10. fejezet—Készülődés és tervek

A vacsora után Eric és én elmentünk edzőruhát nézni neki a tömérdek sok cuccom között. Persze Tone és Szívecském is jött, nem akartak erről az öltözési műsorról sem lemaradni, mint ahogy délután sem tették az öltönyválasztásnál. Kinyitottam a szekrényem, amiben a pólóim és a rövidgatyáim voltak, mivel sok volt így egy gardrób lett átalakítva nekik. Megkerestem, amire én gondoltam. Átadtam neki egy fekete kék ujjatlan felsőt és egy ugyan olyan rövidnadrágot, az egyik sportcipőmmel együtt.

—Tessék én ezekre gondoltam. Remélem, jók lesznek és tetszenek is.—nyújtottam felé.—Ja és remélem, van rajtad alsógatya, mert a múltkori eset már bőven elég volt.—nevettem el magam.

—Miért mi történt a múltkor?—kérdezték csodálkozva és kíváncsian a lányok majdnem egyszerre.

—Ha akarja Eric, akkor elmeséli.—törtem ki nevetésben.

—Eric szívem meséld el mi volt. Hagy nevessünk mi is.—kérlelte Tone boci szemekkel.

—Csak annyi történt, hogy ugye a géppel szemben van a fürdőajtó és véletlenül nem kapcsoltam ki a web kamerát és a beszélgetést sem Viktorral és a szokásos módon kijöttem a fürdőszobából, meztelenül. Viktor meg pont a gép előtt ült még. Ő szólt, hogy mi van.—mesélte el, miközben kicsi pirosság látszott arcán.

—Igen mikor szóltam neki olyan vörös lett, mint a rák.—nem bírtam abbahagyni a nevetést.

—Nem baj, akkor már nem csak én láttam és az a pár csaj, akivel voltál.—Tone-nak ezen a beszólásán mindenki elkezdett nevetni, úgy hogy tőlünk zengett a ház.

—Igen csak, majd ha összejön az 1,5 éves Svédországi kint tanulás, akkor ezt ne sűrűn csináld, te vagy otthon mi csak vendégek leszünk, de szerintem te sem szeretnéd megismételni az esetet.—már nem tudtam mit csináljak magammal annyira nevettem, a könnyem is elkezdett folyni.

—Tudom, de még majd az elején lehet elő fog fordulni, aztán majd megszokom, hogy ott vagytok, de már nagyon várom, hogy odaköltözzetek.—elejét még nevetve mondta, de a végét már komolyan.

—Mi is várjuk már, csak egy babát nem szeretnénk a nyakadra vinni.—a végét kicsit túl komolyan is mondtam.

—Nyugodtan engem nem fog zavarni, sőt örülök majd neki. Imádom a gyerekeket és már én is vágyom egy Saade babára.—az utolsó két szón elnevette magát.

—Majd lesz, csak még nincs itt az ideje, ahhoz először ne is kéne, jelentsük, hogy együtt vagyunk és érdekes lenne egy babával indítani. Én is minél hamarabb szeretnék Eric Saade babát vagy Tone Saade babát.—mondta Tone, a Tone Saade-n mindenki meglepődött, de én és Fanni tudtuk mire céloz.

—Tone Saade? Még meg sem kértem a kezed, de ezek szerint ideje lenne.—nevetett Eric, de a komolyság is hallatszódott hangjában.

—Először járjunk aztán, majd eljön ez is, de én már nagyon várom.—válaszolta.

Mindenki mosolygott és érződött a szobában, hogy boldogság, szeretet és szerelem vesz körül minket és mindenki átölelve csókot váltott párjával. Örültünk, hogy együtt lehetünk így négyen.

—Ha már ennél a témánál tartunk, majd én is megszeretném, kérni a kezed. Csak érdekes lesz tálalni a szülőknek a babával együtt.—mondtam.

—Én meg bármikor igennel válaszolnék.—ezután megcsókolt.

—Ezek szerint, akkor a babát még a szüleitek nem is tudják?—kérdezte Tone, mivel ő még nem tudta azt, amit Eric-nek már mondtam.

—Kiborulnának és el akarnának választani minket egymástól. Reméljük, majd idővel el tudjuk mondani, de az nehéz lesz.—válaszoltam csüggedten, amit Tone észre is vett.

—Azt, hogy elszakítsanak, titeket nem hagynánk, ugye Eric?—mondta Tone, majd Eric felé fordult.

—Persze hogy nem hagynánk, ha ilyesmi előfordulna, akkor szóltok és mindent elintézek.—mondta.

—Még is mit tudnál intézni?—kérdezte Egyetlenem.

—Azt nektek nem kell tudni, sok kapcsolatom van Svédországban, ha előfordulna ez az eset, majd megtudnátok.—válaszolta kicsit rejtélyes hangon.

—Jó rendben, akkor majd rád bízzuk magunkat és egy életre hálásak leszünk.—mondtam.—De ne beszéljünk erről, nézd meg a ruhát, csak a fürdőben.—visszatértem az eredeti témához és nevettem el magam a második felén.

—Nyugi most van rajtam minden ruhadarab.—nevetett ő is.

Elkezdtünk átöltözni és közben láttuk, hogy párjaink szeme a testünkre tapad és látszott bennük, hogy azonnal ránk vetődnének. Fanni oda is jött hozzám és selymes kezét végighúzta mellkasomtól ágyékomig.

—Drágám tudod, hogy ettől felizgulok és így is nehezen türtőztetem magam.—szóltam szelíden, de a kielégítetlen vágyak hallatszódtak hangomon.

—Tudom, hogy szenvedsz én is, de most ennek nem tudtam ellenállni.—mosolygott rám és hallottam hangján hogy nagyon kíván engem, de tudtam, hogy nem szabad.

—Annyira jó látni, hogy ennyire szeretitek egymást.—mondta Eric.

—Ti is szeretitek egymást, amit meg nekünk jó látni.—mondat mosolyogva.

Átöltöztünk, felvettük a cipőt is, ami nagy meglepődésemre jó volt Eric-re.

—Így nem mehettek sehová, főleg ha csajok is lesznek.—mondta Tone és végigmérte szemével Eric-et.

—Nem bírnátok magatokról levakarni őket.—folytatta Fanni.

—Mert?—kérdeztünk vissza.

—Mert úgy rátok tapad…—nem fejezte be a mondatot Tone.

— .…hogy kihozza izmaitokat, amik csak a miénk.—fejezte be Drágám.

—Azt hiszem, valakik féltékenyek Eric.—nevettem és fordultam felé.

—Igen én is úgy vettem észre.—nevetett ő is.

—Nem vagyunk, azok csak van, ami csak a miénk.—nevettek ők is.

—Nem is érhet más hozzájuk csak ti.—mondtuk egyszerre Eric-kel.

—Akkor mehettek ebben, de úgy is legyen, ahogy mondjátok.—bevettek.

Elcsomagoltuk holnapra a cuccot és elmondtam mindent újra Eric-nek hogy hova kell, jöjjön és hány órára, mivel Zh-m után mentünk. Majd hallottuk, hogy megszólal a Backseat, tudtam, hogy valaki olyan hív, aki nincsen benne a telefonkönyvemben. Kimentem és ránéztem az asztalon csörgő telefonomra. Rögtön felismertem az ismeretlen számot, mivel Eric-nek is ilyen a száma. Egy svéd szám hívott…