12. fejezet—Bonyodalom és Eric terve

Mikor felkeltem még mindenki aludt, csönd borította be az általában nevetéstől és boldogságtól telített légkörű lakást. Próbáltam én is neszek nélkül mozogni, nehogy felkeltsem Édesem vagy Eric-éket. Mikor kikeltem Szívem mellől, hiába kíséreltem meg a szépen lassan való kimászást Egyetlenem mellől, de hiába volt minden erőfeszítésem, felébredt.

—Szia! Hova mész? Még korán van!—köszönt, majd hozzám hajolt és lágyan megcsókolt.

—Tudod, zh-m van és 8 előtt a helyemen kell, üljek. Nem akartalak felkelteni, de sikerült.—válaszoltam kérdésére, majd második mondatomat csüggedve mondtam, amire még egy csókot kaptam.

Próbált visszahúzni az ágyba. Tudtam mit szeretne, amin elmosolyodtam.

—Tudod, hogy nem lehet.—mondtam kajánul.

—Nem érdekel, kívánlak és meg akarlak kapni.—kielégítetlen vágyak hallatszódtak hangjában és maga felé próbált húzni.

—Tudom én is nagyon kívánlak, de a gyermekünk érdekében ki kell, bírjuk, ígérem, mindent bepótolunk.—az utolsó mondatrészt olyan incselkedően mondtam, hogy elengedte kezem.

—Rendben, de akkor majd bírd az iramot, de neked nem zh-d lesz?—célzó mosolyt kaptam és egy oda nem illő kérdést.

—De igen, zh-m lesz, de eddig se magam miatt nem mentem.—mosolyogtam rá.

—Akkor menjünk enni, farkas éhes vagyok. Utána megígérem, visszafekszem és pihenek még.—kaptam meg én is a mosolygást, amit imádtam.

Kikecmergett az ágyból és kézen fogva kimentünk a konyhába. Leült, én elővettem a reggelit. Megreggeliztünk én felöltöztem ő csak nézte, de láttam, hogy a már sokszor tapintott, simított, csókolgatott izmoktól duzzadó felsőtestemen járnak le föl gyönyörű szemei és bennük rengeteg kielégítetlen vágy tükröződött. Tudtam, hogy képes lenne rám rontani. Mikor felöltöztem odamentem hozzá, megcsókoltam, ami elég hevesre sikerült, de ezen nem csodálkoztam, sőt így nekem is könnyebb volt, mivel én is kívántam őt. Egy fehérneműben feküdt az ágyon. Mindig ebben alszik, így külön kihívás nekem is, ahogy most is az. Míg ő engem nézett, addig én őt, ágyékom bizsergett, de uralkodtam magamon és vágyaimon, csak nem tudom meddig sikerül még.

—Szia! Majd jövünk Eric-kel. Hiányozni fogsz, vigyázz magadra.—köszöntem el és még egy csókot váltottunk, majd átöleltem.—Aztán ne tárgyaljatok ki minket annyira Tone-nal.—tettem hozzá nevetve.

—Szia! Sok sikert, tudom, hogy jól fog sikerülni. Itthonról négyen fogunk szurkolni neked. A kitárgyalást meg hagy ránk.—mosolyogva mondta, majd ő is megcsókolt.

—Hogy érted, hogy négyen szorítotok? Te, Eric, Tone és ki a negyedik?—kérdeztem vissza, majd nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg.

—Hát az itt lakó.—mosolygott és mutatott hasára.—Biztos szorítani fog az ő apukájának, aki már most óvja és vigyáz rá. Szeretlek!—mondta végig mosolyogva, majd ellágyult hangja és megtelt mérhetetlen szeretettel és szerelemmel. Most már nem vadul érzelmekkel túltöltve forrtak össze ajkaink, hanem lágyan érzékien.

—Én is nagyon szeretlek! És biztos szurkol nekem a kicsi Eric vagy kicsi Ildi vagy kicsi Tone.—mosolyogtam rá, majd újra megcsókoltam.—De megyek, mert nem érek oda. Szia, szeretlek!—köszöntem el, utoljára még átöleltem, megcsókoltam és megpusziltam hasát.

Szerencsére időben beértem. Kémia zh-t írtunk, nem tartozott kedvenceim közé, de egész jól sikerült. Délben végeztem a srácokkal, mondtam nekik, hogy menjenek, előre én majd jövök a haverommal nemsokára. Eric ott várt ahol megbeszéltük.

—Szia! Remélem nem vártál sokat és nem ismert fel senki.—köszöntünk a szokásos kézfogásos vállkoccantásos pacsizós módon.

—Szia! Nem vártam, most értem ide és szerencsére nem ismertek fel. Hogy ment a vizsga?—köszönt, majd kíváncsiskodott.

—Szerintem egész jó lett ahhoz képest, hogy nem szeretem a kémiát.—válaszoltam.—De menjünk a többiek már várnak. Majd mutatkozz be, mert én, ha svédül teszem, azt nem fogják érteni.—nevettem el magam.

—Oké! Akkor induljunk! Jó lesz ennyi év után újra röpizni.—válaszolt és izgatott volt hangja.

Mikor megérkeztünk az egyetem sportlétesítményébe, odamentem a portára, mivel el kellett intézzem, hogy beengedjék Eric-et.

—Hello! Lehetne egy kérésem?—mentem oda és köszöntem. Szerencsére a portások közül a haverom volt a mai délutános.

—Hello! Mondjad, neked bármit lehet.—fogta viccesre.

—Itt van Svédországból haverom Eric Saade, beengednéd?—hangsúlyoztam ki Eric nevét.

—Az-az Eric Saade, akinek jó pár számát játszák a rádióban és volt már koncertje itt?—kérdezett vissza.

—Igen, ő. De erről hallgass.—nevettem el magam.—Ugye bejöhet?—kérdeztem meg reménykedő hangon.

—Ha csinálhatok vele egy közös képet és kapok egy autógrammot, akkor tőlem itt is aludhat.—viccelődött.

—Oké, mondom neki.—nevettem, majd Eric felé fordultam, akin látszott nem érti miről diskuráltunk.—Azt nem mondtam, de ide kártyával és csak hallgatók mehetnek be, de pont egyik haverom van a portán, azt mondta kér egy közös képet és egy aláírást és tőle itt is aludhatsz.—nevettem tovább.

—Ezen ne múljék, de itt aludni nem szeretnék, jó nekem Tone mellett.—nevetett ő is.

—Na, azt mondta rendben, de itt aludni nem akar.—tolmácsoltam.

Megtörtént a fotózás és az aláírás adás, majd bementünk. A labdákat már hallottuk, ezek szerint elkezdték az edzést. Gyorsan átöltöztünk csináltunk egy képet, amit ki is raktunk twitterre, meg az általam szerkesztett facebook oldalakra. Majd bementünk, Eric bemutatkozott és megkezdtük mi is az edzést. Eric-en látszott, hogy egy ideje már nem röpizett. Az edzés közben is készült egy pár kép, amik szintén kikerültek a netre. Különösen egy kép aratott sikert, amiért tudtuk, hogy otthon kapni fogunk. A végén csináltunk egy csoportképet, majd mindenki egyesével is, persze az autogramok sem maradtak el. Meglepődésemre Eric felkészült, hozott magával kártyákat, amiket aláírt. Minden után letusoltunk, átöltöztünk. A tusolás közben Eric-nek őrült ötlete támad, de végül nem valósítottuk meg, mert már így is kapni fogunk a félmeztelen képért. Elindultunk haza, de még nem sejtettük, hogy egy ilyen jó nap, hogy fordulhat rosszá. Mikor hazaértünk Tone nyitott ajtót és látszott arcán, hogy valami baj történt. Az én és Eric arcáról is lefagyott a mosoly. Majd Édesem rohant felém sírva, én karjaimba zártam és nyugtatni próbáltam. Bementünk, becsuktuk az ajtót és levettük a kabátot, majd Szerelmemet bekísértem és leültünk a kanapéra. Szívem nekem dőlt átölelt és sírás közben próbált valamit mondani, de nem lehetett érteni. Én még jobban átkaroltam és közelebb húztam őt magamhoz, már éreztem, hogy a sírástól remeg gyönyörű teste.

—Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj.—próbáltam nyugtatni, bár nem tudtam mi a gond. Kérdőn néztem Tone-ra, aki észrevette tekintetem.

—Felhívta Fannit valami Vivi és közölte vele, hogy mindent elmondott a szülőknek és jelen pillanatban is a szülők idetartanak.—hallatszott a hangján, hogy kétségbe van esve.—És mondta, hogy azért jönnek a szülők, hogy hazavigyék, és elvetessék a gyereket.—fűzte hozzá elcsukló hangon, majd Egyetlenem erre még jobban el kezdett sírni.

—Eric ugye tudsz segíteni? Mondtad, hogy van egy terved valami helyzetre, remélem ez az.—fordultam felé reménykedő tekintettel, ezt biztos látta rajtam és hallotta hangomon, hogy minden remény elhagyott és csak Fanni miatt tartom magam.

—Igen, erre van egy tervem, amit azonnal el is mondok, mindent, amit tudnotok kell róla.—mondta magabiztosan és sugárzott belőle, hogy ha rajta múlik, minket senki nem választhat szét.

—Hallod Édesem Eric-nek van egy terve, minden rendben lesz. Csak ne sírj. Kérlek, nyugodj meg.—kezemmel felemeltem arcát a vállamról és mélyen a szemébe néztem. Az én szemeimben tudtam mi tükröződik. Eric visszaadta reményem, elszántságom ezen kívül a mérhetetlen szerelem is úgy lángolt bennem, mint a tűz.

Kicsi megnyugodott közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.

—Nem akarom, hogy elválasszanak, minket a baba elvetetéséről meg szó sem lehet. Ő a mi szerelmünk gyümölcse és soha nem tudnék mást szeretni csak téged.—tört ki belőle és szemeiben is tűz lángolt és tudtam, hogy kész a végsőkig harcolni.

—Nem is fog senki elválasztani, ezt megígérem, de hallgassuk meg Eric-et.—én is ugyan olyan hevesen mondtam ki szavaim, mint ő.

—Na, akkor mondom. Először is tessék ezek a tieitek.—átnyújtott nekünk svéd útlevelet, személyi igazolványt és egyéb kártyákat, köztük bankkártyát is.—A mai naptól Fanny Nordwall és Wictor Vendin a svéd nevetek és ezek az adataitok. Svédországban születtetek, ott is nevelkedtetek. Az iskolát is ott végeztétek és az itteni érettségi eredményeiteket kaptátok meg ott is. Egyetemre jártok ugyan olyan szakra, mint itt. A meglévő vizsgáitok eredményei is átvezetve vannak. Viktor te azért vagy Magyarországon, mert idejöttél cserediáknak. Fanni itt sem tartózkodik. Egyelőre hozzám a lakásba vagytok bejelentve. Engem pedig átvert az itteni Viktor, mert neked adta ki magát. Úgy tűnünk el, hogy Fanni nem is lesz a gépemen papírilag csak te, mivel veled az egész helyzet után beszéltem és tőlem tudtad meg azt is, hogy Fanny rosszul van, és ezért jössz velem haza. Tone hamis papírokkal lesz a repülőn, mint már szoktuk. Minden iratot, ami ide köt, hozzatok magatokkal, telefonnal együtt. Most viszont álljunk neki pakolni, minél gyorsabban el kell, hagyjuk Magyarországot.—mondta el tervét.

—Nagyon tetszik, de ezt soha nem fogjuk tudni meghálálni neked.—el voltam képedve mindenen, amit mondott és azon is, hogy már mindent elintézett.—Rendben csináljuk.—pattantam fel a kanapéról. Visszatért belém az élet és a remény, amit Eric adott vissza.

—Nem kell meghálálni, mellesleg itt falaztok nekünk. A múltkorit ne is említsük, de álljunk neki.—ő is felpattant, majd követte Tone is.

Szerencsére még a költözésből magvoltak a dobozok, meg a szákok. Egy óra alatt összepakoltunk. Fanni szüleinek körülbelül 3 óra volt az út hozzánk, így eléggé ki fogjuk centizni az indulást.

—Na, felhívom a taxisokat és kérek egy kisbuszt.—fordult felém.

—Jobb is, ha te hívod, így jobban jön ki.—válaszoltam, de ő már közben nyúlt a telefonjáért és tárcsázott.

—Jó estét! Egy kisbuszt szeretnék rendelni.—beszélt angolul.

—Jó estét! Egy címet kérnénk, és azonnal kiküldünk valakit.—válaszolt a diszpécser is angolul.

—Budapest, 1073. Izabella utca 10. Milyen gyorsan érne ide?—mivel Szerelmem nem volt jól, így Tone fordított nekem svédre.

—Azonnal nézem… Körülbelül 15 perc és ott lesz a kollégám.—válaszolta rövid idő után.

—Rendben nagyon szépen köszönöm! Visszhall!—köszönt el.

—Nincs mit! Visszhall!

—Ez lerendezve. Remélem, időben jön.—fordult felénk.

10 perc múlva csöngettek…

Eric Saade-Marching(In the name of love)[hivatalos klip]

Eric Saade-Marching(In the name of love)[magyar feliratos videó]