Big Love: július 2013

Én 8-kor ébredtem fel. Gyorsan összeszedelődzködtem és a hotel konditermébe lementem edzeni egy kicsit. Összefutottam ott Eric-kel és Tone-nal.

—Sziasztok! Látom, ti se alszotok már.—nevettem el magam.

—Szia! Igen a mai edzést nem szerettem volna kihagyni. Tomas-sal összefutottunk idefele. Azt mondta, hogy 9-kor legyünk a kantinban, akkor reggelizünk, és fél 10-kor indulunk.—mondta Eric a fejleményeket.

—Szia! Ma a megbeszélés utánra terveztél valamit?—kérdezte Tone.

—Igen, visszajövök a szállodába, szerkesztek egy kicsit az oldalakon, beszélek cseten a barátaimmal, már rég beszéltem velük és hiányoznak, aztán pihenek. Holnap hosszú napom lesz. 8-kor én kezdem a próbát Eric-kel, aztán átmegyek az arénába felügyelni a színpadépítést, utána ebéd előtt visszajövök, elmegyünk közösen, megint vissza veletek, majd megint az arénába, ez lesz holnap és hétfőn.—vázoltam fel terveim Tone kérdésére válaszul.

—Tényleg sűrű és rohanós napjaid lesznek. Nem irigyellek. A teljes próba, ahol végignézzük az egész koncertet mikor lesz?—jogos volt kérdése Tone-nak.

—Elvileg pénteken, de lehet szombaton napközben. Ezt még nem beszéltük meg Tomas-sal. Ja, igen. Eric tegnap elfelejtettem mondani. a számok listáját és hogy milyen sorrendben lesznek azt le kéne, lassan add.—fordultam felé.

—Nem adtam még oda?—kérdezte lihegve, mivel éppen a futógépen volt.

—Tegnap Tomas azt mondta, hogy még nem adtad oda.—feleltem szakaszosan, szóról szóra a súlyemelés miatt.

—Akkor majd még szólj rám és odaadom.—lihegte.

—Egyébként mit szerveztek annyira ti ketten? Nem kell hülyének nézni észrevettem ám.—ravaszan mosolygott felénk Tone.

—Mi semmit sem szervezünk.—ködösített Eric.

—Persze és ezt higgyem is el. Biztos valamit a koncertre, de majd a próbán úgyis kiderül.—mosolygott továbbra is.

Eric-kel egymásra néztünk és majdnem elnevettük magunkat. Hála az égnek megjelent Tomas az ajtóban.

—Készülődnötök kéne a reggelihez. 10 perc múlva találkozunk lent a földszinten.—figyelmeztetett minket. Bántuk, hogy nincs még egy óránk, de mi Eric-kel kicsit örültünk ennek.

A Timeless próbákat pedig már megbeszéltük, hogy lesznek. Magunk között is és a csapattal is, csak Tone és Fanny-m nem tud semmiről. Összeszedtük a cuccainkat elmentünk az öltözőkbe. Eric és én letusoltunk átöltöztünk hétköznapi viseletbe. Majd a reggeli után átöltözünk. Meg is beszéltük, hogy ugyan úgy, mint az előtárgyaláson fehér egyenben leszünk. Mi egészre lent voltunk. Az edzőcuccot nem vittük fel, majd a végén. 5 percig vártuk a későket, míg mindenki megérkezett. Megint együtt evett a Team Saade. Mikor befejeztük a reggelit felmentünk átöltözni, 10 percet kaptunk rá, Tomas annyit adott. Mikor leértünk már mindenki ránk várt. Erre egymásra néztünk Eric-kel és nevetni kezdtünk, Tomas nézett is ránk csúnyán, amitől még jobban röhögtünk.

—Tudjátok, hogy késésben vagyunk?—szólt oda Tomas dühösen.

—És aztán? Várnak, ha kell nekik a jó pénz.—válaszolt Eric nevetve és én is röhögtem vele.

—Nem vagytok normálisak. Eric te egyedül sem vagy semmi, de Wictor-ral. De menjünk, tőlem egész úton röhöghettek, mint a fakutyák csak induljunk már.

—Jól van, na, megyünk már.—nem bírtuk abbahagyni.

Beültünk az autóba és nem is késtünk el.

—Ennyit a késésről.—cukkolta Eric Tomas-t, amire megint nevetni kezdtünk. Most mér Tone száján is megjelent a mosoly nem csodálkoztunk rajta. Egész úton csak minket hallott és a sok hülyeséget, ami kifolyt belőlünk. Kár hogy a tárgyalásra valami komolyságot kell magunkra ölteni.

—Na menjünk is be és most már fejezzétek be a röhögést.—mosolygott most már Tomas is.

Nagy nehezen, de mire felértünk a már jól ismert irodába lecsillapodtunk. Beléptünk ugyanazon a robusztus faajtón, mint két héttel ezelőtt.

—Jó napot! Már vártam önöket. Jöjjenek beljebb. Oda átmegyünk, az a nagy tárgyalónk. A múltkor itt is elfértünk, de most sokan lettünk.—mosolygott ránk és olyan volt mintha teljesen kicserélték volna a múltkorhoz képest.

—Jó napot! Látom már mindent előkészítettek.—köszönt Tomas.

—Igen. Mindent csak alá kell, írjanak.

—Előtte átnézzük a kollegáimmal.—szólalt meg az ügyvédünk.

—Persze, ez csak természetes. Minden az előtárgyaláson elhangzottakból lett összeállítva.—egyre csak kerekedett a szemünk, hogy mi lelte ezt az embert.

Bementünk, helyet foglaltunk. Mindenki előtt ott volt a szerződés egy-egy példánya. Az ügyvédek nyitották ki elsőnek, majd mi is. Én mindent rendben találtam és tényleg az előző tárgyalás szóbeli tartalma volt benne. Svédül olvastam el, de átfutottam a magyar példányt is.

—Úgy látom minden a megbeszéltek szerint lett leírva és rögzítve. Én nem látok arra akadályt, hogy aláírjuk a szerződést.—szólalt meg az ügyvédem.

—Én sem látok semmi közbe szóló tényezőt a szerződés megkötése ellen.—helyeselt Eric ügyvédje is, amit egy fordító fordított az igazgatónak.

—Örülök, hogy ilyen simán megy minden. Reméltem is, hogy az előző tárgyalás nehézségei után minden gördülékenyen megy.—mosolygott a vezérigazgató.

—Akkor írjuk is alá, ne húzzuk egymás idejét.—vette át a kezdeményezést Tomas.

Tollak kattantak, papírok zörögtek és a tollak hegye sercegett a lapokon. A mindenki elé letett szerződések körbejárták a kezeket. Mikor kész lettünk az igazgató a háromnyelvű szerződésből átnyújtott 4 példányt nekünk, kettőt pedig megtartott.

—Ha egy tíz percet várnak, akkor egy vásárlási oldal linket át is tudunk adni a Saade Shop számára. Amint megkapjuk a regényt is és az előrendelések is befutnak, kész vagyunk nyomtatni.—mondta miután átadta az iratokat.

—Ha egy pendrive-ot tud adni most is ét tudom másolni a művet.—válaszoltam.

—Telefonálok az informatikusnak a link létrehozása miatt és hozom a pedrive-ot. Az előrendelések aláírása hogy fog történni?—kérdezte.

—Jövő héten a koncert miatt itt tartózkodunk Budapesten, utána pedig célszerű lenne a nyomtatást és minden ezzel kapcsolatos ügyet a svédországi láncra bízni.—válaszolt Tomas.

—Igen a vezérigazgató úrral is ezt beszéltem, hogy et lenne a legcélszerűbb.—mondta miután visszajött és átnyújtotta amit kértem. A linket elküldik Mr. Vendin e-mail-jára, szerintem 10 percen belül megérkezik.

Bekapcsoltam a gépem és átmásoltam mindent, majd átnyújtottam azt. Beléptem az e-mail-omra is, ahol várt a link. Rákattintottam és megjelent a rendelési oldal.

—Úgy látom készen vagyunk. Mi majd a linkkel rendezzük a többit.—szólalt meg Tomas.

—Igen készen vagyunk. Köszönjük, hogy részesei lehetünk ennek a könyvnek a bestsellerré válásában. Az angol és a magyar példány is rákerült?

—Igen, persze. A borítót is rátettem. Csak nyomtatni kell és összefűzni.—válaszoltam.

—Akkor minden jót, ahogy megbeszéltük a jövő hét szombatra kinyomtatjuk a kért példányokat a koncertre. Ha bármi kérdésük van még itt vagy telefonon megtalálnak.—zárta volna le a megbeszélést.

—Még az előrendelésekkel kapcsolatban lennének kérdéseim.—vágott közbe Tomas.—A hétvégén szerintem a link közzététele után sokak megteszik a végleges rendelést. Itt elkezdik a nyomtatást és mi is az aláírást. Mivel minden 50. kap négy aláírást, így egyszerre 50-et küldjenek nekünk a szállodába. Alá lesz írva, visszaküldjük őket és majd kipostázzák az előrendelések szerint, mindig csak az 50-re kell figyelni. Mi 23-a délután utazunk vissza Stockholmba, tehát érdemes hétfőtől az ottani nyomdában nyomtatni és onnan elküldeni 50-esével az irodánkba. Remélem jó lesz így.—vázolta fel az ő ötletét.

—Rendben, beszélünk telefonon és egyeztetünk, ha változás lesz, akkor szólunk, de szerintem minden gördülékenyen fog menni.—válaszolta az igazgató.

—Akkor majd várjuk az első adag könyvet. Viszlát!—köszönt el Tomas, mi csak bólintottunk.

—Viszlát!

Elindultunk kifelé az épületből. Nevettünk közben és megtárgyaltuk, hogy milyen jó üzletet kötöttünk. Átmentünk a szemben lévő kávézóba. Kitettük mindenhova az e-mail-ban kapott linket. Rögtön jöttek a twittek és az RT-k. Az e-mail címekre is elküldtük, akiktől kaptuk oda az előrendelési szándékot. Oda is kaptunk visszajelzéseket. Kikapcsoltuk a laptopokat.

—Ahogy ígértem el lehet menni. Szabad a délutánotok és az estétek.—mondta Tomas.

Tone szemszöge

—Elmentünk! Majd jövünk.—mondta Kedvesem Tomas-nak, nem tudtam miért, de Wictor-on látszott, hogy megint benne van a keze és Eric-emmel mesterkedtek már megint.

—Oké, ha eltévednétek, hívjatok minket, nem mintha én tájékozott lennék, de majd Wictor.—nevetett Tomas.

—Nem tévedünk el, kaptam térképet, útvonalrajzzal.—nevetett ő is, Wictor sandán mosolygott. Biztos tőle van. Megfogta a kezem és elindult velem, miközben rápillantott a térképre.

—Erre fogunk menni, sötétben érünk majd vissza a szállodába, remélem tetszeni fog és élvezni fogod.—fordult hozzám, átkarolta nyakam egyik kezével, másikkal pedig derekam, magához húzott és megcsókolt, amin meglepődtem, mégis csak a nyílt utcán voltunk, de nem bántam.

—Ha veled vagyok, az már csak jó lehet, és csak jól érezhetem magam.—válaszoltam és viszonoztam csókját.

Átsétáltunk valami fehér hídon, a közepén megálltunk.

—Az Erzsébet hídon vagyunk, ott az a Budavári palota, a másik híd pedig a Lánchíd.—mutogatta miközben olvasta Wictor leírását, felismertem a kézírását.

—Nagyon szép.—bújtam hozzá.—És csodálatos a vezetőm is.—mosolyogtam rá, de megcsókolni most nem akartam, mert sok volt az ember és nem szerettem volna, hogy lebukjunk, de ő közelebb hajolt és megtette helyettem. Imádtam, hogy nem érdekli a lebukás és minden felvállalna értem.

Továbbmentünk a hídon, majd a túlparton lévő magasabb domb felé vettük az irányt. Megálltunk a rá felvezető lépcsők között található vízesésnél.

—Most felmegyünk a Gellért-hegyre, azért hívják, így mert még 1020 környékén a pogányok innen gurítottak le egy hordóban egy Gellért nevű püspököt.—olvasta fel megint.

—Ez nem is hegy.—mosolyogtam rá és most megcsókoltam, nem tudtam neki ellenállni.

—Csak a neve az, gondolom én.—olyan édesen mondta. Amint befejezte kicsit felhúzta széles, izmos vállát és szájának két végét, hogy jelezze, fogalma sincs, ezen elmosolyodtam, biztos nem volt rajta a papírján.

Elindultunk fölfelé. Gyönyörű volt minden. Mikor felértünk elénk tárult az egész város. Elmutatott egy fehér és bordó kupolás épülethez a túlparton.

—Az a Parlament, azt mondják, hogy nagyon szép belülről is. Wictor mondta, hogy megpróbálja elintézni, hogy bemehessünk.—mosolygott és megint megcsókoltam, amit ő hevesen viszonzott is.

—Ezért a vezetésért este majd kapsz valamit.—mondtam incselkedően.

—Már nagyon várom, imádlak.—ravasz mosolyát és édes csókját küldte nekem.

—Én is imádlak, köszönöm ezt a csodás délutánt.—megint egyesültek ajkaink és még jobban összeölelkeztünk a padon ahol ültünk.

10 percet tölthettünk úgy el. Felálltunk és lesétáltunk a hegyről, már kezdett sötétedni, de nekem volt egy erős védelmező angyalom, így nem féltem semmitől és senkitől. Végigsétáltunk a Gellért-hegy alatt és elmentünk a Lánchídig miközben öleltük egymást én pedig a fejemet vaskos és erős vállára hajtottam. Majd a várba felvivő érdekes felvonó előtt megálltunk.

—Ez a budavári sikló, ezzel megyünk, fel csak jegyet veszek.—súgta a fülembe.

Odamentünk a jegypénztároshoz és magyarul vette meg a jegyeket. Beszálltunk, kis idő elteltével elindultunk felfelé. A jármű felső részébe ültünk, a kilátás csodálatos volt, annyira szép volt minden, hogy már mesébe illett. Mikor felértünk és kiszálltunk áthaladtunk egy mesterien kidolgozott kovácsoltvas kapun, amin keresztül a palota terasz részére értünk. Láttuk a túlpart házrengetegét és az éppen lemenő napot, aminek a narancs és piros különböző színárnyalatai borították be az eget és az egész várost. Végignéztük ezt a meseszép jelenséget, majd újra elindultunk. Egy hatalmas templomnál álltunk, meg aminek, a hajójának a végét egy díszes bástyaszerű épület ölelte körbe.

—Ez a Mátyás templom, mögötte pedig a Halászbástya.—mutatta meg.—Sajnos ide se tudunk bemenni, de Wictor azt mondta majd valamit megpróbál tenni ez ügy érdekében is.

—Ha ő azt mondja akkor be fogunk menni és nagyon köszönöm még egyszer ezt a csodálatos délutánt.—mosolyogtam és már nem is járt a fejemben, hogy megláthatnak miközben megcsókolom.

—Nem csak az enyém az érdem, az ötlet igen, de a megvalósítás Wictor keze munkája, az útvonalterv és a szöveg is.—vallotta be, de olyan édes mosollyal, egyszerűen imádtam.

—Nem az a lényeg, hanem az, hogy itt vagyunk és a lehető legjobban érezzük magunkat.—mosolyogtam vissza rá és ajkaink megint összetapadtak.

Tovább indultunk, lefelé sétáltunk a Halászbástya lépcsőjén, már sötét volt és a város fényei felgyúltak. Elértünk a Lánchídhoz és elindultunk át rajta. Gyönyörű volt a díszkivilágítás, romantikusabbnak éreztem, mint Párizst anno, lehet csak Szerelmem miatt. A híd egyik pillérénél Édesem megállt. Odamentünk a kőkorláthoz.

—Csináljunk egy képet.—mosolygott rám.

—Veled bármikor és bárhol.—húzódtak viszonzásul ajkaim mosolyra, amit már észre sem vettem.

Odaálltunk a háttérben a kivilágított vár volt. Eric leszólított magyarul egy arra járót.

—Elnézést! Készítene rólunk egy képet?

—Persze, nagyon szívesen, öröm látni, ha valakik ennyire boldogok együtt, kevés az ilyen.

—Köszönjük a segítséget!—mondta Egyetlenem, miután visszakapta iphone-t.

Átsétáltunk a hídon. A szálloda előtt csináltattunk képet a csomaghordóval a háttérben a lánchíddal.

Majd bementünk a szállodába, felmentünk a szobánkba. Eric felhívta Wictor-t, hogy megérkeztünk és 10 perc múlva vacsoránál találkozunk. Lementünk és már az egész csapat ott volt, a táncosok és a zenekar is. DEV holnap estére jön, ahogy J-Son is. Annát hétfő reggelre vártuk, addig hazament. A vacsora közben megbeszéltük a mai napot és még a koncertről is szó esett. A vacsora után mi még Wictor-ékkal beszéltünk egy keveset.

—Remélem jól éreztétek magatokat.—mondta Fanny.

—Igen nagyon csodálatos volt. Köszönjük a segítséget.—válaszoltam.

—Nincs mit köszönni mi nem tettünk semmit.—mondta mosolyogva Wictor, amikor az ő keze benne volt a dologban.

—Tudom ám, hogy nyakig benne voltál. Drágám is elmondta és nem is ismeri a várost.—mondtam vigyorral.

—Oké, annyit csináltam, hogy összeírtam a dolgokat és térképen berajzoltam, de Eric ötlete volt.—vallotta be lesütött szemekkel.—De az a lényeg hogy jól éreztétek magatokat. Remélem senki nem ismert fel titeket.—fűzte hozzá.

—Azt én is. Egyébként nagyon szép a város, a koncert után valamikor elmehetnénk együtt is és te többet is tudnál mesélni az épületekről nem csak a nevüket.—nevetett Eric szívem.

—Majd összehozzuk.—mosolygott Wictor.

—Csináltunk képeket is, volt, amit kiraktam Instagramra. Megmutatom őket.—éppen én is ezt szerettem volna mondani, de megelőzött Kedvesem.

—Az instagramosat láttuk.

„Miss Ismeretlennel <3 #budapest #budavar #naplemente #csodálatos”

—Jól lett és a naplemente, csodaszép. De gondolom, van még más kép is csak nem publikus egyelőre vagy egyáltalán.—mosolygott ránk Wictor barátunk.

—Akkor csak azokat mutatjuk meg ezek nem fognak kikerülni.—mondta Eric-em.

—Nagyon jó képek lettek. Jujj, most látom mennyi az idő, én holnap korán kelek, megyek a színpadépítést felügyelni. Megyek is. Sziasztok! Jó éjt!—köszönt el.

—Megyek én is veled Édesem. Sziasztok! Jó éjt!—köszönt el Fanny is.

—Sziasztok! Mi is megyünk fel ígértem meglepetést neki.—böktem oldalba őt és kajánul rámosolyogtam.

—Akkor jó szórakozást, csak ne fáraszd ki túlságosan, hétfőtől próba hegyek vannak.—nevetett Wictor.

—Oké.—nevettem én is.

Mindenki elvonult. Mi is beléptünk a szobába, ahogy kértem minden elő volt készítve. Eric-em lépett be elsőnek a szobába, szeme tátva maradt. Gyertyák világítottak mindenhol és rózsaszirmok voltak elszórva szerteszét, minden készen állt egy csodálatos és felejthetetlen estéhez.

—Mit terveztél ma estére?—vigyorgott rám ravaszul és kajánul.

—Meg fogod tudni hamarosan, eddig te kényeztettél engem, most én foglak téged, csak helyezd magad kényelembe és rögtön jövök.—lágy érzéki csókot adtam neki, majd eltűntem a fürdőszobába átöltözni.

Eric szemszöge

Sejtettem mit szeretne Baby, de nagyon titokzatos volt, ami egyre jobban lázba hozott és felizgatott. Nem akartam az ágyra feküdni mivel azt is rózsaszirmok borították. Elfeküdtem a heverőn, amit gondosan a fürdőajtóval szembe húztam. 10 perc múlva hallottam, hogy kattan a zárnyelv és kinyílik az ajtó. Ahol megpillantottam őt, akiért bármit képes lennék megtenni, szemem rátapadt gyönyörű és izgató testére. Nekidőlt az ajtófélfának, egy fekete csipke szettben volt, amit most azonnal le akartam tépni róla, mert annyira kívántam, hogy megkapjam minden porcikáját. Álltam volna fel, de kinyújtotta kezét és nemet intett vele, és izgatóan ajkába harapott. Elindult felém, de félúton megállt a hűtőnél. Derékból előrehajolt és kinyitotta azt. Kemény és szexi feneke pont felém volt, imádtam nézni, amikor előttem megy, szemeim mindig azt figyelték. Kivett két tálat az egyik eperrel volt tele, a másik tejszínhabbal. Majd odajött hozzám. Meztelen mellkasom elé tette a két tálat, míg ő ágyékomhoz ült, szorosan nekitapadva annak. Belemártotta az első epret a habba, majd felém nyújtotta én leharaptam a felét, míg a másik felét ő ette meg. Szépen lassan kiürítettük a tál tartalmát és ő minden egyes szemnél előre hátra mozgatta csípőjét, ami igen csak feltüzelte már így is visszafogott vágyaimat, nem tudtam, hogy meddig tudok ellenállni annak, hogy ne essek neki. Aztán a tál kiürülése után hátamra fordított és rám feküdt, végül felült ágyékomra és mozogni kezdett rajta, nem bírtam tovább, melltartója felé nyúltam és végre hagyta, így valósággal letéptem róla. Kezével ezután szelíden visszanyomott hátamra. Megint rám hasalt, megcsókolt.

—Bízd rám magad.—súgta fülemhez hajolva, mintha félne attól, hogy valaki más is meghallja.

Felkelt rólam és közben megával húzott nyakamnál fogva. Ülőhelyzetbe kerültem, hátranyomta testem a támlának, majd az ölembe ült. Ajkamhoz érintette az övét, majd heves csókokban egyesültek. Közben keze le-föl járt felsőtestemen. Aztán egyik ujjával, mint egy kampó megfogta feszülő boxerem szélét, felegyenesedett. Másik kezével intett, hogy kövessem, felkelt rólam és én is felálltam, ujjával még mindig nem engedett el és azzal húzott engem maga után. Odaérve a szirmokkal beszórt és gyertyákkal megvilágított nagy franciaágyhoz ledöntött rá (FOLYTATÁS 18+-OS BLOGOMBAN)…

Másnap reggel a karjaimban tartva őt ébredtem fel. Felkönyököltem és csak néztem őt, akivel töltöttem a tegnap esti csodálatos és felejthetetlen éjszakát, akit imádtam és vele akartam leélni egész életem. Negyed óráig gyönyörködtem benne, majd megmozdult felém fordult.

—Jó reggelt!—hajoltam hozzá és megcsókoltam.

—Jó reggelt! Olyan aranyosan néztél. Imádlak!—viszonozta csókom.

Feküdtünk még egy ideig, aztán letusoltunk és lementünk reggelizni. Mára próba volt betervezve, de amint leértünk borult minden.

—Sziasztok! El sem hiszitek mit írnak a lapok. Wictor elmondta mi van a magyar pletykamagazinokban és már a svédek és norvégok is tele vannak.—látszott Tomas-on, hogy ideges, de nem tudtam miért, bennem még a tegnapi este gyönyörei dolgoztak. Wictor felém nyújtott egy magyar példányt. Én és Baby szerepeltünk a címoldalon és az egyik tegnapi csókváltásunk. Odalapoztam a cikkhez.

„A tegnapi nap érkezett be egy kép szerkesztőségünkbe Eric Saade (23) és Tone Damli (25) szerepeltek rajta. A svéd énekesről és norvég énekesnőről tavaly is voltak találgatások, hogy igen csak forró és erotikus Imagine klipforgatásuk alatt és után viszonyt folytattak egymással, miközben az énekesnő el volt jegyezve. Az eljegyzés felbontásának híre ez év elején látott napvilágot. Nem sokkal a Tone című norvég énekesnő életét bemutató tévésorozat után, amiben a svéd szívtipró elég sokat szerepelt. Egyik részben a klip forgatását is láthatták a nézők, amik tovább erősítették a viszonyról való feltételezéseket és valószínű ez állhatott a szakítás hátterében is. Nemrégiben az énekesnő eltűnt, elvileg nyaralni volt több mint két hétig, vagy mégse ott volt? Nem lehet tudni. Az biztos, hogy ezen a héten végig együtt voltak, elvileg az új közös számuk, egy nagyszabású koncert és egy titokzatos barát, fogadott testvér Wictor Vendin (19) megjelenő regénye miatt. Ha az értesüléseink helyesek az énekes házában töltötte az estéket is a művésznő. Vajon most mernek előjönni kapcsolatukkal vagy csak egy véletlen baki volt egy rajongókat is átverő terv? Nem tudni. Kerestük a két művészt, Mr. Vendin-t és a menedzsereket, de kérdéseinkre nem voltak hajlandóak válaszolni, de a kép magáról beszél.”

Én rengeteg levelet kaptam twitteren, hogy szeretnének trendelni, hogy kiálljanak Eric mellett és ehhez kérik a támogatásom, amit természetesen rajongóként 100%-ig élvezték, de mint Team Saade tag nem nyilatkozhattam semmit, mert egyenlőre kivártunk, hogy aztán egységesen mikor mindenki egy helyen lesz, akkor tudjunk nyilatkozni. Össze is fogtam a nem hivatalos profilommal a Saadefamily-t, 2 óra alatt szétment a trend híre. A szövege elég hosszú lett, de összesen 4 óráig WW1-es trend volt. A Team Saade tagjai csak egy két nekik címzett tweetet RT-ztek. A trend végén Eric annyit írt ki twitterére:

„Köszönöm nektek a támogatást, én is szeretlek titeket! #Ilovefans”

Majd jött a bomba, egy újabb cikk, ami mellett már nem tudtunk elmenni.

„A Team Saade egyik tagja, a sztár barátja megtörte a hallgatását és felszólította a rajongótábort twitterén, hogy trendeljenek a hírekkel szemben. Igaz nem a hivatalos twitteréről intézte ezt, biztos ezzel akarta átverni a sajtót. Valószínű tudott mindenről és próbálja magát és a barátját is kimenteni ezek a tények alól, amik ma bebizonyosodtak.”

Eric ezt olvasva nagyon ideges lett és én is.

—Tomas most rögtön kell valamit csinálni!—csattant fel, még nem láttam idegesnek.

—Igen, azonnal csinálunk valamit. Ez már tarthatatlan és túlmegy minden határon.—már ő is dühös volt.

—Nézzétek a Saadefamily megint trendel és ehhez semmi közöm sincs. 5 perc alatt WW1 lett:

„Hagyják Békén Eric-et És Wictor-t. A Legjobb Emberek.”
állt a twittben, amit megmutattam neki.—Na akkor mi is lépünk.—mondta Tomas.—Még szép. Fotózz le engem Wictor-ral.—mondta Eric Tomas-nak.

Kész lett a fotó, amit mind ketten kiraktunk Instagramra, twitterre és facebookra.

„Köszönjük a támogatást #Saadefamily. Ti is a legjobbak vagytok, Szeretünk titeket! @ericsaademusic @wictorvendin”

Ezt nem buzdításnak szántuk, hanem köszönetnyilvánításnak, de erre még több tweet ment ide-oda és a twitter számlálója is kiakadt.

—Most pedig mi is nyilatkozunk. Egyénileg is és egységesen is Team Saade-ként.—mondta Tomas.

Eric-et nagyon felidegesítették, így nem éppen szép levelet fogalmazott meg egy kép mellé.

„Ezt akartátok, itt vagyunk. A bemutatás nektek megy #sajtó. Együtt vagyunk @tonedamli-val, de semmilyen viszonyunk nem volt előtte. Előző hét alkalmával nálam tartózkodott, ez alatt jöttünk össze. Nekem is van magánéletem és erről le lehet szállni. A rajongóimat és a barátaimat is békén lehet hagyni, ők a legjobbak az egész világon, ők a zene és most már @tonedamli jelenti nekem a világot. Szeretlek titeket!”

Kirakva ezt a Saadefamily RT-zte és még mindig a trendelés mellett helyeslő és gratuláló válaszokat írtak.

„Nem tudom, mit képzelnek magukról #sajtó, hogy ilyet feltételeznek rólam. Azért a nem hivatalos twitteremet használtam, mert rajongóként kötelességem volt kiállni @ericsaademusic mellett, és ezzel különítettem el magam a Team Saade-tól. De hogy én felszólítottam volna, a rajongókat azt kikérem magamnak, mert ez nem igaz. Jó pár rajongó írt nekem, hogy mit szeretnének reagálni a mocskos rágalmakra és kérték, hogy mint rajongó segítsek nekik a szervezésben és a trendben is, amit én nagyon szívesen vállaltam rajongóként és nem Team Saade tagként. Ez a nyilatkozatom íródik úgy. @ericsaademusic és @tonedamli az előző heti közös munka alatt melegedtek össze és az eddig is meglévő szikra kipattant, de előtte semmi más nem volt csak barátság, ha lett volna, akkor tudtam volna róla. Lehet abbahagyni az ártó mocskoló megjegyzéseket és írogatásokat.”

Eric után közvetlenül kirakta Tomas, Tone és én is twitterére és facebook oldalra a sajtónak szánt választ. Tomas üzenete szolid, visszafogott és lényegre törő volt.

„Eddig nem nyilatkoztunk és nem is terveztük mivel @ericssademusic hogy magánéletében mit csinál, az nem tartozik senkire csak azokra, akiknek elmondja. De ahogy a rajongókat megvádolni, akik csak megvédték őt és ebbe belekeverni @wictorvendin-t, aki akkor rajongóként lépett fel és, Team Saade tagként és megvádolni őt is, ezt már nem hagyhatjuk szó nélkül. Mint megint látszik, újabb trend van, és ezt vegyék üzenetnek, hogy se a rajongók nem hagyják, sem mi hogy bárki is megvádoljon bárkit is olyannal, ami nem igaz, ezért jött a második trend nem csak @ericsaademusic-ért, hanem már @wictorvendin-ért is. Az igazságot akarják tudni, ami az, hogy a mostani héten jöttek össze, a meglévő, de elfojtott vonzódás lángra kapott. Remélem jó lecke volt ez, további kérdésekre nem válaszolunk és mindenkit lehet békén hagyni. Jogtalan vádaskodás pedig ne történjen, mert bírósághoz fordulunk. Nektek rajongók pedig köszönjük a támogatást és hogy kiálltatok a fiúk mellett.”

Tone fogta a legrövidebbre és a leglényegretörőbbre.

„Nem lehet igaz, hogy nem lehet békén hagyni az ember magánéletét. @ericsaademusic és én együtt vagyunk egy hete és ez előtt nem történt semmi a flörtön kívül. A rajongóknak köszönöm, hogy kiálltak @ericsaademusic és @wictorvendin mellett.”

Egyszerre raktuk ki az üzeneteket. Amikre jöttek a válaszok és abbamaradt a trendelés is, de még mindig WW1 maradt. Elköszöntünk a rajongóktól, mert másnap korán kellett keljünk, rengeteg dolgunk volt. A ma kimaradt próbát be kell, pótoljuk, rá kell nézni a színpad építési munkálataira is. Valamint Bence sem ért semmit mi ez az egész, de majd holnap elmondunk neki mindent. 7 óra körül járt, le is feküdt mindenki.