13. fejezet—Indulás és repülés

…Odamentem a kaputelefonhoz és látszott rajtam, hogy tiszta ideg vagyok. Nem lehetett tudni, hogy a szülők vagy a taxink érkezett meg.

—Igen, tessék!—szóltam bele, próbáltam leleplezni idegességem.

—Jó napot! Megjöttem a taxival. Önök rendeltek?—a taxi szó hallatán nagy kő esett le szívemről.

—Igen mi voltunk. Fel tudna jönni, segíteni, levinni a csomagokat?—mondtam már nyugodtan.

—Persze, nagyon szívesen, akkor beenged?—örültem, hogy kedvességet hallok hangjában.

Beengedtem, majd a kikészített csomagokat levittük. Nagyon siettünk, hogy még a szülők érkezése előtt elmenjünk. Negyed óra alatt bepakoltunk mindent és beszálltunk az autóba. Fanni nem volt túl jó színben, én próbáltam nyugtatni, de én sem voltam a helyzet magaslatán. Eric szervezett mindent a csomagok levitelétől elkezdve. Örültem, hogy ilyen barátra leltem. A kocsi megtelt csomagjainkkal, úgy nézett ki a kocsi mintha egy szemetes autó lenne. Tele kukás zacskókkal és dobozokkal egymás hegyére hátára dobálva. Beszálltunk mind. Eric a vezető mellé, míg mi hárman mögéjük. Középen ült Szívem én bal oldalán, Tone jobb oldalán. Becsuktuk az ajtókat és a sofőr indította is a motort. Mikor felzúgott megkönnyebbülés fogott el, hogy innen már minden simán fog menni Eric tervei alapján. A visszapillantó tükörből láttunk két integető és kiabáló alakot. Egy két szófoszlányt hallottunk mondataikból.

—Azonnal álljon meg!—hallatszott a kiabálás.

—Ne törődjön velük, hajtson tovább!—mondta Eric a sofőrnek és egy húszezrest nyomott a kezébe. Nekem Tone fordította le a szituációt.

A vezető elrakta a pénzt és még jobban a gázra lépett. Kitörtünk a körútra.

—Hova vigyem önöket?—kérdezte meg „megmentőnk”.

—A Ferihegyi repülőtérre legyen szíves a 12-es hangárhoz.—válaszolt formálisan Eric.

Fél óra alatt megérkeztünk a légikikötőbe. A sorompónál megálltunk és elkérték mindenki útlevelét.

—A svéd útleveleket adjátok, Fanni neked nem kell.—szólt hátra svédül.

Odaadtam neki az én útlevelemet, de nem értettem Fannié miért nem kell, Tone is odaadta, amin meglepődve láttam, hogy valami arab ország útlevele. Már értettem minek van rajta az a ruha, ami minden porcikáját takarta, csak szemei látszottak ki. Nem kérdezősködtem, majd a gépen megteszem, mikor egyedül leszünk. Az igazoltatás gyorsan ment, Eric megint valami pénzszerűt nyomott az őr kezébe. A kaputól 5 perc alatt annál a hangárnál voltunk, amiben Eric repülője parkolt. Az óriási ajtó ki volt nyitva és a pilóta ott várt minket. A taxis befordult a repülőgép mellé. Nem fért be minden csomag a csomagtartóba, ezért egy részét felvittük az utastérbe, jobban mondva felvitték, mert én a taxit rendeztem, ezt is Eric háta mögött, ne hogy már ő állja ezt is. A bepakolás után Eric odament a taxishoz.

—Mennyivel tartozom?—kérdezte meg.

—A másik úr már rendezte a tartozást.—mutatott rám.

—Akkor rendben, köszönjük a gyorsaságát, rengeteget segített vele.—hálálkodott, de szúrós szemekkel rám nézett. Tudtam, hogy még ezért kapni fogok.

Elment a fuvarunk. Édesem végig rám támaszkodott. Odamentem vele a magángép ajtajához és ölembe kapva őt felvittem a lépcsőn, nem akartam, hogy egyedül lépcsőzzön, és mivel ketten nem fértünk volna el. Mikor beléptünk az ajtón elénk tárult a csontszínű fehér fal és a lakkozott faburkolat, majd beléptünk az utastérbe is, aminek az eleganciáján és a berendezésén tátva maradt a szánk. A falakat ugyan úgy burkolták, mint az előtérben. Nagy fotelszerű fehér bőrrel bevont székek, amelyek körbefordíthatóak voltak. Ezeken kívül egy faasztal, egy bárpult és Tv hifi rendszerrel tarkította tovább az így is lenyűgöző belső teret. Eric és Tone már ültek egy négy személyre beállított ülőhelyen.

—Na foglaljatok helyet, nem is annyira nagy szám ez a repülő.—kínált helyet magukkal szemben és észrevéve a csodálkozásunkat lekicsinyítette a repülőgépet.

—Te, lehet hozzá vagy már szokva az ilyenhez, de mi nem, szerintem gyönyörű.—válaszoltam miközben leültettem Egyetlenem és magam is helyet foglaltam mellette.

—Eric megkaptuk a felszállási engedélyt, de valami nagy nyüzsgés volt körülötte.—jött be a pilóta.

—Nem érdekel. Szállj fel mielőbb. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan kész lettél a géppel.—válaszolt.

—Semmiség, neked bármit. Azonnal felszállunk. Egyenesen Stockholmba megyünk?—kérdezte meg az úti célt.

—Kerülünk Bécs, Berlin felé, de nem szállunk, le csak körözünk egyet, de ezt te már ismered, csináltad már.—nevetett Eric.

—Jaa, értem! Rendben. 2 perc és a levegőben leszünk. Csatoljátok be magatokat.—válaszolt.

Bekötöttük magunkat és éreztem, hogy elindulunk. Még soha nem ültem repülőn, csak remélni tudtam, hogy nem lesz semmi bajom. Tényleg 2 perc alatt a levegőben voltunk éppen ment le a nap és minden narancssárga és piros színben úszott, majd megszólalt a hangosbemondó.

—Eric gyere előre, itt valami nincs rendben.—szólt bele a kapitány és aggodalom hallatszott a hangján.

—Nyugi, elintézem, csak üljetek nyugodtan. Tone adnál Fanninak egy vizet, tudod, hol van.—de azért a bárszekrényre mutatott és elmosolyodott.

Eric előrement, utána akartam menni, de Szívem átölelve tartott maga mellett és tudtam, hogy nagyon nagy szüksége van most rám.

Eric szemszöge

—Itt vagyok, mi a baj?—kérdeztem meg barátom.

—A rendőrség akarja visszafordítani a gépet, mert elrablásban segédkezel. Igaz ez?—kérdezett vissza szemrehányóan.

—De hogy igaz, csak menj tovább és kapcsold ki azt a vacak rádiót, akkor kapcsold vissza, ha átléptük az országhatárt.—utasítottam, bár nem szerettem ilyen lenni vele, mivel már sokszor kihúzott a csávából.

—Oké, te tudod. Nem szoktál ilyen lenni, csak akkor, ha valami baj van. Tudod, nekem elmondhatod.—fordította a szót barátira.

—Elmondok mindent, ha végre kiértünk Magyarország légteréből.—válaszoltam neki.—Akkor szóljál és kijövök.—fűztem hozzá.

—Jó majd szólok a városok felett.—bizalom hallatszott hangjában.

—Nagyon, köszi, nem is tudod mennyire nagy szívesség ez.—hálálkodtam neki.

Viktor szemszöge

Eric visszajött majd csak helyet foglalt, de nem mondott semmit, ami kicsit zavart, mivel nem akartam, hogy miattunk bajba keveredjen, már így is abban van.

—Mi volt a baj?—kérdezte meg végül Tone.

—Áhh, semmi. Csak vissza akarták fordítani a gépet, de elintéztem.—mondta lazán.

—Miért akarták?—kérdeztem meg.

—Mert, hogy emberrablásban segédkezem, ami nem igaz. Tudtommal Fanni maga jött velünk, na meg 2 tisztességes svéd állampolgár van a gépen és egy libanoni. Az egyik svéd állampolgár éppen a gyengélkedő barátnőjéhez utazik haza.—elnevette magát, ahogy megnevezte Tone-t.

—Nem vagy semmi.—nevettem el magam én is.—nehogy bajba kerülj miattunk.—aggodalmaskodtam.

—Nem lesz semmi probléma, minden papírotok eredeti. Születésileg svédek vagytok, te neked úgy is meg van ehhez a szókincsed, úgy beszéled a nyelvet, mint én. Fanni pedig azért csak tanulja, mert ő angol nyelvű suliba járt. Mindenhol be vagytok vezetve a rendszerbe. Te velem jártál egy osztályba onnan ismerjük egymást és régi barátok vagyunk csak te nem akartál a rivaldafénybe kerülni ezért nem tudott rólad senki, de a regényetek miatt ezt feladtad.—mesélte el a teljes sztorit, amit kialakított új életünkről.

—Ez szép, nem tudom ezeket, hogy intézted el, de remélem semmit nem törvénytelen módon. Még egyszer mondom, nem szeretném, ha miattunk kockáztatnád magad.—csodálkoztam el a mondatain és kifejeztem aggályaimat ez ellen.

—Hagyjad, Viktor tudod, milyen aranyszíve van az én Drágámnak, mellesleg már mindegy, mert mindent elintézett visszacsinálni nem lehet.—mentette Tone.

Megint megszólalt a hangosbemondó.

—Bécs fölött repülünk. Eric előre tudsz jönni?—jelentette be helyzetünket és megint Eric-et hívta, ami miatt megint feszült lettem.

—Útleveleket kérek, mármint a magyart és az egyikőtök telefonját.—kérte Eric a dolgainkat, de fogalmunk sem volt, hogy miért. Kerek szemekkel adtuk át őket.

—Mit csinálsz velük?—kérdeztem meg.

—Lehúzom őket a wc-n. Kicsi nyomhagyás had keresgéljenek titeket.—nevetett, belezengett a gép.

Ezután eltűnt, és csodálkozó tekintettel néztünk Tone-ra hátha ő tud valamit, amit mi nem.

—Ne nézzetek így rám, ugyan annyit tudok én, is mint ti. Ez az egész az ő magánakciója, bár egyetértek vele.—válaszolta.

Eric szemszöge

—Na, itt vagyok csak két nyomot hagytam Bécsben is.—nevettem el magam.

—Mit csináltál?—kérdezett vissza csodálkozva.

—Csak lehúztam az útleveleket és az egyikőjük mobilját a wc-n. Berlin fölött megy a személyi és a másik mobil meg egy bankkártya. Aztán majd Varsó felett a többi, ha jól tudom, úgy megyünk.—meséltem el mit csináltam és végig nevettem.

—Nem vagy te komplett és eredetileg Koppenhága fele akartam menni, de akkor elég feltűnő lenne az északi irány, ha ilyet csinálsz, úgyhogy akkor Varsó felé megyek.—ő is nevetett hülyeségemen.—Akkor most szépen mesélj el mindent, hogy mi ez az egész.—szólított fel és jogosan tette, mivel őt is nyakig belerángattam.

—Viktor és Fanni egy regényt írt, amiben én és Tone is szerepelünk. Így ismerkedtünk meg. Aztán barátságot kötöttünk, de ezt te már mind tudod. Azt nem tudod, hogy Fanni várandós Viktortól és egy rosszakarójuknak eljárt a szája a szülőknél és szét akarták őket választani a gyereket meg el szándékozták vetetni, na, ezt nem engedhettem, így vagyunk most itt.—mondtam el mindent.

—Teljesen megértelek mindenben, amit most csinálsz és támogatlak, nekem lakat lesz a számon, akármit csináljanak, velem nem mondok semmit.—esküdözött, pedig tudtam, hogy megbízhatok benne.

—Tudom, Tone-nal sem buktattál le, pedig sok alkalmad lett volna rá, egy igaz barát vagy. Na, de telefonálok egyet, ha megengeded, akkor itt, nem akarom, hogy tudjanak róla, meglepetés lesz.—mosolyogtam el magam.

—Persze nyugodtan, engem nem zavar és a műszereket sem.—mosolygott vissza rám.

Elővettem telefonom, ami mindig nálam volt, nem is tudom, mi lenne velem, ha eltűnne vagy elromlana. Tárcsáztam egy barátom, akinek az eladó háza az enyém mellett volt.

—Szia Alfred!—köszöntem neki.

—Szia Eric! Miben segíthetek?—nem tudom honnan vette, hogy meghatározott céllal hívom.

—A házam melletti villád eladó e még?—tértem a lényegre.

—Persze, pang a piac, pedig így is áron alul kérek érte jóval.—reméltem, hogy ez lesz a válasza.

—Nekem mennyiért adnád el?—kérdezősködtem tovább.

—Minek neked két rezidencia egymás mellett ráadásul?—tudtam, hogy megkérdezi, de nem szerettem volna.

—Egyik barátomnak venném, nem tud róla, majd nekem így is kifizetné, de jelenleg még nem tudná.—válaszoltam, de nem szívesen.

—Értem, 3,5 millió koronáért hirdettem meg, de neked 2 millióért odaadom. Sőt ha mondasz két nevet, akkor még a nevükre is íratom az egész telket, úgy is megyek pont az ügyvédemhez.—úgy örültem ennek a hírnek, mint majom a farkának.

—Persze mondok két nevet, de a pénzt csak otthonról tudom átküldeni, most gépen vagyok hazafelé.—válaszoltam izgatottan.

—Oké, majd küldöd. Na, mondhatod a két nevet elővettem egy papírt és egy tollat.—alig vártam, hogy itt tartsunk.

—Oké akkor mondom Wictor Vendin és Fanny Nordwall. Az ő nevükre kéne. Eddig nálam laktak, csak nemsokára könyvet adnak ki és óriási bevételük lesz, pont emiatt nem vagyok otthon, na meg jól átvertek, de ezt most hagyjuk, majd mesélek, ha összefutunk.—a végén a hazugságot próbáltam minél meggyőzőbben előadni.

—Felírtam a nevüket, sok sikert a regényükhöz, aztán majd megbeszélünk valami találkozót és elmondod ki vert át, és hogy. Mennem kell, beértem az irodába. Szia!—nagyon hálás voltam neki, rengeteget segített.

—Nagyon köszönöm a segítségedet és mindent. Szia!—köszöntem el.

—Na, hallom házat vettél. Egyébként Berlin felett vagyunk. Dobd ki az iratokat, teszek egy pár kört és jelet változtatok majd megyek Varsó felé.—informált barátom.

—Oké megyek a dolgokért és erről a telefonról egy szót sem.—mosolyogtam.

—Nem is telefonáltál, miről beszélsz?—nevetett.

Visszamentem hozzájuk és elkértem a másik telefont, a két személyi igazolványt és egy bankkártyát. Még mindig nem értettek semmit, de elintézem ezeket és elmondom nekik. Megint bementem az illemhelyre és a beledobtam a dolgokat a csészébe, majd kioldottam a vacuum szerkezetet és már repültek is kifelé a feleslegessé vált tárgyak. Visszamentem a pilótafülkébe.

—Kész vagyok, tőlem mehetünk tovább.—informáltam.

—Jó, átváltom a repülőgép azonosítóját és megyünk… Kész is vagyok. Akkor irány Varsó.—jelentette be.

—Még egyszer, köszi. Megyek vissza, mert még a végén gyanút fognak, hogy valamiben mesterkedem.—nevettem már fülig ért a szám.

Viktor szemszöge

—Azt hittük elnyelt a repülő.—poénkodtam.

—Volt egy kis dolgom. Nyomokat szórtam el és tájékoztattam a pilótát, hogy mi ez az egész.—magyarázkodott.—De nyugi, Tone-nal nekünk folyamatosan falaz, megbízom benne.—fűzte hozzá nyugtatásképpen.

—Még merre megyünk leszállás előtt?—kérdezte meg Fanni szívem.

—Varsó fölé ott lehúzom a maradék irataitokat és irány Stockholm.—válaszolta Eric.—Hogy vagy?—látszott szemeiben és hallatszott hangjában, hogy aggódik érte.

—Köszi, már sokkal jobban. Itt van velem az, akit mindennél jobban szeretek, neki a gyermekét hordom szívem alatt és most már senki nem tud elválasztani tőlük, hála neked. Jó rátok nézni, látom bennetek magunkat. Éppen Stockholmba repülünk, ahova minden álmom volt eljutni. Szóval jól vagyok, rossz így elveszteni a szüleim, de van új családom. Lesz egy csodálatos kisbabám, neki a legjobb édesapja és itt vagytok ti is.—végig mosolygott és kicsit sápadt arcán boldogság sugarai ragyogtak.

—Annyira jó ezt hallani, örülök, hogy jobban vagy.—mosolygott Eric is, Tone csak hevesen bólogatott és mosolyra húzódott szája.

—Még nem beszéltük meg Szerelmemmel, de biztosan ő is ezt mondaná és kérné. Lennétek a születendő gyermekünk keresztszülei, egyik barátnőm is az lesz, de szeretném, ha ti is.—mondta Egyetlenem.

—Igen én is nagyon örülnék neki, ha ti is elvállalnátok ezt.—helyeseltem és maximálisan egyetértettem.

—Nagyon szépen köszönjük és örömmel elvállaljuk. Neveket tudtok már?—hálálkodott Tone, mire Eric csak fejbiccentéssel és egy óriási mosollyal válaszolt.

—Még csak ötletek vannak és még a nemét sem tudjuk. Két név van a listán mindenféle képen, ha fiú ha lány lesz. —mondtam, de a neveket nem árultam el.

—Na, de a neveket mond el.—unszolt Eric.

—Mondjuk el Drágám, a mai nap után megérdemlik.—mosolygott rám.

—De csak azért Mindenem kérte. Meg kiérdemeltétek. Fiúnévnek Eric-et vagy Bencét gondoltuk, míg lánynévnél a Tone és a Ildy jár a fejünkben.—mondtam el nekik és meglepettséget véltem felfedezni arcukon.

—Nem is tudom, mit mondjak, ez most meglepett, de örülök neki.—hálálkodott Eric.

—És ki az a Ildy és Bence?—érdeklődött Tone.—Én is nagyon köszönöm, hogy a nevemre gondoltatok.—mosolygott.

—Ildy és Bence mindkettőnk legjobb barátja, na meg ők is rajonganak Eric-ért, Ildy érted is Tone. Ildy 21 éves, Bence egy hónappal idősebb, mint Eric. Csak egyszer voltak a koncerteden mikor mi is, de sajnos még Ildinek cuccai nincsenek tőled, pedig nagyon szeretne. Bencének van szinte mindene, de biztos örülne egynek s másnak.—mutattam be és próbáltam jót is tenni.

—Akkor majd lesz, nekik egy meglepetésem csak szóljatok még rám, ne hogy elfelejtsem.—láttam rajta, hogy valamit forgat a fejében.

—Miért mit akarsz?—kérdeztem vissza.

—Majd megtudod, ha eljön az ideje.—mosolygott.

Megint megszólalt a hangosbemondó és kiderült, hogy Varsó fölé érkeztünk. Eric elvitte a maradék iratot és megszűntünk létezni a magyar rendszerben. Innentől fogva svédek vagyunk hála Eric-nek.

—Lenne egy ötletem az új CD-dhez.—mondtam mikor visszajött.

—Igen? Mi lenne az?—kérdezte kíváncsian.

—Rá lehetne rakni 5 duettet.—válaszoltam.

—Kikre gondoltál?—kérdezősködött tovább.

—J-Son, DEV, természetesen Tone, Justin Timberlek, tudom, hogy imádod a zenéjét és van egy barátom, aki énekesnői pályára készül és nagy álma, hogy veled duettezzen, örülnék neki, ha tudnám teljesíteni neki ezt.—soroltam fel azokat, akikre gondoltam.

—Nagyon tetszik az ötlet. A barátodat elhívhatod Svédországba magadhoz a tárgyalásaink hete alatt és majd akkor meghallgatom és eldöntöm rábólintok-e a duettre, de ne szólj neki, hogy mit tervezek.—mondta el mi a terve Annával, aminek én nagyon örültem.

—Jó rendben. Ezen kívül gondoltam, hogy nyáron is kiadhatnál egy közös albumot Tone-nal. Tudom sok meló a turné és a tavaszi CD mellett, de itt vagyunk, Fannival segítünk a számok megírásában és mindenben, amiben csak tudunk. Mit szólsz a nyári nagylemezhez?—vázoltam fel neki másik tervem.

—Tone-nal bármikor csinálok lemezt, persze, hogy igent mondok rá. Te szeretnéd Szívem?—kérdezte meg véleményét.

—Még szép. Csináljuk!—lelkesedett.

—Jó akkor megcsináljuk.—jelentette ki.

Nem sokáig tartott, míg Stockholmba értünk Varsó felől. A teljes utat végigbeszélgettük. megint a pilóta szólt, hogy öveket kapcsoljuk be, mert leszállunk.

Eric Saade-Backseat (magyar felirat)

Eric Saade-Backseat