11. fejezet—Rágalmak

Odahívtam mindenkit az asztal köré és helyet foglaltunk a díványon, majd felvettem a telefonom és kihangosítottam.

—Igen, tessék! Vargyasi Viktor vagyok!—szóltam bele a telefonba, persze svédül.

—Jó estét! Egy újságíró vagyok.—válaszolt, de a nevét nem árulta el.

—Miben segíthetek?—kérdeztem meg.

—Twitteren már írtam, de ezek szerint nem nézte.—válaszolta.

—Igen mivel sok dolgom van és vendég is van nálam, de mit akar? Ha Eric Saade-ról akar kérdezni, akkor csak annyit mondok, hogy igen nálam van. Ő a vendégem, de többről nem nyilatkozom.—mondtam kicsit ingerülten, mivel utáltam a firkászokat.

—Azt twitterről láttam, hogy önnél van, de úgy tudom, hogy Tone Damli is elutazott, de senki nem tudja hová…—mondta, de félbeszakítottam.

—Ha arra céloz, hogy itt van, és együtt vannak, akkor nagyon téved.—mondtam már mérgesen.

—Akkor nem tudja, hol van. Úgy tudom, hogy kiad egy regényt, ami kapcsán tárgyalni fog Tone Damli-val és ha jól tudom, akkor ez Eric Saade házában lesz. Tud valamit a kapcsolatukról? Ha már ekkora barátok Eric Saade-val, akkor biztos mondott magának valamit.—folytatta és már kezdtem nagyon dühös lenni.

—Igen együtt fogunk tárgyalni, de Eric Saade és Tone Damli között nincs semmiféle kapcsolat csak munkatársi és baráti.—mondtam higgadtan.

—Tudom, hogy tud valamit, de védi a barátait és gondolom az egész beszélgetésünket hallja Eric Saade és Tone Damli is. Engem nem lehet átverni.—vádolt.

Eric-en láttam, hogy kezd bepöccenni, pedig nyugodt, vicces és kedves embernek ismertem meg, de ez, amit ez az újságíró elművelt már túlment minden határon. Tone tartotta vissza Eric-et attól, hogy belekiabáljon a telefonba. A homlokán és a nyakán kiduzzadtak már erei, felé fordultam és letakartam a telefont.

—Nyugi Eric ne húzd fel magad, lerendezem ezt az ürgét, aztán majd beszélünk Tomas-sal és megkeresi és elintézi véglegesen.

—Jó, de ez, amit csinál már durva, itt vádol téged, hiába van igaza, akkor is.—szerencsére nem kiabált, hála Tone-nak, aki rengeteget tett ezért.

Majd visszafordultam még mindig asztalon heverő telefonhoz.

—Nem is tudom, mit képzel magáról, hogy így beszél velem és ilyet feltételez rólam. Eric Saade itt van, de Tone Damli nincs és nem is tudom, hol van.—ordítottam a telefonba, majd kinyomtam és nyomban letiltottam a számot.

—Köszi, hogy falazol, ez most nagyon durva volt. Tudom, hogy soha nem adnál ki minket és ezt nagyra becsülöm. Nagyon örülök, hogy megismerkedtünk és ilyen jó barátaim lettek.—hálálkodott Eric.—Remélem, majd meg tudom hálálni ezt, de ezt lehetetlen.—fűzte hozzá.

—Nincs mit, utálom, ha mások magánéletében turkálnak és azt még jobban, ha ez a mások a legjobb barátaim. Most pedig megnézem a twitterem, lehet nektek is meg kéne.—mondtam.

Mind megnéztük a twitterünket és megtudtuk, hogy melyik svéd pletykalaptól hívtak fel. Ahogy sejtettem mindannyiunknak írtak és nekem folyamatosan jöttek az újabb és újabb twittek. Egy kettőre válaszoltam is. Mivel már felhúztam az agyam, így elég durvákat. Majd csörögni kezdett Eric telefonja, Tomas hívta. Eric felvette és kihangosította.

—Szia Tomas! Ki vagy hangosítva, mert amúgy is hívni akartunk és ebben Viktor és Fanni is benne van.—köszönt, majd felvilágosította.

—Szia, Eric! Oké, én is 3-kal akartam beszélni.—mondta, de nem értettük mit akar.

—Akkor mond miért hívtál?—kérdezte Eric.

—Jöttek nekem twittek Tone-ról és rólad és láttam, hogy ez nektek is elmentek. Tone-t nem érem utol, a menedzsere azt mondta elutazott és nem mondta meg hová.—mondta azt, amiért mi is hívni akartuk.

—Pont ezért akartunk hívni.—mondta Eric.

—Engem már telefonon is hívtak és erről faggattak, amikor nem tudok semmiről.—mondtam én is a telefonba.—Amúgy, szia! Bocsi hogy nem köszöntem, de felhúzta ez a pasas az agyam.—fűztem hozzá.

—Szia! Semmi gond, megértem, de akkor Tone-t ti se tudjátok, hol van, nektek sem mondta?—kérdezte Tomas.

—Nem.—hangzott egyszerre a válasz.

—Tudjuk a kiadót, úgyhogy megpróbálok intézkedni, hívlak, ha van valami.—az ő hangjában is hallatszódott a harag.—Addig is, sziasztok!—köszönt el.

—Szia!—köszöntünk megint egyszerre.

Miután letettük egy darabig nem szólalt meg senki, csendesség tört a nappalira és a lakásra és hallani lehetett az órák kattogását.

—Ezek szerint Tomas nem tud semmiről?—törtem meg a csendet.

—Nem tud, nem akartam, hogy ő is hazudjon, bőven elég, hogy mi tesszük és titeket is belerángattunk ebbe.—válaszolt és hallatszott hangján, hogy bánja már hogy elmondta.

—Nagyon örülök, hogy elmondtad és mindenben mellettetek állunk. Tőlünk senki nem fog tudni semmit, majd csak megerősítjük, amit a tervek szerint mondotok.—próbáltam úgy mondani, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása emiatt.

Órák teltek el, közben megvacsoráztunk és éppen lefeküdni készültünk, mikor elkezdett csörögni Eric mobilja, Tomas hívta.

—Szia Tomas, Viktor vagyok! Csak nem sikerült valamit intézni?—vettem fel a telefont, mert Eric éppen fürdött.

—Szia, Viktor! De igen intézkedtem, pont ezért hívlak titeket. Eric is a közelben van?—köszönt, majd válaszolt kérdésemre és Eric iránt érdeklődött.

—Éppen fürdik, de szerintem 5 perc és kész lesz.—válaszoltam Eric hollétéről feltett kérdésére.

—Ja, ok, akkor addig mond el mi volt a kiadóval.—meglepődtem, rajta hogy érdekli.

—5%-os részt kap a kiadó, megvan a könyv ára, hogy lehet rendelni, lebeszéltük az előrendelést.—válaszoltam lelkesen, mivel ettől mindig jókedv fogott el.

—Na, ezek csak jó hírek! Még itt is tárgyalunk, elmondjátok a részleteket, aztán majd megyünk és aláírunk mindent, ha nem változtatnak persze.—ő is átvette a lelkesedésem, ezen szintén csodálkoztam.

Eric 10 perc múlva lett kész, és ahogy kijött a fürdőből az összes csaj képes lett volna őt letámadni. Egy feszülős fekete boxert viselt, ami eléggé kihangsúlyozott mindent. Felsőtestén látszott mind a kilenc kocka és a mellkasán is duzzadtak az izmok. A jobb kezén látszott, hogy kicsit izmosabb, mint a bal, de a tetoválás miatt jól is jött ki. A tetoválás igaz is volt rá tényleg a művészetben élte ki szabadságát. Hasonlított az én kidolgozott felsőtestemhez. A vádlijain látszott a táncolás nyoma. A haja még nedves volt. Tone éppen akkor jött ki a szobából mikor Eric kilépett a fürdőajtón. Egyből rátapadtak szemei és látszott bennük, hogy nagyon kívánja azt a testet és a gazdáját. Mivel Tomas-sal beszéltem így nem mondtam nekik, hogy ott van a szobájuk és nyugodtan essenek egymásnak, de szerintem észrevették, hogy mosolygok a jeleneten.

—Eric, Tomas van a vonalban, intézkedett valamit ebben az újságíróügyben. Rád vártunk.—szakítottam meg ezt a jelenetet, pedig nem akartam.

—Oké, jövök, hangosítsd ki.—látszott és hallatszott, hogy nem ezt csinálta volna legszívesebben.

—Szia, Eric! Végre hogy jössz, azt hittük Viktorral, hogy belefulladtál a kádba.—nevetett.

—Szia Tomas! Látom a humorod a régi.—ő is nevetett.—Mit tudtál intézni?—kérdezte, és elég gyorsan. Ebből az jött le hogy gyorsan túl akar esni ezen a beszélgetésen, és mást szeretne csinálni, ezen csak mosolyogtam.

—Felhívtam az újság főszerkesztőjét, aki fel volt háborodva, hogy megint ezzel foglalkoznak. Megkereste azt az újságírót, aki felhívott, és ha jól vettem ki a szavait, akkor már nincs a lapnál. Úgyhogy minden rendben, több ilyen nem lesz. Érezd magad jól Viktoréknál. Csak majd a számokat is várjuk.—mondta el mi történt és célzott arra, hogy dolgoznia is kéne.

—Nyugi, dolgozom. Viktorral már két számot megírtunk, na meg ugye e könyv miatt is tárgyaltunk már, de azt gondolom, amíg vártatok rám Viktor elmondta.—válaszolt a célzásra.

—Akkor azt a két számot küld át, megnézzük. A tárgyalást meg igen már megbeszéltük. Sziasztok! Jó éjt!—köszönt el.

—Oké átküldöm holnap! Szia! Jó éjt!—köszönt el Eric, és láttam, rajta hogy már rég itt hagyta volna Tomas-t és Tone-nal lenne a szobában.

—Szia! Jó estét!—köszöntem el én is, gyorsan hogy Eric minél hamarabb mehessen.

Miután leraktuk Eric és Tone elvonultak a szobájukba és én is befeküdtem Szerelmem mellé, aki már aludt. A másik szobából nem hallottam semmit, de nem is érdekelt mit csinálnak, örültem, hogy jól érzik magukat. hamar elaludtam én is, mivel fáradt is voltam és másnap korán kellett keljek.