14. fejezet—Megérkezés

Leszállt a gép és behajtottunk a hangárba.  Kiszálltunk a hangárban ott várt ránk az autó.  Tomas is kijött elénk.

—Sziasztok! Remélem, minden rendben van, és jól vagytok. Eric-kel próbáltunk mindent megtenni, bizakodom abban, hogy elég lesz. Jó veletek találkozni.—köszönt Tomas.

—Szia! Gondoltam, hogy te is segédkeztél Eric-nek, nagyon köszönjük. Édesem még kicsit rosszul van, de pihen és még nyugalom is lesz körülötte, akkor majd jobban lesz.—válaszoltam, majd átöleltem Fanny-t.

—De szerintem induljunk el, aztán majd még beszélünk. Wictor majd elmondja az ötleteit az autóban, nekem nagyon tetszenek.—mondta Eric.

—Szálljunk be, aztán én a svéd neveket nem tudom, ezt Eric intézte, de most tudom, kiről van szó, csak tudjam azért, ha nyilatkoznom van védenem, kell titeket és Eric-et.—viccelődött, de komolyság is hallatszódott hangján.

—Én Wictor Vendin lettem, Szívem Fanny Nordwall.—mutattam be magunkat.

—Tudsz neveket választani, nekem tetszenek. Mik azok az ötletek?—dicsérte Erice-t, majd kérdezte érdeklődve.

—Öt duettre gondoltam a tavaszi lemezre. Valamint egy Tone és Eric duettes nagylemezre.—mondtam el röviden.

—Hát ha Tone előkerül, megbeszélhetjük, Eric gondolom mindenre rábólintott, ti úgy is segíteni fogtok a dalírásban így mehet a két CD. Amiket átküldtetek azok nagyon jók lettek. Láttam, hogy az egyik a te saját szerzeményed Wictor, az is elnyerte tetszésem, de hogy írtál angolul?—hallatszott, hogy ő is benne van az ötleteim megvalósításában, de amit utána mondott az még jobb kedvre derített.

—Megírtam svédül, majd Eric és Fanny lefordították angolra.—válaszoltam, miközben arcom sziporkázott.

—És a duett számokon dolgoztatok már?—kérdezte tovább.

—Körülbelül a témájuk van, meg hogy melyik miről és hogyan szóljon.—válaszolt Eric.—Mivel Wictor egyedül is jó, sőt kiváló dalt írt, így ami a tavaszi lemezemen lesz duettem Tone-nal azt ő írja meg.—fűzte hozzá.

—És mire gondoltatok és kivel?—látszott sok kérdéséből, hogy érdekli, de az is lehet, hogy menedzserként kérdezi. Nem lehetett eldönteni.

—Lenne egy DEV-vel hasonló, mint a Hotter Than Fire ugyan olyan bulizós robbanós szám. J-Son-nal ami a csajokról szólna. Wictor mondta, hogy van egy barátja, aki énekesnő szeretne lenni és nagy álma, hogy közös dala legyen velem. Mikor tárgyalunk a könyvről meghallgatom és lehet vele lesz egy vicces, energikus számom. Még gondolt Timberlek-re, ez különösen tetszett, mivel ez meg az én nagy álmom, de hát ez kérdéses, majd kiderül mi lesz, így ez nem tudjuk miről fog szólni. A Tone-nal közös dalról fogalmam sincs, azt Wictor találja ki, nem szólok bele.—mondta el amire Tomas kíváncsi volt.

—Akkor neked van már fogalmad erről?—kérdezte tőlem.

—Nagyjából van. Egy félig gyors félig lassú dalra gondoltam. A témája nagy valószínűséggel a szerelem lesz, de most még így többet nem tudok, neki kell, üljek és megírom.—válaszoltam Tomas kérdésére és láttam az arcán, hogy a téma nem igazán tetszik neki.

—Azt ugye tudjátok, hogy ha megint hasonló lesz, mint az Imagine, akkor a pletykák kereszttüzébe lesztek megint.—aggodalmaskodott.

—Meg fogjuk oldani szerintem tök jó ötlet Wictor-é, nekem még nem mondta el, most tudtam meg én is.—hallatszott, hogy tetszik neki, bár így is tudtam, hogy erre vágyik.

—Az a lényeg hogy neked tetsszen, Eric a többi engem nem érdekel. És a közös nagylemez Tone-nal azon milyen számok lesznek?—kérdezősködött még.

—Még azt nem tudjuk, csak egy ötlet volt. Először legyenek kész a számok a mostanira, aztán amíg stúdióztok, addig hozzákezdünk Fanny-val a nyári lemezhez, ha jó ez így.—válaszoltam és próbáltam leplezni, hogy már nagyon is tudjuk a lemez tartalmát.

—Értem, és igen az úgy nagyon jó lenne, aztán majd csatlakozik Eric is meg J-Son, és négyen olyan számokat írtok, hogy a világ a csodájára fog járni.—lelkesedett.

—Na de ilyen későn ne dolgozzunk. Ráérünk erre még elég sok időnk lesz már, hogy ideköltöztök.—zárta le Eric a munkamegbeszélést.—Inkább mond Tomas, hogy tudsz e valamit az Eurovisios dalfesztiválról meg a Melodifestivalen-ről, hogy hol lesz meg ilyenek.—érdeklődött.

—Elvileg Stockholmban lesz és küldtek valamit, azt még nem tudtam megnézni, mert délután jött, de holnap átviszem. Amúgy Tone és Erik biztos fellépők lesznek, mivel tavaly ők nyertek. Aztán lehet, az van benne, amit kaptam, hogy te is legyél fellépő úgy, mint tavaly. Amúgy másról nem tudok.—válaszolt Tomas, bár szerintem ez is inkább a munka témához tartozott.

—Tényleg ti tavaly kinek szurkoltatok?—kérdezte meg Eric.

—Én Tone-nak. A Melodifestivalen-t is néztem. Nagyon örültem a döntőben mikor meghallottam, hogy nyertek.—válaszoltam.

—Én meg csak azért néztem, mert gondoltam, hogy fel fogsz lépni.—mosolygott Fanny.

—Ja, igen, meg beszéltem Tone menedzserével, hogy megkérdezzem, hol van és mondta, hogy Tone-t felkérték a női műsorvezetőnek, de lakat a szátokon.—nevetett.

—Tone nagyon jól fogja vezetni a műsort.—mondta Eric, de nem tudtam, hogy tudja leplezni érzelmeit.

Közben megérkeztünk Eric házához. Én bekísértem Szívem és leültettem az első kanapéra amit megláttam a hatalmas házban. Eric azt mondta körbevezet, úgyhogy ne nézelődjek. Kimentem segíteni, hogy behozzuk dolgainkat a házba. Egy modern építésű, rengeteg üvegfelületből és fehér falakból álló villa volt. A szögletes vonalak uralkodtak. Mivel este érkeztünk, így égett minden villany a házban és az óriási üvegablakokon sütött ki a lámpafény. A nappaliból láttam a hátsó kertet, amit egy hatalmas terasz előzött meg, amin egy nagy medence volt elhelyezve.

Mikor mindent behordtunk Tomas elment és magunkra maradtunk. Tone is előjött az emeletről, mivel ő külön jött és a felső szinten bújt meg. Eric megkezdte a ház megmutatását. Először az ízlésesen berendezett nappaliba léptünk be, ahol Eric kedvenc színei domináltak a modern stílusú bútorokkal. L alakú piros szövetkanapé foglalta el a szoba közepét, ami előtt egy fekete fehér lappal fedett kávézóasztal állt. Ezekkel szemben egy kis fekete tv állványon volt a nagy lapos képernyős tv. A nappali világos faparkettával volt burkolva.

Ez a helység egy légtérben volt a korszerűen felszerelt konyhával, ahol szintén a bordó, a fekete és a fehér volt az uralkodó szín. A konyhabútorok és a különböző eszközök mind fényes fekete színűek voltak. A konyhapult fehér márványból készült, mag középen egy fehér bordó márványlappal volt burkolva.

 Ebbe a hatalmas térbe tartozott még az étkező is, ami már kicsit szerényebb volt. Itt egy egyszerű faasztal állt hat fekete székkel, ami alatt a konyhával azonos fehér gránit burkolólapok voltak és ezen egy fekete bolyhos szőnyeg terült szét az asztalok és a székek alatt.

Majd kiléptünk erről a lélegzetelállítóan hatalmas térből egy kicsit szűkebb folyosóra, ami az egyik vendégszobához és a földszinti fürdőhöz vezetett. A fürdőszoba fala szürke kavicsmintázatú volt és ugyancsak fehér gránit volt a padló. Két különálló mosdó tartozott ide, valamint egy medenceszerű fürdőkád, egy pezsgőfürdőzéshez való kis medence. A különálló zuhanyfülke fallal és egy üvegajtóval volt elválasztva. A belső mosdókagyló mellett volt egy wc.

Elhagytuk ezt a helységet is és a folyosó másik oldalán helyet foglaló szobába léptünk, ahol már megjelent a lila szín is, amit már vártam, hol pillantok meg. A bolyhos szőnyeg a lila legpompásabb árnyalatával terült szét a fehér márványon. Az ágyneműn is felfedeztem némi lila színt. A bútorokon a sötétebb barna fa harmonizált a fekete berakásokkal. Eric látta rajtam, hogy nagyon tetszik minden.

—Ez még nem sok. Van egy emelet is. Én nekem ott van a hálóm és ti is a mellette lévő szobát kapjátok meg. Örülök, hogy tetszik én is imádom.—mondta.

—Az nem kifejezés, hogy tetszik, ez gyönyörű pedig a modern építészetet és a stílust nem bírom, de ez elnyerte bámulatom.—mondtam el véleményem, de ezt biztos látta arcomon is.

Visszamentünk a folyosón és a már előbb megpillantott LED-del alulról megvilágított üveg és fém lépcsőn felkapaszkodtunk az emeletre. Itt egy kisebb előtér fogadott minket, amiből nyíltak a szobák és még egy hasonló lépcső, mint az előbb. Eric az egyik tejüveg ajtóra mutatott és kinyitotta. Egy óriási fürdőszoba tárult elénk. Középen egy kisebb dobogóba süllyesztett kádat pillantottunk meg. A nagy üvegablakok mellett egy fekete gránitpulton egy fehér kocka alakú mosdó pihent. Az üvegfelület másik oldalán volt a wc. Itt is helyet kapott egy zuhanyzó, csak itt nem volt elválasztva az egybenyíló tértől, hanem egy üvegkalitkához hasonló válaszfal védett attól, hogy a víz szerte széjjelfolyjék. A fürdőkáddal átellenben egy fekete relaxáló szék állt a szintén fehér járólapon. A fehér szín mellett a világoskék és a fekete kompozíciója uralkodott a falakon és a mennyezeten.

—Azok a hatalmas ablakok távirányítással elsötétíthetőek, úgy ahogy az összes többi a házban.—magyarázta, lehet észrevette, hogy érdekesen nézek az ablakokra.

—Igen, így mindjárt más.—nevettem el magam.

—De menjünk tovább, van még két hálószoba és a dolgozószoba, ahol szerintem sokat fogunk tölteni.—nevetett az utolsó mondatrészen.

Kiment a fürdőből mi pedig követtük.

—Először is ez az én szobám, remélem lassan meg tudom osztani mással is.—fordult Tone felé és kaján mosoly jelent meg az arcán.

—Így is megosztod velem, elég sűrűn.—mosolygott vissza rá és annyira öröm volt rájuk nézni.—De tudom, mire gondolsz és én is remélem, hogy minél hamarabb ideköltözhetek.—tette hozzá és odabújt Eric-hez.

Mi közben benéztünk. Ahogy sejtettem Eric egyik kedvenc színe a lila dominált mindenhol. A falakon sötétebb, míg a mennyezeten világosabb tónusban. Egy hatalmas üvegajtó nyílt az előtte elterülő teraszra. A padló itt is fehér volt, mint elég sok helyen. Bútorok nem voltak a szobában, amit nem igazán értettem, mivel tudtam mennyi ruhája van Eric-nek.

—És a rengeteg ruhádat és cipődet hol tárolod?—meg is kérdeztem, amin gondolkoztam.

—Ott van az-az ajtó. Mögötte egy gardrób van.—mutatott a szoba egyik sarkába.—Ha jól hallottam neked is kéne egy pár cucc, mint ami nekem van.—mosolygott.

—Hát, van jó pár olyan darabod, ami nekem tetszik.—válaszoltam mosolyogva, bár féltem attól, hogy megint valamit forgat a fejében.

—Akkor, majd ha lesz, időnk elmegyünk vásárolni.—mondta, még szerencse hogy csak ezt és nem mindjárt adja oda a fél ruhatárát.

—Majd persze ha lesz pénzünk a könyveladásból. Már attól féltem, hogy ide akarod adni nekem.—nevettem el magam.

—Az is megoldható. A méretünk úgy is ugyan az és egyszerre nem tudok hatot hordani.—válaszolt nevetve.

—Majd elmegyünk vásárolni. A te ruháid, hordjad te őket.—próbáltam kivágni magam.

Inkább folytassuk a ház további megnézését, a vásárlást majd megbeszélitek.—húzott ki Tone, hála az égnek.

Felmentünk a lépcsőn és Eric megmutatta a dolgozószobáját. Sötétbarna színű fa parketten egy többszínű csíkos szőnyeg volt leterítve. A fal mellett egy hosszú fehér asztal volt két székkel, egyik előtt egy számítógép, míg a másik előtt papírok voltak. Az egyik sarokban egy barna szék állt olvasólámpával, míg a másik sarokban Eric lemezei voltak a falra felrakva, ami alatt egy kanapé volt előtte pedig egy kávézóasztal.

—Majd itt fogjuk a számokat írni és majd a dolgokat megtervezni.—mondta Eric.

Ezek után visszamentünk az első emeletre és Eric megmutatta a mi szobánkat. Mikor beléptünk elég sötét volt, de ezt csak a színek tették. Piros fal, bordó padlószőnyeg és egy sötét bordó színű sötétítő volt az alapja a szobának. Egy lila ágy volt benne valamint pár szekrény. Eric itt is egy ajtóra mutatott.

—A mögött van a ti gardróbotok.

—Gyönyörű a házad. Örülök, hogy itt lehetek, ezt még a legjobb álmomban sem reméltem.—áradoztam neki.

—De most itt vagy és én ennek nagyon örülök.—látszott rajta, hogy mennyire hálás ezért, majd Fanny felé fordult.—Nem szeretnél lepihenni, biztos fáradt vagy ls sok volt neked ez a mai nap.—aggódottság tükröződött hangján.

—De az nagyon jó lenne.—mondta, majd Tone felé fordult.—Nem tudnál segíteni, gondolom Wictor-nak és Eric-nek sok dolga van még.

—Persze, segítek. Igen azért kicsit össze kell pakolni lent a nappaliban, azt majd a fiúk megoldják.—válaszolt Tone.

—Akkor mi le is megyünk, Egyenlőre csak az alsó szobába berakjuk a cuccaitokat, mert holnap lesz egy meglepetésem.—látszott szemében hogy valamiben sántikál.

—Oké, bár nem tudom mi lesz a meglepetésed, de remélem nem csináltál semmi hülyeséget.—próbáltam dorgálóan nézni rá.—Szia Édesem, szép álmokat, majd jövök.—mosolyogtam rá, átöleltem és megcsókoltam.

—Szia, remélem is hogy jössz, jó éjt!—nevetett.—Neked is jó éjt Eric!—köszönt el tőle is.

—Neked is! Pihend ki magad.—mosolygott rá.

Mi lementünk fél óra alatt rendet raktunk.

—Nem tudod véletlenül, hogy hány óra lehet most Los Angelesben?—kérdezte Eric miután lerogytunk a piros kanapéra.

—Mindjárt kiszámolom… délután 1-2 óra magasságában lehet. De miért kérdezed?—válaszoltam neki némi gondolkozás és fejben számolás után, de nem értettem miért érdekli.

—Csak fel akarom hívni DEV-et, amit meg is teszek.—válaszolt.

—Ja, értem. Gondolom az új szám és a koncert miatt.—jöttem rá.

—Igen, azért. Remélem, felveszi és lesz rám ideje.—mondta nevetve és már kereste is a számát.

Eric szemszöge

—Szia DEV, Eric vagyok!—köszöntem neki.

—Szia Eric! Rég beszéltünk, hogy megy a szekér?—viccelődött.

—Köszi, egész jól. Nemsokára jön az ötödik lemezem. Jövőre világ körüli turné, de még előtte egy 3 órás megakoncertet adok december 22-én, Budapesten. És neked?—válaszoltam és kérdeztem vissza.

—Nekem most nincs nagyon programom, nem mondom, hogy rosszul megy, de lehetne jobb is.—válaszolt ő is.

—Akkor tudnék neked munkát, ha gondolod.—céloztam a közös melóra.

—Veled bármikor.—válaszolt nevetve.—És mi lenne az?—kérdezte, meg amit már vártam.

—Egy újabb közös szám az ötödik albumomra és december 22-én szeretném, ha eljönnél a koncertre és előadnánk a Hotter than fire-t és az új számot is. Ja meg lenne egy ajándékom is ott a rajongóknak, ami egy négyes duett lenne a nekik íródott Without you I’m nothingból, ebben is jó lenne, ha szerepelnél. Mit szólnál hozzá?—mondtam el mit szeretnék.

—A számot, majd ha kész lesz, küldjétek át, bár szerintem úgy is jó lesz. A többiről meg 10 perc múlva visszahívlak. Megkérdezem a menedzserem.—válaszolt és tetszett a felelete.

—Oké, akkor majd várom hívásod.—mondtam neki.—Addig is hello!—köszöntem el.

—Hello!

Vártam, hogy visszahívjon, reméltem, hogy csak jó hírt fog mondani, de ekkor nem tudtam, hogy mi lesz még…