20. fejezet—Másnap

Mindannyian bementünk a rendőrségre. Tone-on már semmi sem látszott, ő is eljött velünk. A két nyomozó nevét mondtuk és máris hívták őket. Mindent elmondtunk az elejéről. A felvételeket átadtuk, a feszítővasat pedig már tegnap behozták.

—Köszönjük, az eljárást hivatalosan is elindítjuk. A norvég konzulátussal tegnap beszéltünk. Ők, ha őt bűnösnek ítéli a bíróság nem is foglalkoznak vele. A bizonyítékok és a terhelő vallomások alapján jó pár év várható neki.—mondta az egyikük.

—Mi köszönjük. Megyünk is, mert ma még rengeteg dolgunk van.—mondta Tomas.

—Rendben, ha van valami változás értesítjük önöket. Viszlát!—köszönt el.

—Várjuk a fejleményeket. Viszlát!—köszöntünk el mi is.

Tone úgy döntött, hogy Eric-kel tart és nem megy haza, így én is mentem be a stúdióba velük. Úgyis kíváncsi voltam a dalra, és ha esetleg a koreográfia megbeszélés alatt felmerülne valami, akkor legalább ott leszek. A szám felvevése simán ment, amíg Jason Gill összevágja és összerakja, addig elvonultunk megbeszélni a táncokat. Nem volt már belőle sok. Holnap már a próbákat kellett tartani. A tervezésnél magam felé hajlott a kezem, mivel utálok táncolni, így a lehető legminimálisabbat raktam bele. Jól haladtunk a megbeszéléssel, közben bejött Tomas is hozta a laptopját biztos kész lett a dal.

—Jason átküldte a kész dalt. Még én sem hallottam, elindítom.—mondtam.

Eric: 

Sokan mondják meghibbantam,
de én hiszek magamban.

Én vagyok az,
akinek semmi gondja.
Tudom, furán hangzom,
de én ezt vallom.

A zenétől duplán ver a szív,
érzem ettől minden pozitív.

Anna:  

Nyisd a szemed
és élvezd az életed.

Engedd,
hogy minden jó legyen.

Anna, Eric: 

 Hidd, el meglehet oldani.

Anna:  

Reggel a tükörbe nézve
csak ámulok, majd gyorsan
rendbe hozom magam.
De a napot mindig mosollyal kezdem.

Eric:  

A zenétől duplán ver a szív,
érzem ettől minden pozitív.

Anna: 

 Nyisd a szemed 

és élvezd az életed.

Engedd,
hogy minden jó legyen.

 Anna, Eric: 

Hidd, el meglehet oldani.

—Nagyon jó lett, profi munka.—dicsérte Tone.—Jó hangod van Anna.

—Köszönöm! Hallottam, hogy ti is csináltatok új számot, már várom, hogy halljam. Kíváncsi vagyok rá.—mondta Anna.

—Majd mindenki hallhatja a koncerten, igaz lemezen később jelennek meg a duettek, de most fognak debütálni, én már nagyon várom. Mindegyik a lehető legjobb lett, és mind más szempontból. Akartam is mondani, hogy remélem a Without you I’m nothing-ot tudod Anna meg te is Wictor, mert ti is énekelni fogtok benne és ti a LED fal két oldaláról jöttök be középre mellém és Tone mellé.—mondta Eric, amin elkerekedett a szemem.

—Mint minden számodat, ezt is tudom, de erről nem volt szó. Persze szívesen éneklem, csak tudod, hogy mit gondolok a hangomról.—hebegtem.

—Amit gondolsz az rossz. Én ott voltam a dalunk vágásánál. Jason szinte nem csinált semmit csak egy-két helyen megnyújtotta, de javítani nem kellett. Jó hangod van. És szeretném, ha te is énekelnéd.

—Akkor a beszédet előtte füldugóval kell, hallgassam, főleg hogy magyarul akarod mondani. Tudod attól, hogy veled dolgozom rajongó is maradtam, csak talán kicsit immunisabb lettem, mint előtte.—nevettem.

—Engem nem fog zavarni, szerinted, akik feljönnek a színpadra nem fognak sírni, dehogynem. Tudom, hogy mindenkinek egy álma, hogy mellettem állhasson a színpadon. Én már tudom a beszédemet, majd segíteni kéne, mert egy-két helyen svéd szót írtam nem tudtam a magyart rá.—nevetett ő is.

—Ha angolul beszélnél, legalább nem érteném. Sokáig a DVD-n se értettem, készült magyar fordítás, de jobb eredetiben érteni. Persze hogy segítek, majd mond, aztán fordítok.

—Igen jobb az eredeti. Azért is mondom egyrészt magyarul, hogy aki se svédül, se angolul nem tud, értse, mert ez nekik szól. Persze majd angolul is beszélek a többiekhez, de azt röviden. De folytassuk a munkát, mert sosem leszünk kész. Holnap meg már próbálni kéne. Aztán utazunk. Sűrű lesz.—nevetett a végére.

—Ja, igen, a színpad csak keddre készül el, úgyhogy vasárnap és hétfőn nem tudom, hogy oldom meg, hogy tudjatok próbálni.—mondta Tomas.

—Mekkora táncterem kéne?—kérdeztem.

—Nem kell olyan nagy, csak tükör legyen benne.—válaszolt Eric.

—Akkor egy pillanat, szervezek termet.—elővettem a mobilom és felhívtam a volt középiskolám.—Jó napot! Tímár Viktor vagyok. Tavaly végeztem az iskolában.—mutatkoztam be.—Tudná kapcsolni az igazgatónőt?—kérdeztem.

—Jó napot! Persze, megkérdezem, tudja e fogadni a hívását.—válaszolta.

—Igen, tessék?—szólt bele a telefonba az igazgatónő, akinek a reszelős hangját már jól ismertem.

—Jó napot. Tímár Viktor vagyok. Tavaly végeztem az iskolában. Az iránt szeretnék érdeklődni, hogy a tánctermet ki lehet e bérelni.—fogtam hozzá hívásom okához.

—Persze ki lehet. Kinek és milyen célra kellene?

—Eric Saade svéd popsztárnak kellene. Koncertje lesz Budapesten és két napig nem lenne, hol próbáljon.—mondtam.

—Rendben átkapcsolom, a gazdasági irodába a részleteket velük kell, megbeszélje és egyeztesse.—mondta.—Visszhall!—köszönt el.

—Köszönöm. Visszhall!—köszöntem el én is.

—Jó napot! Miben segíthetünk?—köszönt egy még ismerősebb hang, amitől a hideg is kirázott, eszembe jutottak a matekhelyettesítések, amik után mindig fájt a fejem a nő hangjától.

—Jó napot! A tánctermet szeretném kibérelni e hét vasárnapra és jövő hét hétfőre.—mondtam gyorsan, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.

—Mi célból?—kérdezte szinte ugyanazt, mint az igazgatónő.

—Táncpróbák céljából. Eric Saade svéd popsztár számára.—próbáltam nem ugyanazt mondani.—Mennyi lenne?

—50 ezer forint. Hány órára jönnének?

—Mindkét nap reggel 8-ra és olyan délután 5-6-ig lennénk. Egy ebédszünet tartásával.—válaszoltam hivatalosra véve a szót.

—Rendben, valami különleges kérése esetleg van az énekesnek?

—Tudjunk behajtani az udvarba és ne zavarják meg a próbát a diákok.

—Majd lezárjuk azt a szintet és a felülről levezető lépcsőt. Ebédet is tudunk biztosítani, ha gondolják.

—Köszönjük, ebédelni a Ráday utcába megyünk. A pénzügyekkel pedig hétfőn keressük meg önöket és rendezzük a számlát.

—Várjuk önöket és vasárnap csak a portás lesz bent, tőle kell majd elkérni a kulcsokat. Egy nevet és elérhetőséget kérhetek?

—Persze, Wictor Vendin 00-46-70-872-9486.

—Felírtam, a kulcsot majd ön kérje el. Reméljük minden gördülékenyen fog menni. Visszhall!

—Mi is reméljük. Visszhall!—köszöntem el.

—Tomas, lebeszéltem a termet, mehetünk, 1375 SEK lesz a két nap. Az a rész így is külön áll az épület tanításra használt részétől, így nem lesz gond, de azt, ami kapcsolatban áll vele, azt is lezárják hétfőn. Az autókkal beállhatunk az udvarra.—mondtam el mit beszéltem, mert ő nem értette.

—Jó rendben. Köszi, hogy elintézted. Ebédelni meg akkor megyünk, ki ha óra van, azt majd tőled úgyis megtudjuk, meg hogy hova megyünk enni. Budapest a te tereped. Majd egy wifi vagy internet elérhetőséget is kérnénk. Meg akkor a CD lejátszó se ártana a számokhoz.

—A számok meg vannak a gépemen az jó lesz. Internet kapcsolatot is majd akkor elintézem. Az ilyeneket gyűjtsétek össze és majd rendezem mind, ha ott vagyunk.—válaszoltam.

—De jó, ez is megoldódott Ahogy hallottam közben beszéltétek a dolgokat, hogy haladtok?—kérdezte Tomas Eric-ék felé fordulva.

—Már csak egy-két szám van hátra. Van, amit beszélni sem kellett, mert ugyan az mint a Pop Explosion vagy a Made Of Pop turnén. Nemsokára készen vagyunk.—válaszolta Edin.

—Jó rendben én még telefonálok az ügyvéddel meg elintézek pár dolgot, addigra ti is készen lesztek, szerintem. Utána mehetünk is.—vázolta a terveket a nap hátralevő részére.

—Rendben és akkor holnap próbák és utazás. Aztán megbeszélés és még több próba végül koncert.—mondta el gyorsan a jövő hetet Dude.

—Igen. A szombat délután mindenkinek szabadidő. Oda mentek ahova akartok. Wictor a haverod hívhatod, hogy beköltözzön hozzánk, a szállodába, álljuk neki. Nem kell otthon legyen és nem is kell minden nap bejöjjön a próbákra, hanem jöhet velünk. Legalább megismerem, de szerintem jobb embert nem is találhattam a kertem rendezésének feladatára. Persze a koncertekre jeggyel elengedem. Kapja a jegyet, aztán velünk jön, nehogy egy rajongó a munkája miatt ne lehessen ott, főleg a kevés fiúrajongó egyike. Na, de megyek, nem leszek soha kész és ti sem haladtok. Ezt majd holnap, amíg nem próbálsz, megbeszéljük.—reagált Eric szavaira Tomas és meg is lepődtem, hogy már így kezeli Bencét, pedig nem is ismeri, de megértettem miért, őt nem lehet másképp.

Tomas elment, mi folytattuk a megbeszélést. 3 körül befejeztük a dolgokat, elindultunk haza, közben benéztünk Tomas-hoz, aki éppen telefonon beszélt, csak bólintott mikor meglátott minket. Hazaértünk, átöltözés után nekiálltunk melegíteni a tegnapi maradékot és azt ettük meg. Mindenki fáradt volt és a holnapi egész napos próba is kimerítő lesz, így most jó korán lefeküdtünk, hogy holnap kipihenten vágjunk bele a napba, bár a repülőn biztos elnyom majd minket az álom.

Másnap reggel 7-kor ébredtem fel, kimásztam óvatosan, hogy fel ne ébresszem Kedvesem. Benéztem Eric-ékhez is. Még ők is aludtak. Lementem az alsó fürdőbe. Megmosakodtam, benéztem Annához is, még ő is aludt. Elhatároztam, hogy csinálok egy jó reggelit. Meleg szendvicsre gondoltam először, így az lett belőle. Elég hamar kész lett, így mivel még nem volt fent senki lefedtem, hogy ki ne hűljön. Fél 8 körül hallottam mozgolódást az emeletről. Eric jött le Tone-nal. Intettem nekik, hogy csendesen, mert még a többiek alszanak.

—Szia! Hogyhogy ilyen korán felkeltél?—kérdezte Eric.

—Sziasztok! Felébredtem, kipihentem magam. Készítettem már reggelit is. Ti hogy aludtatok?

—Köszi, mi nagyon jól, mi is kipihentük magunkat. A reggeli jól hangzik, én éhes vagyok.—válaszolt Tone mosolyogva és átkarolva Eric-et.

—Meleg szendvicset csináltam, de mindjárt szólok Édesemnek, meg Annának, hogy reggelizünk. Úgyis össze kell pakolni, mivel Tomas azt mondta, hogy vigyük magunkkal a cuccot, mert onnan indulunk rögtön.—tájékoztattam őket.

Felmentem az emeletre és bementem a szobánkba, befeküdtem mellé és elkezdtem simogatni arcát. Felém fordult és kinyitotta tengerkék szemét.

—Szia! Hogy aludtál?—mosolyogtam rá.

—Szia! Nagyon jól és te?—odahajolt hozzám és finoman megcsókolt.

—Én is jól, már csináltam reggelit is. Eric-ék már lent várnak, ők is most keltek, még Annát keltem fel, eszünk elpakolunk, aztán össze kell csomagolni, mert a táncteremből rögtön indulunk a reptérre.—mondtam el neki is a mai napot.

—Rendben, farkas éhes vagyok, menjünk le, Annát felkeltem én. A reggelit addig osszátok szét.—mosolygott rám.

Lementünk. Édesem elment Anna szobája felé én meg az étkezőbe mentem. Kitettem az asztal közepére a nagy tál meleg szendvicset.  Eric-ék is odaültek én is helyet foglaltam. 10 perc múlva megérkeztek Szívemék is.

—Jó reggelt! Csak nem rám vártok?—köszönt Anna.

—Jó reggelt! Nem Wictor az előbb keltette fel Fanny-t is és mi is most keltünk. Dude volt korábban fenn ő csinált reggelit is.—mondta Eric.

Leültek Annáék is. Felnyitottam a meleg szendvicset rejtő tepsi fedelét.

—Ez jól néz ki, mondjuk, amiket eddig ettünk szokatlan ételek mind jók voltak, biztos ez is.—mondta Tone.—Hogy hívják?

—Meleg szendvics. Van rajta hagyma, paprika, szalonna, kolbász, paradicsom, sajt és a meleg szendvicskrém.—mondtam el mi mindent pakoltam rá a kenyérre.

—Ha így folytatjátok, el fogok hízni.—nevetett Tone.

—Ezen ne aggódj, most majd lemozgod. Az Imagine-hez nagyon jó koreográfiát raktunk össze. Elvileg ma megnézzük.—mondtam én is nevetve.

—De magadnak fukarkodtál vele, de tényleg ne aggódj, nem hagyom, hogy mozgáshiányod legyen.—kajánul vigyorgott Tone-ra.

—Tudod, mindenkinek maga felé húz a keze és én nem szeretek táncolni.—nyújtottam ki a nyelvem, ahogy ő szokta.—De azt is ma nézzük meg. DEV-en kívül a duettekét ma és még lehet egy pár számnak is, majd Eric és Alex eldöntik. Nekem ennyit mondtak.—fűztem hozzá.

—Jó hogy nekem mondják.—nevetett Eric.

—Én is azért tudom, mert rákérdeztem. Fanny-m ma és a többi napon is csak állni fog és nézni, mondjuk, mást úgyse tud csinálni.—nevettem és megcsókoltam.—Ma én is csak a próbámon és egy kettő másikon leszek bent, mert Tomas-sal egyeztetnem kell még.—magyaráztam honnan tudom a dolgokat.

—Na, mindegy legalább megtudom. A barátodért ma mész miután lecuccoltunk a szállodában?—nem igazán értettem miért kérdezi.

—Elvileg igen, de még beszélnem kell vele, de miért kérdezed?—válaszoltam, majd csodálkozva érdeklődtem tervei felöl.

—Csak akkor mennék veled. Tudod a srác rajongók különlegesek, kevés van belőlük és másképp rajonganak értem, mint a csajok. Meg persze meg is szeretném ismerni.—mosolygott.

—Biztos örülni fog neked. Eleinte ott fog lakni a mi házunkban, aztán, majd ha módja adódik, elköltözik, de segíteni fogok neki mindenben.—én is mosolyogtam, annyira örültem, hogy végre egyenesbe jön Bencének minden.—Amúgy ő az egyedüli, aki tudja a titkunk, megbízom benne 1000%-ig.—tettem hozzá.

—Akkor mindenképpen, ha te ezt elmondtad neki, akkor biztos csak jó, becsületes és megbízható ember lehet. Ez alatt a rövid idő alatt is amióta ismerlek, tudom, hogy nem mindenkivel állsz szóba, hanem csak azokkal, akik biztosan jó emberek.—jól esett a dicséret és az is hogy így látatlanban Bencét is elfogadták és dicsérik.

Végeztünk a reggelivel, elpakoltunk. Csináltunk szendvicseket egész napra, majd felmentünk összepakolni a következő hétre. Szerencse hogy autóval fogunk közlekedni mindenhová. Eric fellépő ruhái megtelítettek két nagy bőröndöt. Én is csak egybe fértem bele. Lehordtuk a földszintre a csomagokat. Akkor jöttünk rá, hogy ide egy kisbusz kéne nem egy személyautó. Így rendeltünk egy taxit. Összesen hét óriási gurulós táskával vártuk a buszunkat. Szinte összecsomagoltuk a fél házat. Kíváncsi voltam, hogy Tomas mennyi cuccot szedett össze, mivel ő hozza a CD-ket, kiegészítőket és egyéb dolgokat. Megjött a taxink és ketten Eric-kel kihordtuk a csomagokat. Bepakoltunk mindent és elindultunk a próbaterem felé. Odaérve kicuccoltunk. Tomas már várt ránk, megmutatta hova pakoljunk be. Már mindenki csomagja ott sorakozott. Volt bőven, kíváncsi is lettem, hogy ezt mind hova fogjuk betenni, hacsak nem két géppel megyünk.

—Jó reggelt! Ez aztán a bőröndmennyiség. Teherrepülőt kéne vinni.—poénkodtam.

—A táncosok és a zenekar egy másik géppel jön és az a pár csomag is, abban vannak a Saade Shop cuccai. Meg Eric fellépő ruhái sem velünk jönnek. Csak a saját mindennapi csomagjaink és mi magunk megyünk a magángéppel. A többi is azzal megy csak egy jóval nagyobbal, azt a kiadó és az Opel közösen rendezte.—örültem ennek a hírnek, legalább nem fogunk nyomorogni a gépen.

—Ez megnyugtató hír.—mosolyogtam.

—Akkor menjünk is be a táncosok már várnak. Olyan háromkor befejezzük a próbákat. Gondolom, mindenki letusol az öltözőben, aztán indulunk a reptérre. Rögtön a szállodába megyünk a Ferihegyi repülőtérről. Az Opel biztosítja az autókat ott is, így azzal nem lesz probléma. Ha lepakoltunk gondolom Wictor te elmész Bencéért. Persze autóval mész, ha nem elég egy a csomagok miatt mehetsz többel is. Eric, ha szeretnél te is nyugodtan elmehetsz haveroddal. Ez az este mindenkinek szabad lesz. A kiadóval beszéltem, várnak minket holnap 10-re. Nagyon készségesek voltak a telefonba, azt mondták, hogy az előtárgyalás tartalma és megállapodásai alapján elkészítettek mindent. Szerintük csak át kell, majd nézzük, és alá kell, írjuk. Hét én is remélem, hogy így lesz. Ha igen, akkor a teljes délután és este a tiétek, azt csináltok, amit akartok. De elég itt a monológomból, menjünk be. Wictor ti kezditek, mert veled sok megbeszélnivalóm van még a kisebb részletekben és azokat ma jó lenne letisztázni.—nevetett is néhol, de a mi kezdünknél rám kacsintott. Tudott a Timeless-es meglepetésünkről, biztos elintézte, hogy Tone és Kedvesem ne láthassák a próbát.

—Rendben én is minél hamarabb le akartam tudni és van, mit egyeztessünk.—bólogattam.

—Tone, ha gondolod, addig a menedzserkérdést megbeszélhetjük, persze ha úgy érzed magad, hogy már tudsz ezzel foglakozni. Fanny gyere te is, mert veled is egy-két dolgot meg szeretnék még beszélni.—Eric hálásan nézett rá, én is és valószínű Tomas tudta, hogy miért.

—Valamikor túl kell esni ezen is. Persze beszéljük meg.—válaszolt Tone.

—Én is akkor megyek, a fiúk had próbáljanak nyugodtan.—mosolygott Szívem.

Ők és mi is elmentünk. Tomas nagyon jól megoldotta, hogy ne lássák a próbát. Bementünk az öltözőbe, gyorsan átöltöztünk, persze Eric szokásához híven akkor vett fel egy alsógatyát, de már nem is zavartatta magát, hogy ott vagyok. Ezen nagyot nevettünk, igaz már én is kezdtem le leszokni róla. A táncteremben már várt ránk mindenki. Először a Timeless-t próbáltuk el. Nem volt benne sok mozgás, itt a táncosok is pihentek, mert ennél a számnál csak mi ketten leszünk a színpadon. Magamhoz képest nagyon jól ment, hamar végeztünk is a betanulással. Elpróbáltuk éneklés közben is és nagy meglepetésemre nem rontottam el semmit, pedig két ballábas vagyok. Végeztünk és elkezdtük a Mindent tudsz rólam (You know everything about me) tánclépéseit megnézni. Itt már mindenki beszállt. Ez már nehezebben ment. Több lépés volt benne, de az iramot sem bírtam. Reméltem, hogy a koncertig sikeresen megtanulom. Aztán nem tudom mi történt, lehet Eric és a táncosok bíztatása meghozta a kedvem és úgy mindent, mert rájöttem a csínjára. Persze még most sem ment tökéletesen, de megnyugtatott, hogy nem én vagyok az egyedüli. Mi 10-kor befejeztük, hogy a többiekkel is legyen idő átnézni és begyakorolni az alapokat. Most Anna és Eric közös számához nézték meg a lépéseket. Én felre vonultam telefonálni.

—Szia, Bence! Remélem nem keltettelek fel.—köszöntem.

—Szia! Dehogy is már fent vagyok egy ideje. Hallom a háttérben megy valami zene. Ez még ismeretlen dallam. Csak nem az egyik új duett?—reméltem, hogy nem hallja meg, de hát így jártam.

—De igen az egyik. A koreográfiát kezdtük el átnézni, az újakat megtanulni és begyakorolni. Én most végeztem, ki is vagyok fulladva. Mindjárt mennem kell Tomas-sal még egy utolsó egyeztetésre.—nevettem.

—Ma jöttök, ha jól emlékszem. Várom már a találkozást. Rég láttalak.—mosolygott és lelkes volt.

—Ezért is hívtalak egyrészt. Odaérünk a szállodába és utána megyek érted. Az se baj, ha addig nem tudsz összepakolni, majd segítek. Autó van az Opel ott is biztosít számunkra. Már várom, hogy találkozzunk, elég rég láttalak.—mondtam el amiért hívtam.

—Akkor elkezdek összepakolni, remélem, végzek, mire ideérsz. Örülök, hogy újra találkozunk, már hiányoztál, de ha jól gondolom, akkor szinte egész héten együtt leszünk, kivéve, amikor próbálsz.—lelkesedett.

—Igen körülbelül. Holnap tárgyalásra megyünk, de a táncosok és a zenekar marad a szállodában. Ha gondolod Edin-t és Alex-et elviheted megmutatni nekik egy kicsit a várost.

—Ez jó ötlet, majd este megbeszélem velük. Körülbelül mikorra érsz majd ide?

—Elvileg egy szobában leszel velük, úgyhogy arra lesz időd este.—nevettem.—Háromkor végzünk a próbákkal, szerintem négykor indulunk, majd a repülővel. Olyan öt környékén a szállodában leszünk, lepakolok és utána indulok érted. Hatfelé szerintem ott leszek.—vázoltam az időbeosztásom.

—Addigra csak sikerül összepakoljak. Anyám itthon lesz akkor már. Lehet tiltakozni fog vagy hasonlók, de nem fog érdekelni. Várlak már nagyon, de akkor megyek is pakolni, hogy kész legyek. Szia!—annyira lelkes volt és feldobott, ennek nagyon örültem.

—Rendben, nekem is mennem kell. Tomas-sal egyeztetek még egy pár dologról. Szia! Várom már, hogy találkozzunk.—köszöntem el én is.

Bementem Tomas-hoz, éppen telefonált, mutatta, hogy foglaljak helyet. Körülbelül két óráig beszéltünk mindenféle dologról, köztük az utazásról, koncertről, próbákról, a külsős próba helyszínéről és az új dalok is szóba kerültek. Valamint szóbahoztam még két fiú Saadeista barátomat is Patrikot és Benjamint. Tomas felajánlotta, hogy mind a ketten plusz időt tölthetnek majd a Backstage-ben Eric-kel és eljöhetnek a koncert utáni after party-ra is. Ezek után visszamentem a táncterembe. Eric-ék éppen a Popular lépéseit nézték át. Mikor végeztek Tone-t hívták most ő jött. Minden gördülékenyen ment, magukat adták és pont ez volt a lényeg az ő koreográfiájukban. Egykor tartottunk egy ebédszünetet. Ez után elpróbálták az Imagine-t. Mikor végeztek volt még egy Marching próba. Háromkor bejött Tomas.

—Mára elég lesz, majd vasárnap folytatjátok. Mindenki menjen tusolni, ha kell és átöltözni.—parancsszerűen mondta, de nevetett közben.

Mindenki örült neki, hogy vége. Bementünk az öltözőkbe. Én is szükségességét éreztem egy kiadós zuhanynak, így letusoltam. Ahogy számítottuk Tomas-sal fél négykor végeztünk és indultunk el a reptérre. Mindkét gép már felszállásra készen állt. Bepakoltunk a csomagterekbe. Eric, Tone, Tomas, Anna, Fanny drágám és én felszálltunk Eric magángépére. Mi indultunk el először. A tervek szerint ötre értünk be a szállodába. Lepakoltuk a szobában a csomagokat. Eric-kel megbeszéltük, hogy 10 perc múlva találkozunk a recepció előtt. Tomas is szólt két autó sofőrjének, hogy akkora álljanak majd a szálloda elé. A 10-ből 15 lett, de nem volt ebből probléma. háromnegyed hat fele odaértünk Bencéhez. Becsöngettem, Eric mellettem állt. Bence jött ki ajtót nyitni, mikor kinyitotta és meglátta Eric-et láttam rajta, hogy megszólalni sem bír, amin nem is csodálkoztam, mivel nem szóltam előre hogy jön ő is.

—Szia! Eljött velem Eric is, remélem nem baj.—mosolyogtam rá.

—Sziasztok! Dehogyis baj, csak először nem hittem a szememnek.—még mindig hallottam a hangján, hogy le van sokkolva.

—Szia, Bence! Hallottam, hogy nagyon jó barátja vagy Dude-nak és e mellett a kevés srác rajongóm egyike. Gondoltam megleplek és eljövök Wictor-ral, úgy látom sikerült a meglepetésem.—mosolygott, amitől Bence még inkább lesokkolt, én már hozzászoktam.—Na, miben kell segíteni? Munkára kész vagyok.—ezen elnevettem magam.—Mit nevetsz?—fordult felém, olyan gyorsan hogy mozgása szelét éreztem karomon.

—Csak azon, hogy azt hiszed, Bence engedni fogja, hogy cipekedj?—nevettem tovább.

—Hát nem is fogok csak állni és nézni mit csináltok. Van két erős kezem, úgyhogy a nehéz dolgokat adjátok csak ide.—tartott ki tervei mellett.

Nekifogtunk a munkának. Minden össze volt pakolva, csak a falakon lógtak még poszterek, de tudtam, hogy azokat is visszük. Mikor beléptünk Bence anyja már otthon volt. Beállt a szobák felé vezető ajtóba.

—Nem visztek innen semmit sehová. Bence itthon marad.—jelentette ki.

—De asszonyom, Bence kapott egy jól fizető munkát, összepakolt és úgy tudom, szeretne velünk jönni.—szólalt meg Eric magyarul, amin Bence megint elcsodálkozott, mivel kint svédül beszéltünk.

—Nézmá oda, maga az a poszterekről. Akkor sem állok arrébb.—dacoskodott.

—Pedig muszáj lesz anya.—szólalt meg Bence is.

—Innen te nem mész sehová.

—Nehogy már ön szabja meg hova megy Bence és hova nem. Wictor segíts.

Odamentünk ketten és félretettük az ajtóból, bevittük a belső szobába, rácsuktuk az ajtót és odatoltunk egy szekrényt. Bence erre nagyot nézett, de elkezdtük kihordani a dolgokat az autókba. Mikor Eric meglátta a falon lógó posztereket egy pillanatra láttam rajta, hogy meghatódik, ugyanis Bence szobájának a falán szinte már tapétaként voltak a poszterek. Mikor kivittünk mindent, a poszterek is lekerültek, összecsavartuk őket és betettük a kocsi hátsó ülésére. Bence beült a kocsiba, mi pedig visszamentünk és elvettük a szekrényt az ajtó elöl. Gyorsan, szinte futva kimentünk, beültünk az autóba és jeleztünk, hogy indulhatunk. Egész úton beszélgettünk, észrevettem, hogy Eric kedveli Bencét, azt fordítva már rég tudtam, hogy így van. Megérkeztünk és a csomagjait felvittük az Edin-nel és Alex-xel közös szobájába. Vacsoraidő lévén lementünk, ahol megtaláltuk a többieket. Csatlakoztunk hozzájuk. Bemutattam Bencét mindenkinek. Derűsen, jó kedvvel megvacsoráztunk, megbeszéltük, hogy holnap Bence körbeviszi a csoportot Budapesten és megmutatja nekik főbb nevezetességeit. Mi pedig tárgyalni megyünk. Sokáig maradtunk lent a kantinban, beszélgettünk, persze svédül, így Bencének néha-néha besegítettem, de ment neki, mindenki megértette mit szeretne mondani, aztán olyan 11 óra körül mindenki elment aludni ki-ki a saját szobájába.

Nem kapcsolódik a fejezethez, de Eric egyik új száma, így most ezt rakom ki.

Itt van a magyar fordítás is.