lesz.—mosolyogtam el magam.

—Persze nyugodtan, engem nem zavar és a műszereket sem.—mosolygott vissza rám.

Elővettem telefonom, ami mindig nálam volt, nem is tudom, mi lenne velem, ha eltűnne vagy elromlana. Tárcsáztam egy barátom, akinek az eladó háza az enyém mellett volt.

—Szia Alfred!—köszöntem neki.

—Szia Eric! Miben segíthetek?—nem tudom honnan vette, hogy meghatározott céllal hívom.

—A házam melletti villád eladó e még?—tértem a lényegre.

—Persze, pang a piac, pedig így is áron alul kérek érte jóval.—reméltem, hogy ez lesz a válasza.

—Nekem mennyiért adnád el?—kérdezősködtem tovább.

—Minek neked két rezidencia egymás mellett ráadásul?—tudtam, hogy megkérdezi, de nem szerettem volna.

—Egyik barátomnak venném, nem tud róla, majd nekem így is kifizetné, de jelenleg még nem tudná.—válaszoltam, de nem szívesen.

—Értem, 3,5 millió koronáért hirdettem meg, de neked 2 millióért odaadom. Sőt ha mondasz két nevet, akkor még a nevükre is íratom az egész telket, úgy is megyek pont az ügyvédemhez.—úgy örültem ennek a hírnek, mint majom a farkának.

—Persze mondok két nevet, de a pénzt csak otthonról tudom átküldeni, most gépen vagyok hazafelé.—válaszoltam izgatottan.

—Oké, majd küldöd. Na, mondhatod a két nevet elővettem egy papírt és egy tollat.—alig vártam, hogy itt tartsunk.

—Oké akkor mondom Wictor Vendin és Fanny Nordwall. Az ő nevükre kéne. Eddig nálam laktak, csak nemsokára könyvet adnak ki és óriási bevételük lesz, pont emiatt nem vagyok otthon, na meg jól átvertek, de ezt most hagyjuk, majd mesélek, ha összefutunk.—a végén a hazugságot próbáltam minél meggyőzőbben előadni.

—Felírtam a nevüket, sok sikert a regényükhöz, aztán majd megbeszélünk valami találkozót és elmondod ki vert át, és hogy. Mennem kell, beértem az irodába. Szia!—nagyon hálás voltam neki, rengeteget segített.

—Nagyon köszönöm a segítségedet és mindent. Szia!—köszöntem el.

—Na, hallom házat vettél. Egyébként Berlin felett vagyunk. Dobd ki az iratokat, teszek egy pár kört és jelet változtatok majd megyek Varsó felé.—informált barátom.

—Oké megyek a dolgokért és erről a telefonról egy szót sem.—mosolyogtam.

—Nem is telefonáltál, miről beszélsz?—nevetett.

Visszamentem hozzájuk és elkértem a másik telefont, a két személyi igazolványt és egy bankkártyát. Még mindig nem értettek semmit, de elintézem ezeket és elmondom nekik. Megint bementem az illemhelyre és a beledobtam a dolgokat a csészébe, majd kioldottam a vacuum szerkezetet és már repültek is kifelé a feleslegessé vált tárgyak. Visszamentem a pilótafülkébe.

—Kész vagyok, tőlem mehetünk tovább.—informáltam.

—Jó, átváltom a repülőgép azonosítóját és megyünk… Kész is vagyok. Akkor irány Varsó.—jelentette be.

—Még egyszer, köszi. Megyek vissza, mert még a végén gyanút fognak, hogy valamiben mesterkedem.—nevettem már fülig ért a szám.

Viktor szemszöge

—Azt hittük elnyelt a repülő.—poénkodtam.

—Volt egy kis dolgom. Nyomokat szórtam el és tájékoztattam a pilótát, hogy mi ez az egész.—magyarázkodott.—De nyugi, Tone-nal nekünk folyamatosan falaz, megbízom benne.—fűzte hozzá nyugtatásképpen.

—Még merre megyünk leszállás előtt?—kérdezte meg Fanni szívem.

—Varsó fölé ott lehúzom a maradék irataitokat és irány Stockholm.—válaszolta Eric.—Hogy vagy?—látszott szemeiben és hallatszott hangjában, hogy aggódik érte.

—Köszi, már sokkal jobban. Itt van velem az, akit mindennél jobban szeretek, neki a gyermekét hordom szívem alatt és most már senki nem tud elválasztani tőlük, hála neked. Jó rátok nézni, látom bennetek magunkat. Éppen Stockholmba repülünk, ahova minden álmom volt eljutni. Szóval jól vagyok, rossz így elveszteni a szüleim, de van új családom. Lesz egy csodálatos kisbabám, neki a legjobb édesapja és itt vagytok ti is.—végig mosolygott és kicsit sápadt arcán boldogság sugarai ragyogtak.

—Annyira jó ezt hallani, örülök, hogy jobban vagy.—mosolygott Eric is, Tone csak hevesen bólogatott és mosolyra húzódott szája.

—Még nem beszéltük meg Szerelmemmel, de biztosan ő is ezt mondaná és kérné. Lennétek a születendő gyermekünk keresztszülei, egyik barátnőm is az lesz, de szeretném, ha ti is.—mondta Egyetlenem.

—Igen én is nagyon örülnék neki, ha ti is elvállalnátok ezt.—helyeseltem és maximálisan egyetértettem.

—Nagyon szépen köszönjük és örömmel elvállaljuk. Neveket tudtok már?—hálálkodott Tone, mire Eric csak fejbiccentéssel és egy óriási mosollyal válaszolt.

—Még csak ötletek vannak és még a nemét sem tudjuk. Két név van a listán mindenféle képen, ha fiú ha lány lesz. —mondtam, de a neveket nem árultam el.

—Na, de a neveket mond el.—unszolt Eric.

—Mondjuk el Drágám, a mai nap után megérdemlik.—mosolygott rám.

—De csak azért Mindenem kérte. Meg kiérdemeltétek. Fiúnévnek Eric-et vagy Bencét gondoltuk, míg lánynévnél a Tone és a Ildy jár a fejünkben.—mondtam el nekik és meglepettséget véltem felfedezni arcukon.

—Nem is tudom, mit mondjak, ez most meglepett, de örülök neki.—hálálkodott Eric.

—És ki az a Ildy és Bence?—érdeklődött Tone.—Én is nagyon köszönöm, hogy a nevemre gondoltatok.—mosolygott.

—Ildy és Bence mindkettőnk legjobb barátja, na meg ők is rajonganak Eric-ért, Ildy érted is Tone. Ildy 21 éves, Bence egy hónappal idősebb, mint Eric. Csak egyszer voltak a koncerteden mikor mi is, de sajnos még Ildinek cuccai nincsenek tőled, pedig nagyon szeretne. Bencének van szinte mindene, de biztos örülne egynek s másnak.—mutattam be és próbáltam jót is tenni.

—Akkor majd lesz, nekik egy meglepetésem csak szóljatok még rám, ne hogy elfelejtsem.—láttam rajta, hogy valamit forgat a fejében.

—Miért mit akarsz?—kérdeztem vissza.

—Majd megtudod, ha eljön az ideje.—mosolygott.

Megint megszólalt a hangosbemondó és kiderült, hogy Varsó fölé érkeztünk. Eric elvitte a maradék iratot és megszűntünk létezni a magyar rendszerben. Innentől fogva svédek vagyunk hála Eric-nek.

—Lenne egy ötletem az új CD-dhez.—mondtam mikor visszajött.

—Igen? Mi lenne az?—kérdezte kíváncsian.

—Rá lehetne rakni 5 duettet.—válaszoltam.

—Kikre gondoltál?—kérdezősködött tovább.

—J-Son, DEV, természetesen Tone, Justin Timberlek, tudom, hogy imádod a zenéjét és van egy barátom, aki énekesnői pályára készül és nagy álma, hogy veled duettezzen, örülnék neki, ha tudnám teljesíteni neki ezt.—soroltam fel azokat, akikre gondoltam.

—Nagyon tetszik az ötlet. A barátodat elhívhatod Svédországba magadhoz a tárgyalásaink hete alatt és majd akkor meghallgatom és eldöntöm rábólintok-e a duettre, de ne szólj neki, hogy mit tervezek.—mondta el mi a terve Annával, aminek én nagyon örültem.

—Jó rendben. Ezen kívül gondoltam, hogy nyáron is kiadhatnál egy közös albumot Tone-nal. Tudom sok meló a turné és a tavaszi CD mellett, de itt vagyunk, Fannival segítünk a számok megírásában és mindenben, amiben csak tudunk. Mit szólsz a nyári nagylemezhez?—vázoltam fel neki másik tervem.

—Tone-nal bármikor csinálok lemezt, persze, hogy igent mondok rá. Te szeretnéd Szívem?—kérdezte meg véleményét.

—Még szép. Csináljuk!—lelkesedett.

—Jó akkor megcsináljuk.—jelentette ki.

Nem sokáig tartott, míg Stockholmba értünk Varsó felől. A teljes utat végigbeszélgettük. megint a pilóta szólt, hogy öveket kapcsoljuk be, mert leszállunk.

Eric Saade-Backseat (magyar felirat)

Eric Saade-Backseat