7. fejezet—Újabb vendég

…

Szia!—köszöntem rá.

—Szia! Bocsi nem nagyon érek, rá rengeteg dolgom van, most is csak felnéztem hátha fent látom Tone-t. Valahova eltűnt és hiányzik.—köszönt vissza, majd mikor megemlítette Tone-t látszott az arcán, hogy nagyon hiányzik neki.

—Várj egy pillanatot és lehet meglepetésem lesz a részedre.—mosolyogtam el magam és odamentem Tone-hoz és elmondtam neki, hogy hiányolják, mire ő jött velem.—Na itt vagyok a meglepetésemmel.—most már nevettem. Tone a kamerába nézett.

—Tone? Te ott? Tudod hogy nagyon hiányzol?—tette fel sok kérdését.

—Igen én itt, először szállodában voltam, de Viktorék meghívtak magukhoz, mivel van egy üres szobájuk én meg ezer örömmel elfogadtam a meghívást. Nekem is hiányzol nagyon, de nem tudtam megállni, hogy eljöjjek Magyarországra és találkozzam Viktorékkal, te is jöhetnél. De Viktor fontos dolgot szeretne mondani, hallgasd meg és utána lehet, hogy beszélünk.—végig le sem véve a szemét Eric-ről és fülig érő mosollyal mondta.

—Rengeteg dolgom van, írom a számaim és készülök a turnéra is, de Viktort meghallgatom kíváncsivá tettél, remélem, majd tudunk beszélni.—az utolsó négy szót vágyakozva mondta ki.

—Annyira látom, hogy nem bírod ki nélkülem, megígérem, beszélünk, persze ha Viktor ideenged.—mosolygott és látszott rajta hogy ő is nagyon vágyik Eric-re, ezért ki is találtam valamit.

—Oké, na, Viktor mond mi az a jó hír, bocsi hogy beléd fojtottuk a szót, de nagyon nehezen bírom, hogy nem láttam Tone-t már néhány napja.—mondta szomorúan az utolsó mondatrészt.

—Semmi gond, ismerős a helyzet, Fanni csak 4 napra ment el, de már ki voltunk mind ketten, ebből lett a baba.—mosolyogtam.—Egyébként azt akartam mondani, hogy felhívott egy könyvkiadó és két nap múlvára egy előtárgyalást beszéltünk meg. Tone felajánlotta az ügyvédjét is, amit muszáj, volt elfogadjak.—nevettem, mert céloztam arra, hogy miatta is kellett.

—Igen? Az nagyon jó bárcsak elmehetnék veled, de mint hallottad rengeteg dolgom van.—hallatszott, hogy sajnálja a dolgot.

—Van egy ötletem, ami szerintem tetszeni fog neked. Minden probléma meg lenne oldva.—mondtam olyan hangnemben, hogy felkeltsem érdeklődését.

—Naa, mondjad, nagyon kíváncsi vagyok, de azt hiszem, tudom, mit szeretnél.—mosolygott rám, de az a mosoly nem csak nekem ment, hanem a hátam mögött álló szerelmének is.

—Csak meg szerettelek volna hívni magunkhoz, és akkor Tone-nal is együtt lehetnél és a tárgyalásra is eljöhetnél…—mondtam, de a többit nem fejeztem be, mert tudtam, hogy ő akarja mondani.

—Igen, de egy feltétellel.—mosolygott még mindig. Én erre a feltételre vártam.—Segítened kell a dalok írásában.—jelentette ki, amire számítottam.

—Nagyon szívesen. Egyébként tudtam, hogy ezt fogod kérni ezért is nem ajánlottam én fel.—nevettem el magam.

—Akkor pakolok is és indulok, a magángépem bármikor a készenlétemre áll. Estére ott is vagyok, alig várom, hogy találkozhassak veletek, na meg hogy Tone-t átölelhessem, úgy hogy nem kell, féljünk, hogy valaki észrevesz minket.—nagyon látszott rajta hogy lelkes és átkozottul szerelmes, nagyon hasonlított rám.

—Itt nem is, Tone-t sem tudják, hogy itt van, így nem lesz gond és mi is nagyon várjuk már egyetlenemmel, hogy találkozzunk, aztán nem ajándék hegyekkel ide állítani.—végig röhögtem a mondatom második felét, reméltem, hogy érteti, mait mondok.

—Azt viszek, amit akarok, de nyugi nem lesz sok minden csak egy két apróság.—nevetett ő is és ezek szerint értette mit mondtam neki.

—Na, azokra az apróságokra és az egy kettőre kíváncsi leszek.—nevettem tovább.—De oda is adlak Tone-nak beszéljetek nyugodtan.—fűztem hozzá.

— Egy kicsit beszélünk, meg közben összepakolok és indulok.—mondta el mit tervez a délutánra.

Míg Eric és Tone beszéltek, addig kimentem a konyhába szívemhez.

—Majd lesz egy meglepetésem neked estére, nagyon fogsz örülni neki.—mosolyogtam rá, a szokásos mosolyommal, és láttam szemében, hogy nagyon kíván.

—Meg sem kérdezem mi az, mert úgy sem fogod elmondani.—durcizott be, de láttam rajta hogy csak játszik.

—Még szép hogy nem mondom el akkor, hogy lenne meglepetés?—kérdeztem vissza, még mindig mosolyogva.

—Tudod, hogy az ilyen bejelentett meglepetéseid nem tetszenek, mert tudom, hogy valamire készülsz, de nem mondod meg mire.—mosolygott, én is alig tudtam ellenállni neki.

Majd kijött Tone, amin meg lepődtem, mivel nem sokat beszéltek akkor Eric-kel.

— Mi az? Csak nem végeztetek már?—kérdeztem meg meglepett hangon.

—Igen nagyon keveset beszéltünk sajnos, sietett pakolni, hogy minél hamarabb itt lehessen. Csak ezért engedtem, hogy ilyen hamar elmenjen, mert pár óra múlva látom.—ezzel elárulta a meglepetésemet, csúnyán is néztem rá, amit észre is vett.—Ja hogy ezt nem szabadott volna, elmondjam? Bocsi.—mosolygott rám.

—Hát most már mindegy megtudta, de igen ezt meglepetésnek szerettem volna szánni hogy ide jön Eric.—mondtam csalódottan.

—Jobb is hogy most megtudtam, lehet ha csak így meglátom itt kapok szívrohamot.—mosolygott rám.—De nagyon nagyon örülök neki, imádlak hogy ilyen ötleteid vannak.—odajött és megcsókolt.

Eltelt egy óra, mikor Tone szólt, hogy valamit látnunk kell.

—Gyertek, ezt nézzétek, most rakta fel Eric twitterre.—mutatott egy képre és arra ami alá van írva.

Most megyek először találkozni új barátaimmal Magyarországra, ezt a mosolyt nektek  magyar rajongóknak küldöm és barátaimnak. És várom már azt a csodás hetet amit velük fogok eltölteni az ő vendégszeretetükben @Vargyasiviktor @nemethifanni

Mikor megláttam nem tudtam hinni a szememnek. Még meg is említett a twittben, bár már nyilvánosan is volt hogy leveleztünk, de ez új volt.

—Tone gyere segíts kell csináljunk egy válaszképet is.—mosolyogtam.

Majd elkészítettük a képet és felkerült twitterre.

Mi is nagyon várunk, elő van készítve a szobád is, remélem tetszik.  @ericsaademusic

—Szerintem nagyon jó lett.—mondta Tone.—Mikor ezt kimondta már láttam, hogy Eric retwittezte is, amit kiraktam és válaszolt is rá:

                          @Vargyasiviktor nekem nagyon tetszik, egy óra és nálatok leszek J 
—Egy óra?—kérdezte szívem izgatottan.
—Igen, mint látod annyi. Kicsit össze kéne pakolni, mert elég kupi van.—mondtam neki mosolyogva.

El is telt az egy óra, amit beszélgetve és pakolászva töltöttünk, meg gyorsan összedobtunk közösen egy süteményt, ami Tone ötlete volt, elárulta Eric kedvencét és szerencsére minden hozzá valót megtaláltunk a spájzba. Majd csöngettek a kapucsengőn. Kimentem és felvettem magamra egy kabátot, majd lementem a kapuhoz és kinyitottam neki.

—Szia, Eric! Nagyon jó végre megint látni, de most már, mint ismerőst és barátot. Kell, valamit segítsek felhozni?

—Szia, Viktor! Hol is találkoztunk már? Annyi mindenkivel találkoztam már VIP-ben hogy nem emlékszem mindenkire. És ha annyira szeretnél segíteni, akkor ezt, felhozhatnád, és nem kellene kétszer fordulni.—jött a válasz, miközben folyamatosan mosolygott és látszott, hogy nagyon izgatott.

—Idén voltál itt koncertezni Magyarországon és kint voltam VIP-ben. Alá is írattam a DVD-m, CD-im és a posztereim. Már akkor is próbálkoztam svédül beszélni, bár nem mindig jött össze.—felkaptam a csomagot, amit mutatott és közben elmondtam neki, hol is találkoztunk először. Majd a taxi sofőr felé fordultam.—Elnézést, de tessék csak visszaadni. Ferihegyről nem ennyibe kerül ide az út, hanem jóval kevesebbe.—már indulni készült, de nem hagyhattam, hogy átvágja.

—Persze vissza akartam adni.—mondta, de tudtam, hogy nem így van, de azért ráhagytam csak adjon vissza.

Miután visszaadott elhajtott és láttam a visszapillantó tükörből, hogy valamit magyaráz magának. Nem is értettem mit képzel, de szerencsére Eric nem értette mit mondtam a sofőrnek, szerencsére nem is kérdezte. Mikor felértünk a lakásba bevittük a szobába a cuccait Tone cuccai mellé, mivel még ő sem pakolt ki, majd kimentünk a nappaliba, ahova már Fanni és Tone is kijött a konyhából. Fannin láttam, hogy nagyon koncentrál, hogy ne ájuljon el. Én ezen csak mosolyogtam.

—Szia, Fanni! Ment oda hozzá és puszit adott majd megölelte.—láttam, hogy még mindig nem tért magához, amit megint egy mosollyal mutattam ki.

—Szia, Eric! Tudod, hogy ezt a pillanatot csak álmaimban reméltem.—mondta viccelődve, de én tudtam, hogy komolyan gondolja.

—Igen tudom, de teljesült és örülök, hogy teljesült.—mosolygott a szokásos mosolyával, majd odament Tone-hoz is.—Szia, Baby! Nagyon hiányoztál!—átölelte, magához szorította gyengéden és egy heves érzelmes csókkal köszönt neki.

—Szia, Édesem! Nekem is nagyon hiányoztál, alig vártam, hogy gyere! Végre nem kell, bujkáljunk és átszökjek vagy átszökj.—mondta vágyakkal teli hangon és ő is megcsókolta csak ő lágyan és érzékien.

—A szobátokban azt csináltok, amit szeretnétek, érezzétek magatokat otthon és csináljatok, úgy mintha mi itt sem lennénk.—próbáltam célozni egy két dologra, reméltem, hogy vették a lapot, de miután kajánul elvigyorodtam, már tudták mit szeretnék mondani ezzel.

—Lehet majd élünk vele.—mosolygott Eric is.

Közben Fannim kiment a konyhába és behozta a süteményt és letette a dohányzó asztalra. Mikor Eric meglátta kedvencét felcsillant a szeme.

—Ez a kedvencem, honnan tudtátok? Na, várjatok csak Tone te voltál ugye? Ezért még büntetést kapsz.—a mosoly nélkül is tudtuk Eric milyen büntetést szán Tone-nak és elkezdtünk nevetni.

—Várom a büntit, de egyél is a sütiből, ha már dolgoztunk vele.—nevetett ő is.

—Még szép hogy eszek, ki nem hagynám főleg, hogy ti csináltátok.—majd odanyúlt és elvette egyet. Fél pillanat múlva már látszott rajta hogy ízlik neki.—Ez isteni lett, jobb, mint amit enni szoktam. Ti is egyetek. 

Szerintem még Viktor ti nem is ettetek ilyet, pedig nagyon jó.—nyújtotta felénk a tálat.

Mindenki vett belőle és elmajszolgattuk, ami ki lett rakva. És igazat kellett adjunk Eric-nek tényleg nagyon jó lett és nagyon finom volt.

—Na, ezek után én is meglepetéssel készültem. Gyertek, velem oda is adom.—mutatott a szobájuk felé.

—Mondtam, hogy ne hozz semmit.—kicsit lehet túl haragosra is sikerült, de a mosolyom elárulta mit akartam kihozni ebből.

Mikor beértünk kinyitotta a bőröndjét és megláttam benne a sok Eric-es cuccot. Majd elkezdte kipakolni az ágyra a dolgokat. Előkerült ott minden. Először névre szóló dedikált DVD, CD-k, poszterek és naptárak kerültek elő, mind kettőnknek egy-egy példány, olyan dolgok is, amiket még nem is láttam.

—Na, ez az egyik fele. Itt vannak olyanok is, amiről egy szót se szóljatok, mert ki sem szabadott volna, még hozzam otthonról. Ez a 2014-es naptáram, ez a két poszter is csak jövőre jön ki, itt van egy CD, ez a jövő évi világturnéra készülő CD. A többit meg már ismeritek.—mutatott meg mindent.—Ígérjétek meg, hogy amíg ki nem jönnek, senkinek nem mutatjátok meg őket, mert lebukom, aztán kapok Tomas-tól.—mondta nevetve.

—Oké nem fogja őket meglátni senki. Ne hogy bajba kerülj emiatt.—csak bólogatni tudtam, mert szó nem jött a számra. Eric észre is vette, hogy le vagyunk sokkolva és ezen egy jót nevetett.

—Még nincs vége, csak most kezdtem el.—már úgy nevetett, hogy zengett a lakás.

Elővette a másik kupacot a bőröndből és azt is az ágyra rakta. Mind a Saade shop-ból voltak, kivéve egy kettőt, amit még nem láttam, meg ott volt az a dzseki, amit imádtam.

—Itt is van, ami még nem jött ki. —meg is mutogatta mik azok. Előszedte a dzsekit is, amit nem tudtam mire vélni.—Ezt pedig neked hoztam Viktor, tudom, hogy nagyon tetszik, neked én meg már nem hordom csak áll a szekrényben, így neked adom.—nyújtotta felém.

—Ezt nem fogadhatom el, ez már tényleg sok, mellesleg honnan tudod, hogy ez ennyire tetszik?—először nem bírtam megszólalni, de aztán tiltakoztam.

—Az mindegy honnan tudom, tudom és kész és fogadd el, mert ez a tiéd mostantól.—jelentette ki.

—Ezt ne hiszem el.—nevettem.—Ugye drágám te mondtad el neki?—kérdeztem meg.

—Hát rákérdezett én meg megmondtam, nem tudtam miért kérdezi.—mentegetőzött.

—Tudod, hogy rád sosem tudnék haragudni.—mosolyogtam.— Ha már ennyi mindent hoztál, akkor én is kitaláltam valamit.

—Mit?—kérdezte kíváncsian.

—Pénteken zh után a srácokkal elmegyünk röpizni. Nincs kedved eljönni?—kérdeztem meg.

—De nagyon is van kedvem csak éppen ruhám nincs, ilyenre nem készültem.—sütötte le fejét, mint egy gyerek.

—Azzal nem lesz, probléma van itt nekem elég ruhám, és ahogy nézem körülbelül egy a méretünk.—nevettem el magam.—De majd holnap a tárgyalás után előszedek egy pár cuccot és megnézed őket, meg felpróbálod.

—Oké, ezt megbeszéltük, és szerintem is egy méretünk van.—ő is nevetett.

—Jaa, igen szombaton pedig elmegyünk konditerembe, tudok egy jó helyet én is oda szoktam lejárni. Addig legalább a csajok jól ki tudnak minket beszélni.—már annyira nagy volt a jókedv és annyira hangosan nevettünk néha, hogy a szomszéd elkezdett dörömbölni, pedig mindig hangosan megy a zene, de úgy látszik, az nem zavarja.

—Mehetünk, már úgy is rég voltam. Aztán majd segítened kell a dalírásban is.—nevetett halkabban.

—Persze holnap az is bele fog férni. Sok ötletem van.—tudtam miben egyeztünk meg.

—Most pedig készítsünk egy képet a rajongóknak. Kár hogy Tone szívem nem lehet rajta, de majd eljön az-az idő is.—ölelte meg, majd megint megcsókolta. Láttam rajtuk, hogy nagyon örülnek, hogy nem kell rejtegetniük azt hogy szeretik egymást.

Mikor kikerült a kép, már is retwitezték és kedvencnek jelölték be. A kép kitétele után vacsorázni mentünk, még kicsit beszélgettünk aztán lefeküdtünk, mert mindenki fáradt volt és másnap nagy nap lesz.

És már itt is vagyok náluk @Vargyasiviktor @nemethifanni  nagyon jó lesz egy hétig itt:)