18. fejezet—Koncertkészületek

Az előző héten minden zökkenőmentesen haladt a számok elkészültek fel is lettek véve. A koreográfia is elkészült DEV és Eric új és régi számához, DEV már haza is utazott és sikeresen megtanulta a tánclépéseket. A koncert is meg volt szervezve már csak apróbb egyeztetések voltak hátra. Wictor és Eric javában gyakorolt a közös meglepetésükre és a közös produkciójukra. Hivatalosan is megérkezett Tone Eric-hez.

Napokkal korábban—Wictor szemszöge

Megbeszéltük Eric-kel a végső dolgokat is Anna meghívásához, mit és hogyan csinálunk ezzel kapcsolatban. Ezek után felhívtam. Reméltem, hogy szülei elengedik, mivel még nem múlt el 18, de volt egy titkos fegyverem.

—Szia, Anna, Wictor vagyok! Új a számom, jobban mondva ez a svéd telefonszámom a magyart visszaadtam.—köszöntem neki és bemutatkoztam, mert nem tudtam felismeri e a hangom.

—Szia! Rég beszéltünk. Nem vagy mostanában facebook-on.—köszönt ő is, de úgy látszott felismert.

—Igen, mert rengeteget dolgozom, és mellette egyetemre járok. Tudod a Team Saade tagjaként tele vagyok munkával. Színpadot terveztem, dalokat írok és besegítek az írásukban, meg majd a koreográfiánál is segédkeznem kell. És veled mi a helyzet?—mondtam el mennyi dolgom van.

—Megvagyok. Rengeteg a tanulni való, jó lenne egy kicsi kikapcsolódás. A nyáron lehet, ki tudok menni Stockholmba csak össze, kell, szedjem a pénzt.

—Mit szólnál hozzá, ha meghívnálak magunkhoz a jövő hétre. A repülőjegyet is álljuk. Egy különleges meglepetésem is lenne a számodra.—tértem a tárgyra.

—Nem is tudom, mit mondjak. Én mennék nagyon szívesen, de a szüleim nem engednének el most iskolaidőben.—mondta szomorúan.

—Add oda valamelyiküknek a telefont, meggyőzöm őket.—mondtam.

—Anya svéd barátom Wictor van a vonalban. Tudod, aki a Team Saade új tagja és Eric egyik legjobb barátja. Vele akar beszélni.—hallottam a telefonon keresztül.

—Igen tessék, Hajnalka vagyok, Anna édesanyja, miben segíthetek?—kérdezte meg.

—Jó napot! Jövő hétre meghívnám Annát magamhoz és barátnőmhöz Fanny-hoz Stockholmba. Ő nem tudja, de ez nem csak baráti meghívás lenne, hanem Eric Saade-nak meséltem Annáról, hogy szép hangja van és tehetséges, valamint hogy egy álma vele duettezni. A jövő héten, ha elengedik, akkor meghallgatná, de nekem az a gyanúm, hogy a nélkül is lesz duett, de jó lenne, ha el tudna jönni. A repülőjegyet is a Team Saade állja. Csak engedjék el. És persze ezzel kapcsolatba ne mondjon neki semmit, mert meglepetésnek szánjuk.—mondtam el mit szeretnék, elég meggyőzően, legalábbis reméltem.

—Nem is tudom, mit mondjak. Gondolom ez az ajánlat csak mostanra érvényes.—sopánkodott.

—Igen mostanra, mivel a duett Eric új lemezére kerülne fel és valószínűleg december 22-ei budapesti nagykoncerten is előadásra kerülne, az lenne az első.—nagyon reméltem, hogy ezekkel sikerült meggyőznöm.

—Értem. Elengedném csak féltem, hogy egyedül kell utazzon.—mondta és örültem a válaszának.

—Fel vagyok, hatalmazva mindennel akármilyen eszközt használhatok, hogy Anna idejusson. Ha gondolja magángéppel érte megyek.—vetettem be az aduászom.

—Ha megtenné, akkor természetesen mehet. Mikorra készüljön el?—tudtam, hogy célt érek ezen elmosolyodtam magam.

—Vasárnap délelőtt várom önöket Ferihegy egyes termináljának kapujában. Legyen 11 óra.—mondtam el az időpontot.

—Rendben ott leszünk. Visszaadjam a telefont?

—Sajnos nem tudok tovább telefonálni, mert rengeteg dolgom van. Mondja meg Annának, hogy üdvözlöm és akkor majd vasárnap délelőtt 11-kor találkozunk. Visszhall!—köszöntem el.

—Rendben, mi köszönjük! Visszhall!—köszönt el Anna édesanyja.

Történet időpontjában—Wictor szemszöge

—Eric indulhatunk Annáért?—kiabáltam föl az emeletre.

—Persze, jövök már.—válaszolta vissza és már jött lefele a lépcsőn. Egyik kedvenc cipőm a piros volt rajta fehér gatyával és fehér ujjatlanjával, aminek volt egy olyan része mintha sál is lenne rajta.

—Nem fogsz fázni?—kérdeztem meg.

—Autóval megyünk. A repülőbe gyorsan beszállok, és nem megyek ki veled. Legyek meglepetés, hogy én is jöttem.—ravaszon mosolygott.

—Oké, akkor induljunk, nem szeretek késni.—mondtam.

Odajöttek Fanny-ék hoztak valami csomagot.

—Ezt vigyétek el. Süti van benne, de ne egyétek meg odafele, majd csak visszafelé Annával.—nevetett Tone.

—Persze, maradni fog visszafelé is.—szurkálódott Eric.

—Inkább rád bízom Wictor. Tudom, hogy nem vagy olyan falánk, mint Édesem.—adta oda a tálcát és odalépett Eric-hez, megsimogatta az arcát, majd megcsókolta.

—Sziasztok!—köszöntünk el és átöleltük párjaink.

—Sziasztok!—köszöntek el ők is, majd elindultunk.

Mivel az előző heti nagy hajtásból és a tegnap esti buli után ki voltunk merülve ezért a teljes repülőutat végigaludtuk. A pilóta keltett fel minket, hogy megérkeztünk. Gyorsan összeszedelődzködtem és elindultam a terminál elé. Már messziről észrevettem Annát.

—Szia! Csókolom!—köszöntem magyarul, amitől már kezdtem elszokni. Észre is vettem, hogy svéd akcentus keveredik bele.

—Szia! Egy kicsit késtél.—ölelt át barátian és szememre vetette az 5 percet.

—Tudom, nem olyan egyszerű elindulni.—nevettem.—Ez az összes csomagod?—kérdeztem.

—Igen. Megyünk?—vágta rá.

—Persze.—mondtam neki.—Nyugodjon meg vigyázni fogunk rá.—fordultam anyja felé.

—Tudom csak még nem engedtem el egyedül ilyen messzire.—mondta.—De gondolom, siet is vissza.—fűzte hozzá.

—Igen, most ugye lesz a könyvem kiadása, nyakunkon egy óriáskoncert és mellette még egyetemre járok. Kicsit túlvállaltam magam, de szeretem csinálni.—mondtam.

—Szia, Anya! Majd hívlak, ha leszálltunk és akkor is, ha megérkeztünk a lakásba.—köszönt el.

—Szia! Jó rendben, majd várom a hívásod.—köszönt el, majd felém fordult.—Köszönöm, hogy eljött érte és azt, hogy valóra váltja egyik nagy álmát.—mondta halkan, hogy Anna ne hallja meg.—Viszlát!

—Viszlát! Nincs mit.—köszöntem el én is.

—Várod már Stockholmot?—kérdeztem meg miközben elindultunk.

—Nagyon, annyira, köszi, a lehetőséget, de anyát hogy győzted meg azt nem tudom.—válaszolta.

—Majd megtudod. Amúgy szólok előre, hogy nagy a felfordulás, nyüzsgés. Javában készülünk a koncertre. Hiába vagyok, kész a saját teendőimmel be kell, segítsek a koreográfusoknak, mivel én tudom a színpad adottságait. Na meg Eric-kel készülünk egy különleges produkcióval is, arra is gyakorlunk. Előző héten DEV volt itt, ezen a héten Tone. Aki nem csak a regénymegbeszélés miatt jött, hanem a próbák és az új közös dal miatt is. Azt ma fogjuk felvenni, erre a hétre lehet, be van tervezve még egy szám, de az majd kiderül.—mondtam el, hogy mire számítson.

—Oké, akkor van melód rendesen. Melyik járattal megyünk vissza? Nem látom kiírva a stockholmit.—már vártam a kérdést.

—Ki mondta, hogy utasszállítóval megyünk? nem azzal jöttem.—válaszoltam és kiléptem a terminál kifutópályára nyíló ajtaján, ahonnan nem messze álltunk meg a géppel.—Nézd, azzal megyünk.—mutattam Eric gépére és láttam arcán, hogy felismerte.

—De hisz ez Eric gépe.—hebegte.

—Az. Team Saade tag vagyok, bármikor használhatom, persze Eric-kel való barátságom, már testvéri kapcsolatom is közre játszik ebben.—mondtam és láttam rajta, hogy még mindig nem hisz a szemének.—Gyere, szálljunk fel. Bent lesz egy meglepetésem is.—én már a repülőn voltam és onnan szóltam le neki.

Ő is feljött. Becsuktam az ajtót, majd befelé kísértem az utastérbe. Eric háttal volt fordulva a székkel, direkt úgy ült, hogy ne látszódjon ki mögüle.

—Eric itt vagyunk.—szólaltam meg magyarul, amire Anna nézett egy nagyot, én csak egyik sejtésemet akartam biztosra tudni.

—Oké, de honnan tudod, hogy megtanultam magyarul?—fordult meg a székkel. Annán láttam, hogy megszólalni sem bír és lesokkolt.

—Már egy ideje sejtem, mellesleg láttam a nyelvkönyvet.—nevettem.

—Hát igen, akivel egy házban élek.—nevette el magát ő is.—Szia Anna! Eric vagyok. Wictor rengeteget mesélt rólad, csak jót.—fordult felé.

—Szia!—hebegte, még mindig nem hitt a szemének.

—Gyere, foglalj helyet. Lassan felszállunk, tudod, sietünk vissza. Most is sutyiban jöttem el, mert találkozni akartam a jövő énekesnőjével.—mosolygott rá.—Bizony ám, tudom, mi szeretnél lenni és tudom mi a nagy álmod, remélem teljesíteni, tudom.—mondta még mindig mosolyogva.

—Wictor ezt mind nekem? Tudod, hogy mennyire vártam, hogy találkozhassak Eric-kel és most megtörtént. El sem hiszem. Itt vagyok Eric repülőjén vele és magyarul beszélgetünk. Nagyon köszönöm!—borult a nyakamba és sírni kezdett.

—Nincs mit. És ne sírj.—mondtam neki, majd Eric-re néztem, aki elkezdett énekelni. Kiszúrt velem, mert pont a közös dalunkat, így nekem is kellett.

Mikor a végére értünk Anna lenyugodott és felfogta hol van. Reméltem nem a gyászos hangom miatt, bár már egy ideje gyakorlunk Eric-kel az énektanárnál, de hiába mondják, hogy jó hangom van, mert szerintem nem.

—Ez valami új dal?—kérdezte meg miközben leültünk.

—Igen ez az új dalom, amit közösen írtunk Wictor-ral és közösen is éneklünk. Most volt először hogy elénekeltük. Ma vesszük fel. A koncerten elő is adjuk.—válaszolt Eric.

—Wictor és még azt mondtad nincs jó hangod. Ez tök jó volt.—dicsért meg.—A szám is nagyon jó, nekem tetszik.—fűzte hozzá.

—Köszi, de én még mindig azt mondom jobb az írásnál és a tervezésnél maradnom.—nevettem.

—Miért sejtem, hogy nemcsak kikapcsolódni hívtál Wictor?—kérdezte meg tőlem és terelte a témát, aminek örültem.

—Mert jól sejted.—mosolygott Eric.—Wictor mesélte, hogy szeretnél egy duettet énekelni velem. Ezt a lehetőséget meg szeretném adni neked. Melyik számomat tudod?

—Ez komoly? Nem hiszem el, hogy ez megtörténik velem. Wictor nem is tudom, hogy köszönhetném meg.—megint lesokkolt a hírektől.—Minden számodat tudom.—mondta kis idő elteltével.

—Nincs, mit köszönj én csak megemlítettelek. Eric határozta el a többit.—mondtam.

—Akkor el is indítok egy számot. Figyelj, csak a dallamra lesz meg, majd segítek, mikor kezd.—mondta, ekkor már a levegőben voltunk. Betette a lejátszóba a lemezt. Én rögtön felismertem, de szerintem Anna is. A Feel Alive szólalt meg.

Eric kicsit besegített az elejébe aztán elhalkult végül abbahagyta az éneklést és csak Anna hangját lehetett hallani, ami gyönyörű volt. Láttam Eric szemében a csillogást és már tudtam, hogy lesz duett. Vége lett és a Hotter than fire dallama indult el, amibe Eric szintén belekezdett, majd DEV részénél Annára mutatott, aki énekelte azokat. Tudtam, hogy ebből egy nagyon jó szám és együttműködés lesz.

—Wictor, számot kell, írjunk. Tudom, hamar össze fogjuk dobni, de a héten fel is kéne venni. Tehát ezen a héten három stúdiózás lesz.—mondta felém fordulva.

—Mi lesz az a három, én kettőről tudtam.—válaszoltam.

—Hát Tone, Anna, te és én számait.—sorolta el.—Ja és a december 22-ei koncerten fogjuk elsőnek előadni Anna a számunk, veled is Wictor. Nekünk úgy lesz, hogy a Timeless előtt lesz a közös számunk, már akkor előtte eltűnsz a kanapéról és majd a Timeless vége után ülsz vissza, tehát egymás után két számot nyomsz majd le.—mondta.

—A Timeless-ben hogy fog énekelni Wictor? Az a te számod és nem duett.—meglepetten kérdezte Anna.

—Készülünk egy extra produkcióval és ez lesz az. Ne mond el senkinek főleg ne Fanny-nak és Tone-nak. Nekik lesz a meglepetés, de hogy miért azt majd akkor megtudod. Úgy ahogy mindenki más.—avatta be.

A gép hamar Stockholmba ért. Leszálltunk és ez után emlékeztettem Annát, hogy hívja fel szüleit, amit meg is tett. Beültünk az elénk kijött autóba és elindultunk először Eric lakásába, majd nekünk Eric-kel a stúdióba kellett menjünk Tone-nal együtt. Anna otthon marad Fanny-val, mi nem tudtuk mikor jövünk. A mai napra két duett felvétele és ezek koreográfiájának megbeszélése volt betervezve. Mikor beértünk Tomas elég csúnyán nézett Eric-re, mivel az volt megbeszélve, hogy ő és Tone korábban bejön, mint én és mire ideérek, addigra felveszik a dalukat.

—Tudom már rég itt kéne lennem, de elmentem Wictor-ral.—mondta elhülyéskedve az egészet.—mellesleg csak az éneklésben kellek, a többit meg tudtátok csinálni.—nevetett.

—Örülök, hogy így fogod fel.—nézett dühösen Tomas.—De ha már végre itt vagy akkor kezdjük el. Tone a ti számotokkal kezdjük. Wictor addig a koreográfiát beszéljétek meg Edin-nel és Alex-xel.—adta ki az utasításokat és még mindig szúrós szemmel nézett Eric-re.

—Mondtam, hogy nem fog örülni.—mentem oda Eric-hez.—De én örülök, hogy eljöttél.—súgtam oda.

—Ne is foglalkozz vele. Egy két óráig még csúnyán fog nézni, aztán ennyi.—nevetett.—De megyek, felvesszük a dalt Baby-vel, aztán jössz te.

Elment ő egyik irányba én a másikba, hogy segítsek a koreográfus-táncosoknak.

—Sziasztok! Bocsi hogy később jöttem, de gondolom Tomas szólt.—köszöntem nekik.

—Szia! Semmi gond és igen tudtuk. Meg azt is, hogy Tomas dühös Eric-re, de miért azt nem tudjuk. Te tudod?—köszönt Edin.

—Igen, mert neki jönnie kellett volna időre, de e helyett eljött velem. És úgy határozott lesz a barátommal, Annával is egy közös duettje.  Elvileg holnap írunk szöveget és dallamot.—válaszoltam.

—Akkor foglalt leszel, kár pedig szerintem ma nem végzünk főleg, hogy még stúdiózol is.—mondta Alex.—Amúgy szia!—köszönt.

—Hát én túl sokat nem tudok a koreográfiához tenni csak az ötleteim és azt mi valósítható meg a színpadon.—mondtam.

—De ez pont elég. A színpadot nem ismerjük, te csináltad, de álljunk is neki.—mondta ismét Alex.

—Álljunk, de szerintem ma megbeszéljük, hogy lesz a számírás és utána tudunk dolgozni, szívesen segítek.—mondtam.

—Az jó lenne, akkor ezt majd megbeszéljük.—válaszolt.

Körülbelül két órát dolgoztunk, de nem sokat haladtunk az első rész felének a koreográfiáját tudtuk megcsinálni és megbeszélni. Abba is kellett hagyjuk, mert jött Tomas.

—Sziasztok! Hogy haladtatok?—kérdezte.

—Nem sokat haladtunk, de Wictor rengeteget segít, nélküle nem tudnánk megcsinálni. A koreográfiák negyede van kész.—válaszolt Alex.

—Akkor rossz hírem van, ugyanis el kell, vigyem Wictor-t. Tone-nal és Eric-kel végeztünk és fel kell, vegyük Wictor-ék számát is, de akkor majd sietünk vele és minél hamarabb visszajöhet.—mondta.—De menjünk. Addig Tone-t ideküldjem, hogy ami az ő része és megvan, egyeztessétek?—kérdezte.

—Az nagyon jó lenne, direkt az ő részét néztük meg először, hogy amíg Wictor-t elviszed, legyen, mivel foglalkozzunk. Nem lehetne, hogy ahol Wictor-ra szükségetek van, azt előbb felvegyétek és utána visszajöjjön?—mondta majd kérdezte Edin.

—Persze így gondoltam én is, de megyünk, hogy mihamarabb visszajöhessen és tudjátok folytatni a munkát.—mondta Tomas.

Elmentünk, odaérve hallottam a frissen felvett számot. Ahogy először énekelték el nekünk csak zongora kísérte őket. Ott álltam és hallgattam, könnyek jelentek meg szemeimben. Egyszerűen gyönyörű volt maga a dal, a szöveg, Eric és Tone együtt és a hangjuk.

—Ez csodálatos. A közös lemezeteken is ha ilyen dalok lesznek a rajongók végigbőgik az egészet.—mondtam nekik szipogva.

—Nem is tudod hányszor álltunk neki az én részeimnek, míg sikerült felvenni egy olyat, ahol nem sírok.—válaszolta Tone és látszott szemein a sírás nyoma.—Ha a koncerten elsírnám, magam előre is sajnálom.—fűzte hozzá.

—Akkor sem lesz semmi baj. Ott leszek, melletted veled énekelhetem ezt a szívemből szóló és jövő dalt és semmi más nem fog számítani.—ölelte át Eric Tone-t.

—Bocsánat hogy megszakítom ezt, de Tone várnak Edin-ék, hogy megbeszélhessétek a koreográfiát. Eric nektek meg el kéne kezdeni a ti számotok felvételét, mert Wictor-t várják vissza, így előbb a közös majd az ő részeit vesszük fel, aztán a tiédet.—szólt közbe Tomas és ismertette a munkamenetet.

—Rendben. Kísérd át Baby-t, addig elkezdjük, meg küldünk a rajongóknak képet, mivel Wictor-ral csinálhatok.—mondta Eric.

—Oké, de mire visszaérek, kezdjétek el.—nézett szúrós szemmel Tomas.

Nekiálltunk egymást lefotózni, majd Jason Gill csinált rólunk egy közös képet. Feltettük instagram-ra és twitterre, a következő címmel tette fel Eric:

Miután kikerült jött a Retwittek és a kedvencek sokasága. Kikerültek a rajongói oldalakra. Aztán jöttem én:

Új duett @wictorvendin haverommal
’Mindent tudok rólad, mindent tudsz rólam’

„Duett a legjobb és a legnagyobb emberrel @ericsaademusic. Köszönöm neki a lehetőséget. Szeretlek #Saadefamily”

Az én képem is körülbelül ugyanekkora sikert aratott, mi is Retwitteztük és kedveltük egymást, aztán Jason Gill rakta ki a közös képünket:

„Legjobb barátok @ericsaademusic és @wictorvendin a daluk is erről szól.”

Mivel őt nem követte annyira a Saadefamily, így kevesebb értesítése jött addig, amíg mi nem Retwitteztük a twittjét. Majd visszajött Tomas, így vége szakadt a rajongókkal való kontaktusnak. Én Retwitteztem pár rajongó válaszát, volt, amire válaszoltam is, persze nem az összesre, mert az képtelenség lett volna.

—Na akkor kezdjük is el. Először felvesszük a közös részt.—adta ki a parancsot Tomas.

Bementünk a hangszigetelt stúdiószobába. Az üvegfalon túlról elindították a megfelelő dalrészletet és mutatták, hogy kezdhetjük. El is kezdtük.

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

Mikor végeztünk lekapcsolták a zenét és visszajátszották a felvett anyagot. Valahogy sikerült elsőre jól énekelnem. Eric kiment és elindították az én részem dallamát. Belekezdtem. Az üvegen keresztül annyit láttam, hogy Eric mutogat, hogy nagyon jó vagyok, ekkor önbizalom töltött el. Ezt is visszajátszották, de nekem a legeleje nem tetszett, így felvettük újra, amit visszahallgatva már örültem a végeredménynek.

Amikor megismertelek inkább kerültelek,
de aztán rájöttem képtelenek vagyunk komolyak maradni,
olyan mintha a testvérem lennél.

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

—Wictor veled akkor kész vagyunk. Szerintem menj vissza, mert már várnak. Mikor átmentem Tone-nal már kérdezték hol tartunk.—mondta Tomas.

—Jó rendben visszamegyek most, de ha kész a teljes szám szóljatok, hallani szeretném.—válaszoltam.

—Persze, majd átszólunk, ha végeztünk Eric úgy is megy át, hogy átnézhesse a dolgokat.—mondta Tomas.

Mikor átmentem éppen az Imagine koreográfiáját mutatták Tone-nak, amit úgy terveztünk meg, hogy tudjanak Eric-kel saját improvizált elemeket is belevinni.

—De jó hogy jössz, itt van egy elem, amit most szeretnénk belerakni, de nem tudjuk, hogy nézne ki és elfér-e a színpadon.—üdvözölt Alex.

—Megnézzük, de a gépet direkt itt hagytam, hogy meg tudjátok nézni az ilyen dolgokat rajta.—válaszoltam.

—Ezen hogy?—kérdezett vissza Edin.

—Szerintem megmutattam ezt is, de megmutatom most is, lehet elfelejtettem.—nevettem.

Megmutattam, hogy lehet bevinni a mozdulatokat a gépi tervezőbe, amit szerettek volna nagyon jó volt és még meg is lehetett valósítani.

—Akkor ezzel már kész is vagyunk. Tone neked már csak próbákra kell járni.—fordult oda hozzá Edin.

—Rendben, egy darabig úgy is itt leszek, de ha nem majd ingázok.—nevetett.

—Szerintem álljunk neki a többi dolognak is, mert még sok van. Lassan Eric is jön, vele is meg kell beszélni a lépéseket és akkor nem tudunk megint haladni.—mondtam.

Nekiálltunk és Eric is megjelent 20 perc múlva. Először odament Tone-hoz átölelte és megcsókolta, leült mellé és átkarolva őt mondta:

—Kész van a szám Wictor. Nagyon jól sikerült. Ti hogy haladtatok?—informált és kérdezett fülig érő mosollyal.

—Haladunk, de holnap is szükségünk lenne Wictor-ra.—mondta Edin.

—Megírjuk a számot és átjöhettek. Tomas azt szeretné, hogy holnap estére kész legyetek. Szerintem 10-re gyertek át, mi 8-kor nekiállunk a dalszerzésnek lehet, nem végzünk, de legyetek ott.—mondta Eric.

—Én majd akkor csak a szövegírásnál leszek ott, a dallamot majd J-Son-nal megoldjátok. így is kétséges, hogy készen leszünk estére.—mondtam.

—Persze, én is így gondolom.—helyeselt.

Ekkor jött be Tomas.

—Átküldtük a gépedre Wictor a kész dalokat, már, mint a maiakat. Még egybe én sem hallottam őket, hallgassuk meg.—mondta.—A zenekönyvtárba másoltuk.—fűzte hozzá.

—Oké nézzük.—lelkesedtem.

Elindítottam. Először Eric és Tone számát, mivel csak egy részletet hallottam belőle. Nem tudtam betelni vele. Majd elindítottam a mi számunkat is.

    Eric: 

Amikor megismertelek nem nagyon bírtalak,
de az idő múlásával egyre jobban kedvellek,
olyan mintha a testvérem lennél.
Remélem emlékszel még a sok őrültségre.

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

    Eric-Wictor: 

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

    Wictor: 

Amikor megismertelek inkább kerültelek,
de aztán rájöttem képtelenek vagyunk komolyak maradni,
olyan mintha a testvérem lennél.

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

    Eric-Wictor: 

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

—Ez nagyon jó lett.—szólalt meg Tone a dal végén.

—El kell ismerjem, hogy igen az lett. Csodálkozom is magamon.—vontam le a következtetésem.

—Nem kell, én tudtam, hogy jó lesz.—mondta Eric.

—Szerintem is jók. Holnap megcsináljátok 4-en az ötödik duettet is és utána való nap fel is vesszük.—mondta el a menetrendet az éppen megérkező Tomas.

—Annyi változás lenne, hogy én csak a szövegírásban vennék részt, mert a koreográfiával is haladni kell.—válaszoltam.

—Igen ez igaz, de ezt majd megoldjátok. Én holnap Magyarországra megyek egy utolsó egyeztetésre.—tájékoztatott Tomas.

—A színpadot mikor csinálják meg? Jó lenne, ha ott lehetnék felügyelni őket.—kérdeztem meg.

—Jó hogy kérdezed. Fel is írom. Holnap ezt is megkérdezem, mert szerintem is ott kell, legyél.—válaszolt rögtön.—A regényegyeztetést pedig 3 nap múlvára beszéltem meg mindenkivel, abba az egy napba bele kell sűríteni mindent, mert még sok a dolgunk és jövő hét szombat este koncert. Wictor a VIP jegyeket is még meg kéne, beszéljük meg a kiemelt helyeket, mert akkor azt is elintézem holnap. Úgy is magyarok lesznek, így megyek, és onnan elküldöm őket, hogy hamar odaérjenek.—mondta.

—Ja persze. Meg is írtam már mindent csak mindig hatvanfele áll a fejem, meg mindenkié és nem tudtam még odaadni. Tessék, itt van a VIP lista névvel, címmel, ide kell elküldeni a jegyeket.—nyújtottam át a lapot.—A külön helyek meg úgy lesznek megoldva, hogy mi Eric-kel már felmértük hányan lesznek ott abból a rajongótáborból, akik oda mennek és megnéztem a színpadtervet meg az alaprajzot a stadionnak, amit adtál. Van ott két oldalbejárat. A színpad két oldalánál lesz elválasztva a rész és oda azon a két ajtón lehet majd bejönni érvényes személyi igazolvánnyal és jeggyel. Valamint ezekhez vezet le két lépcső a színpadról, amiket mobil kerítésekkel kerítenek le.—vázoltam fel mindent.

—Üdv a Team Saade magjában, akiknek mindig egyszerre száz dolguk van.—nevetett Tomas.—Most már mindent értek. Nálad van az alaprajz?—válaszolt.

—Persze, de csak az, amire már felrajzoltam a színpadot.—feleltem a kérdésére.

—Az is jó, sőt még jobb. Mutasd már meg akkor a külön helyeket.

—Lefénymásolom és beszínezem hova kellenek azok a helyek és hozzáírom a dolgokat. Te is jól fogod látni és a színpadépítő brigád is, ha esetleg nem tudnék ott lenni.—mondtam Tomas-nak.

—Na ez lenne a legjobb, de adjad lefénymásolom, azt visszajövök vele.—odaadtam a rajzot, majd elment vele.

—Amíg nincs, itt csináljunk képeket.—szólalt meg Eric.

—Csináljunk, de ne sokat vacakoljunk vele, mert rengeteg dolgunk van.—mondta Edin.

Először Tone csinált 4-ünkről egy közös képet, aztán megint készült rólam és Eric-ről, Eric-ről, Edin-ről és Alex-ről és egyik táncos segítőről, majd rólam, Edin-ről és Alex-ről. Amelyik képen nem szerepeltem és közös képünk Eric-kel én raktam fel. Az Eric-ről és táncosokról készült képhez írtam:

koreográfia @ericsaademusic @EdinJusuframic @alexjafarzadeh #magyarkoncert

A másikhoz:

            

Munka, munka #magyarkoncert @ericsaademusic @wictorvendin

Eric kirakta a többit, ahol ő nem szerepelt a szövegben csak annyit változtatott, hogy az én nevemet írta az ő helyére. A közös képhez:

A legjobbak @ericsaademusic @EdinJusuframic @alexjafarzadeh @wictorvendin #koreográfia #magyarkoncert

        A magyar rajongók mindjárt meg is jelentek. Benéztem a csoportba is, ahol euforikus hangulat uralkodott. Jöttek az üzenetek nekem, hogy biztos az én kezem is benne van ebben és nagyon köszönik. Ekkor jött el az a pillanat, hogy priváttá kellett tegyem a profilom. A csoportba csak annyit válaszoltam, hogy igen én is benne voltam, de mennem kell vissza dolgozni. Még láttam, hogy a kiírásomra jönnek a köszönetek.

—Ez mi ahova írtál most?—kérdezte meg Eric.

—Ja, ez a magyar rajongóknak egy csoportja facebook-on.—válaszoltam.

—Na, majd otthon megkérlek, hogy az igazi profilomat vegyed már fel, ha tudod.—elkerekedtek szemeim.

—Oké, már én is fel tudlak, mert amióta tudják, hogy veled dolgozom és barátok vagyunk felvettek moderátornak.—mondtam még mindig meglepetten.—De álljunk neki a munkának, mert Tomas ideges lesz, ha visszajön.—nevettem el magam.

—Na, itt vagyok. Tessék az eredeti példány. Ezen meg jelöld be légy szíves a dolgokat és holnap elviszem.—mondta mikor visszajött.

—Oké, neki álltunk az eddig kész koreográfiát megbeszélni Eric-kel is. Ma ezzel végzünk, és majd holnap folytatjuk a maradékot.—mondtam el félve a kicsi lazítósabb tervet, miközben berajzoltam a dolgokat az alaprajzra.

—Rendben, holnapra, ha még a hátra maradt, amit megcsináltok nem lesz megbeszélve Eric-kel az nem baj, bár jó lenne. Tudom, hogy rengeteget dolgoztok és ez már sok, de a koncert után mindenki kimenőt kap két hétre. Oda mentek ahová akartok és azzal, akivel akartok. Meg fogjátok érdemelni. A twitteket meg láttam ám, de egy kis szünet belefér.—mosolygott az utolsó mondatán, a többit pedig hálálkodva mondta.

Odaadtam neki a papírt, amihez egy jelmagyarázatot is mellékeltem svédül Tomas-nak, magyarul pedig az építőknek, majd Tomas elment. Mi délután négyre végeztünk mindennel, amit elterveztünk és hazamentünk. Ránk fért a kicsi pihenés.

Fanny szemszöge

—Szia Anna! Örülök, hogy látlak.—köszöntem neki mikor megjött.

—Szia! Én is örülök neked is és mindennek. El sem hiszem, hogy Eric házában vagyok, találkoztam vele és duettet csinál velem.—köszönt, majd kiáradt belőle minden, ekkor Eric nem jött be és Wictor-om is csak beköszönt nekem, de már ment is.

—Márpedig hidd el. Sajnos nagy a felfordulás, jövésmenés. A fiúk nem tudom, mikor jönnek ma.—mondtam neki.

—Igen mondták, méghozzá magyarul. Tudtad, hogy Eric megtanult?—kérdezte.

—Igen Wictor mondta, de ezek szerint már biztos.—mosolyogtam.

—És te hogy-hogy nem mentél velük?—érdeklődött.

—Mert még nem vagyok teljesen jól és itthon is van mit csinálni. Eddig például a fellépő ruhák válogatását fejeztem be. Az ebédnek akarok nekiállni.—válaszoltam neki.

—Segíthetek?—kérdezte.

—Persze, egy jó magyarosat csinálunk.—válaszoltam.—Eric imádja, már csináltunk Wictor-ral.—mosolyogtam.

—Oké, Gulyáslevest evett már? Na meg egy jó pörköltet galuskával?—kíváncsiskodott.

—Nem, azt még nem főztünk, de itt az ideje.—mondtam.

Bementünk a konyhába. Előszedtem a dolgokat, volt, amit nem találtam meg, úgyhogy lementünk a boltba. Két óra alatt elkészültünk. Mivel még semmi hírünk nem volt róluk és csak 3 óra volt, így nekiálltunk krémes rétest sütni. Ez is elkészült viszonylag hamar. Megterítettünk az ebédet pedig melegen tartottuk, hogy ha megjönnek, rögtön tudjunk enni mivel biztos éhesek lesznek. 5 óra fele meg is jöttek.

—Sziasztok! Mi jót csináltatok ma? Mi főztünk nektek egy jó magyaros ebédet.—köszöntem, odamentem Egyetlenemhez átöleltem, és kíváncsiskodtam.

—Na majd ebéd közben elmondjuk és egy részét meg is mutatjuk, farkas éhesek vagyunk.—válaszolt Eric és a kaja hallatán felcsillant gyönyörű barna szeme.

Annával tálaltuk a meleg ebédet. Úgy ették a fiúk, mintha egy hete nem ettek volna.

—Ez nagyon finom, sőt isteni lett.—dicsérte Eric a főztünket.

—Köszi, de látom éhesek vagytok, szedjetek még nyugodtan.—mosolygott rájuk Anna.

—Ma rengeteget dolgoztak, Eric két számot is felvett, majd Wictor-ék elmondták neki az eddig elkészült koreográfiát és úgy jöttünk haza. Wictor is felvette ugye a dalt, na meg megcsinálták több mint a fele koncert koreográfiát Alex-xel és Edin-nel.—mondta el a nap történéseit Tone.

—Az igen akkor sokat haladtatok. Gratulálok.—mondtam.

—A dalokat meg is mutatjuk mindjárt csak előtte eszünk.—mondta Szívem.

Negyed óra alatt végeztünk az ebéddel. Elmosogattunk hárman, amíg a fiúk valamit a gépen machináltak.

Eric szemszöge

Leültünk a kanapéra és haverom elővette a laptopját.

—Gyorsan léptess be a csoportba, míg elpakolnak, írok nekik, aztán megmutatjuk a dalokat.—mondtam neki.

—Oké, bejelentkezek.

—Honnan tudnak arról, hogy velem dolgozol?—érdeklődtem.

—Bejelentettem az oldalon és a csoportban is, igaz eddig nem igazán hitték el. Amúgy a híreket továbbra is vittem és viszem, persze amit elmondhatok.—válaszolta.

—Értem, na akkor most majd elhiszik.—nevettem.—Na lepjük meg őket.—mosolyogtam.

—Kiírok, valamit utána felveszlek.

„Most pedig egy különleges személyt fogok beléptetni a csoportba, aki ezt már nagyon várja és maga kért meg erre. Remélem ti is örülni fogtok neki.”

Persze rögtön jöttek a találgatások, de egyik sem volt jó. Felvett a csoportba, rögtön visszaigazoltam, majd elkezdtem írni magyarul.

—Egy kicsit tudsz segíteni, még annyira nem megy.—nevettem el magam.

—Persze, mond svédül, ami nem jut, eszedbe vagy nem tudsz, fordítok.—mosolygott rám.

Végül megszületett a bejegyzés.

„Sziasztok! Szerintem nem kell, bemutatkozzak.:D Nem tudom látjátok-e, de az eredeti Eric vagyok. Wictor rengeteget mesélt rólatok, így elhatároztam, hogy belépek és egy óriási meglepetéssel készülök, készülünk Wictor-ral és Fanny-val a mostani budapesti koncertre. Ezen kívül a jövő évre is, de azt majd a kellő időben eláruljuk. Ezekért nagy köszönet jár az én egyik legjobb haveromnak Wictor-nak. Miatta írok most magyarul nektek, ugyanis az ő megjelenő könyve után határoztam el, hogy megtanulom ezt a nyelvet.”

—Mutasd meg a magyar oldalakat és a tieidet is. Facebook-on, twitter-en, youtube-on és a blogon lévőket is.—kértem meg.

—Rendben.—láttam rajta hogy elcsodálkozik.

Megmutatott mindent. Sorra likeoltam őket. Facebook-on összesen ötöt és twitter-en hármat és youtube-on egyet követtem be. Behozta az Eric Saade Hungary-t, ami a facebook-on a legnagyobb volt, a kedvenc rólam szóló magazinját az Eric Saade Magazint, ami tényleg nagyon színvonalas volt. Majd a három általa szerkesztettet is, ami között ott volt az első hivatalos magyar rajongói oldalam is az Eric Saade Hungary/Magyarország. Nagyon tetszettek az oldalak és hogy ilyen rajongóim vannak ott is, abban a kis országban. Likeoltam és egy két helyre hozzászólást is írtam. Ahogy sejtettük mindezek után jöttek az üzenetek és a nekem szóló bejegyzések.

—Most pedig én is szerkesztek egy kicsit, még sosem csináltam ilyet, figyelj, hogy ne rontsak el semmit.—szóltam haveromnak.

—Jó rendben.

Először a hivatalos facebook-omon és a twitter-emen osztottam meg az oldalakat, minden formában. A facebook, twitter, youtube és a blog oldalt is. Majd beléptem a hivatalos holnapomra. Oda is ki akartam rakni őket egy cikkben, de nem jöttem rá hogyan kell.

—Na most segíts, ki akarom rakni ide is őket csak nem tudom hogyan kell.

—Elmagyarázom az elsőt, aztán a többit csináld te, de ezzel most megleptél.—válaszolt.

Megmutatta nekem és nem is volt olyan bonyolult. Gyorsan befejeztem a többit.

—Köszi a segítséget.

—Nincs mit, én köszönöm a magyarok nevében is, nem is tudod ez mennyit jelent nekünk.—hálálkodott.

Majd jöttek a lányok.

Fanny szemszöge

—Mi kész vagyunk. Mit csináltatok?—kérdeztem meg.

—Csak Eric kérte hogy vegyem fel a csoportba facebook-on. Elképzelheted mi volt. Főleg hogy a mai nap ténylegesen elárultuk a magyar koncertet is. Priváttá kellett tegyem a profilom.—válaszolt Édesem.

—El tudom képzelni.—kerekedtek szemeim.

—Meg belike-oltam öt oldalt is. Nem is tudtam, hogy ennyire szeretnek ott is. Ja meg ugye magyarul írtam a csoportba, még az is biztos sokkolta őket.—mondta.

—Az biztos, holnap már ezzel lesz tele minden a többi rajongó lehet féltékeny lesz.—nevettem.

—Lehet, de megmutatom az új számokat.—lelkes volt.

Először a Tone-nal közös számot kapcsolta be.

    Eric: 

Úgy szeretném, hogy mellettem legyél!
A hiányod kínoz,
minden percben azon gondolkozom, hol lehetsz.
Olyat mondok, amit még soha nem mondtam.

Soha nem mondtam még, hogy mennyire szeretlek.
Soha nem mondtam még, hogy te vagy a mindenem.
Azt, hogy mennyire szeretném, hogy az enyém legyél.
Soha nem mondtam még, hogy a legjobbat hozod ki belőlem,
hogy teljesen kifordítasz önmagamból.
Soha nem mondtam még mennyire szeretem mikor velem vagy…
mikor velem vagy.
Soha nem engednélek el!

    Tone: 

Egyszerűen nem bírom, abba hagyni
úgy szeretném, hogy velem legyél,
és soha ne engedj el!
Teljes szívemből szeretlek,
hisz minden mozdulatod ismerem.
Bárcsak hallanád, amit mondok!

Soha nem mondtam még, hogy mennyire szeretlek.
Soha nem mondtam még, hogy te vagy a mindenem.
Azt, hogy mennyire szeretném, hogy az enyém legyél.
Soha nem mondtam még, hogy a legjobbat hozod ki belőlem,
hogy teljesen kifordítasz önmagamból.
Soha nem mondtam még mennyire szeretem mikor velem vagy…
mikor velem vagy.
Soha nem engednélek el!

    Eric, Tone: 

Magányosan bolyongok az utcán,
próbállak, de nem tudlak kiverni a fejemből,
bárcsak hallanál!

Soha nem mondtam még, hogy mennyire szeretlek.
Soha nem mondtam még, hogy te vagy a mindenem.
Azt, hogy mennyire szeretném, hogy az enyém legyél.
Soha nem mondtam még, hogy a legjobbat hozod ki belőlem,
hogy teljesen kifordítasz önmagamból.
Soha nem mondtam még mennyire szeretem mikor velem vagy…
mikor velem vagy.
Soha nem engednélek el!

Aztán jött a Wictorral közös is.

    Eric: 

Amikor megismertelek nem nagyon bírtalak,
de az idő múlásával egyre jobban kedvellek,
olyan mintha a testvérem lennél.
Remélem emlékszel még a sok őrültségre.

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

    Eric-Wictor: 

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver. 

    Wictor: 

Amikor megismertelek inkább kerültelek,
de aztán rájöttem képtelenek vagyunk komolyak maradni,
olyan mintha a testvérem lennél.

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

    Eric-Wictor: 

Mindent tudsz rólam
mindent tudok rólad
minket újra és újra őröltnek néznek.
Hülyék vagyunk együtt szinte már a szívünk is egyszerre ver.

Tone-ékén elsírtam magam nem lehetett kifejezni azt, ami abban a számban volt. A másik dal a legjobb barátságról szólt, és nagyon igaz volt Wictor-ra és Eric-re. Mivel mindenki fáradt volt és holnap is mozgalmas lesz a nap, így hamar lefeküdtünk. Másnap korán reggel 7-kor ébredt mindenki. Megreggeliztünk és 8-kor megjött J-Son és Jason Gill. Most én is részt vettem a munkában, így öten írtuk a dalt.

—Sziasztok!—köszöntek.

—Jó reggelt!  A szöveggel 10-ig kész kéne legyünk, mert jön Edin és Alex és Wictor-nak segíteni kell nekik a koreográfiában, mert estére kész kell, legyen.—mondta Eric.

—Ohh, addig hatszor kész leszünk főleg öten.—válaszolta J-Son.

—Amúgy bemutatom Annát. Neki írjuk a számot, de kezdjünk is hozzá csak először jöjjön egy kép.—mondta Eric.

Felmentünk a dolgozószobába és leültünk a kanapéra, Eric lemezei és díjai alá, de nem sokáig ültünk, mivel Eric képet akart csinálni. Tone készített egy képet, amit Eric kirakott twitter-ére:

Új duett dalírás @JaczkA-nak @ericsaademusic @jsonchanel @JsonGill @fannynordwall @wictorvendin

Mind retwitteztük. Eric kirakta a csoportba is, csak ott megjelölt mindannyiunkat a képen. Aztán nekivágtunk a munkának. Csak úgy sziporkáztak az ötletek egyik jobb volt mint a másik, de Eric kikötötte az elején, hogy szerelmes szám nem lehet. Mi tudtuk miért és mind mosolyogtunk rajta, Anna nem értett semmit, de valamiért nem is kérdezte. 9-re kész lettünk a szöveggel. Eric elkezdte felolvasni:

    Eric: 

Sokan mondják meghibbantam,
de én hiszek magamban.

Én vagyok az, akinek semmi gondja.
Tudom, furán hangzom,
de én ezt vallom.

 A zenétől duplán ver a szív,
érzem ettől minden pozitív.

    Anna: 

Nyisd a szemed
és élvezd az életed.

Engedd, hogy
minden jó legyen.

    Anna, Eric: 

Hidd, el meglehet
oldani.

    Anna: 

Reggel a tükörbe nézve
csak ámulok,
majd gyorsan rendbe hozom magam.

De a napot mindig mosollyal
kezdem.

    Eric: 

A zenétől duplán ver a szív,
érzem ettől minden pozitív.

    Anna: 

Nyisd a szemed
és élvezd az életed.

Engedd, hogy
minden jó legyen.

    Anna, Eric: 

Hidd, el meglehet
oldani.

—Nagyon jó lett, köszönöm.—hálálkodott Anna.

—Nincs mit, még van körülbelül egy óra amíg Wictor-nak mennie kell, úgyhogy kezdjük el a hangszerelést.—mondta Jason Gill és Eric.

Az egy óra hamar elment és nem álltunk sehol, csöngettek is. Wictor-ommal lementünk, mert én is beszélni akartam Edin-ékkel.

—Sziasztok! Még csinálják a hanganyagot hozzá, de a szöveg már kész.—köszönt Édesem.

—Sziasztok! Fanny jó, hogy itt vagy, majd a fellépő ruhákat meg tudod mutatni?—mondta Alex.

—Persze, azért is jöttem le.—mosolyogtam.

—Oké, köszi. Álljunk is neki!—mondta Edin.

Este 7-ig elvacakoltunk a dolgokkal, de készen lett minden. A fiúk csak helyeseltek a kiválasztott ruháknál, örültem ennek. Ők már elmentek és ré fél órával jöttek le J-Son-ék is. Nem vettek észre minket, mert a konyhában készítettük elő a vacsoraebédet. Lejöttek Eric-ék is.

—Készen lettetek?—kérdeztem meg.

—Igen, de jó sokáig vacakoltunk.—válaszolt Eric.—És ti?—érdeklődött.

—Mi is nemrég, de üljünk asztalhoz, megmelegítettünk mindent.—mosolyogtam.

Evés közben mindig sokat beszélgettünk, ez ma sem alakult másképp, majd megint korán nyugovóra tértünk. Mivel másnap is hosszú nap elé néztünk. Jött a regénymegbeszélés.