19. fejezet—Regényegyeztetés napja

A megbeszéltek szerint reggel 7-kor keltünk. Minden a megszokott módon ment egészen 8-ig, amikor is megkezdődött a felfordulás. Megérkeztek a menedzserek. Tone-t nem is támadta le David, lehet Tomas keze volt a dologban. Megjöttek az ügyvédek is, Magyarországról eljött a miénk is.

 —Szerintem már nem várunk senkit, úgyhogy kezdjük is el. Gondolom, mindenki ismeri a könyvet. Wictor, Eric és Dr. Károly Dunaharaszti már részt vettek egy előtárgyaláson a kiadóval, ahol a fontosabb döntéseket, dolgokat megvitatták. Megkérném akkor az ügyvédurat, hogy ezeket ismertesse.—nyitotta meg a megbeszélést Tomas.

—Jó napot mindenkinek! Akkor röviden össze is foglalok mindent. Az eladási árról sikerült megállapodni elég könnyen. Ez 412 SEK és Magyarországon 110 SEK. A kiadó az eladásokból 5%-ot kap, ebbe elég nehézkesen mentek bele, de amint meghallották a 2 milliós előrendelési szándékot elgondolkoztak a tárgyalópartnerünket jól lehordta a vezérigazgató, így ez is megállapodásra került, bár lehet, változtatnak majd, de azt nem fogjuk elfogadni. Főleg hogy hangfelvételes bizonyítékaink vannak az előtárgyalásról, mivel rögzítettük azt. Az előrendelésre 5%-os kedvezményt biztosítanak, tehát itt az ő nyereségük már nincs is, valamint az adónak a felét is állják. Csak online lehet majd megvásárolni a regényt, valamint Mr. Saade a saját oldalán is árusítani kívánja, amire szintén igent mondtak. Az előrendeléseket úgy beszéltük meg, hogy amint aláírjuk a szerződést megcsinálják az elérhetőségi linket, azt megkapjuk mi is.—informálta azokat, akik nem voltak jelen az értekezleten.

—A linket pedig majd megosztjuk a közösségi oldalainkon is. Valamint kikerül ugye a Saade Shop-ba is, úgy hogy ha rákattintanak a könyv képére átdobja őket a kiadó honlapjára a regényem rendeléséhez.—egészítettem ki az ügyvédurat.

—Milyen nyelveken kerül kiadásra?—kérdezte Tone ügyvédje.

—Egyelőre angolul és magyarul, de amint lesz, időm elkészítem a svéd fordítást is.—válaszoltam.

—Magyarul?—csodálkozva kérdezett vissza David.

—Igen magyarul írtam az angol fordítást Fanny csinálta, meg persze a magyarba is besegített.—válaszoltam határozottan.

—És megéri kiadni így is?—érdeklődött Eric ügyvédje.

—Igen, mivel csak annyi példányt nyomtatnak, amennyi rendelés alatt van, ezért is nem kerül a boltok polcaira.—válaszoltam és reméltem ezzel kapcsolatban nem lesz több kérdés.

—Akkor szerintem minden rendben van, már csak a részesedések vannak az ügyfelem részéről.—mondta Tone ügyvédje, amire David csak bólogatott.

—Az már megvan, én egyeztettem már ezzel kapcsolatban Wictor-ral. Én se és Eric se kér semmit.—mondta Tone miközben tagadó szemmel nézett rám, hogy ne mondjak, semmit majd ő elintézi.

—Ezt így az én beleegyezésem nélkül? Nem elég hogy eltűnsz, két hétre még a hülye szőke agyaddal lemondasz egy ilyen pénzszerzési lehetőségről? Nem, amit Tone mondott az semmis kérünk részesedést.—fakadt ki David. Eric-en láttam, hogy alig bírja türtőztetni magát, hogy ne szóljon semmit, de végül nem bírta tovább.

—Mégis mit képzelsz magadról? Így beszélni róla, akinek a hírnevéből és a gyönyörű hangjából élsz? Tudtommal ő van benne a regényben és nem te, úgyhogy ő dönti el milyen feltételekkel és hogyan adja az engedélyt a megjelenésre.—kelt ki magából és ordított, már vörös volt az arca és a feje.

—Hagyjad Eric, mindig is tudtam, hogy egy tapló.—nyugtatta Tone.

—Azt én is tudtam, de hogy ennyire, ezt már nem tűröm el. Ez az én házam és Tone az én…--ránéztem, hogy ki ne mondja, amit nem kell. —… barátom és így senki nem beszélhet vele. Neki is van magánélete, oda megy, ahova akar, annyi időre amennyire akar és nem kötelessége erről beszámolni neked.—még nem láttam ennyire dühösnek, de tudtam, hogy a szerelmét mindentől megvédő Eric-et látom.—Takarodj ki azonnal a házamból!—ordította, felpattant ültéből és az ajtó felé mutatott.

—Rendben. Tone te velem jössz, és ezt még megbeszéljük, addig semmiféle engedélyt nem adunk ki.—mondta.

—Én nem megyek veled sehova és én már megadtam az írásos engedélyem.—mondta Tone.

—Mit képzelsz magadról te cafka, ha azt mondom, velem jössz, akkor pattansz, főleg ennyi hülyeség után, amit csináltál. A közös album és a szám is lefújva nem járulok hozzá, ha már fel lett véve töröljétek. A koncert is lefújva. Nem hallottad, pattanj és indulás.—ordított Tone-nal. Tomas faarccal ült végig, Eric forrt a dühtől és én is csak rajtam nem látszott, de tudtam, ha egy ujjal is hozzáérne Tone-hoz robbannánk mindketten.

—Megmondtam David. Nem megyek veled sehova és nem szabsz meg semmit.—hűvös és nyugodt volt a hangja.

—Mit mondtál?—pattant föl ültéből. Közöttünk ült Tone. Odalépett hozzá és láttuk, hogy megemeli a felém lévő kezét. Mielőtt megcsapta volna Tone-t megállítottam. Erős szorításomból nem tudta kiszabadítani jobb kezét. Ekkor a ballal próbálkozott, de ott Eric fogta le.

—Na eddig tűrtem. Mégis hogy mersz rá kezet emelni? Azonnal takarodj innen és még egyszer meg ne lássalak Tone közelében vagy magam jelentelek fel. Még jó hogy Eric és Wictor lefogtak. Légy szíves dobjátok ki.—tört ki Tomas.

—Ezer örömmel.—hallatszott felőlünk a válasz.—Amúgy csak tudd, hogy kamera működik a házban, mindent felvett. Ne merj a közelébe menni, mert te bánod meg.—fűzte hozzá fenyegetően Eric.

Felemeltük két karjánál fogva, mire kapálózni kezdett, de rajtunk nem fogott ki. Kihajítottuk az ajtón. Visszamentünk és az ügyvédek is távoztak, hogy megbeszéljék a történteket. Eric védően átölelte kedvesét, akinek ekkor eredtek el a könnyei.

—Nyugodj meg.—simította végig haját.—Nem lesz semmi baj, itt vagyok, és addig nem eshet semmi bántódásod. Ha még egyszer meglátom azt az állatot, hogy a közeledbe jön péppé verem.—nyugtatgatta.

—Köszönöm! Ha nem fogjátok meg a kezét, akkor megüt. Nagyon köszönöm!—mondta zokogva, majd még hevesebben kezdett el sírni. Eric vállára hajtotta a fejét és Eric még jobban átölelte.

—Holnap feljelentést teszek a rendőrségen, ezt nem úszhatja meg.—mondta dühösen Tomas.—Ha szeretnéd, akkor szívesen leszek a menedzsered és nem kell újat keresned. Úgyis összetartoztok Eric-kel és nagyon szívesen el is vállalnám.—fűzte hozzá.

—Így van, amíg itt vagyunk az a féreg a közeledbe se fog jutni. Holnap megtesszük a feljelentést is és addig nem nyugszom, amíg rács mögé nem kerül, de először egy távoltartási végzést kérünk. És természetesen én is segítek mindenben, koncertszervezésben, színpadtervezésben, dalírásban, neked is állok rendelkezésedre.—mondtam a még mindig hevesen zokogó Tone-nak.

—Én is segédkezek, amiben csak tudok.—mondta Fanny szívem is.

—Nagyon köszönöm! Ez rengeteget jelent nekem. Köszönöm, hogy ilyen jó barátaim vagytok és persze neked is Mindenem. Tomas ezt a menedzser dolgot megbeszéljük majd, de most inkább lepihennék.—hálálkodott sírás közepette.

Eric Tomas-ra nézett kérdő tekintettel mire ő csak biccentett egyet a fejével. Miután mindketten elindultak felfelé, akkor esett le nekem, hogy Eric mit szeretett volna. Tomas helyesen döntött, hogy elengedte, mert most Eric-nek Tone mellett a helye, a munkát meg megoldjuk mi.

—Szerintem mi mindent megbeszéltünk. Holnap jövök, szerintem 8-ra elmegyünk, a rendőrségre megtesszük a feljelentést és utána be kell, menjünk a stúdióba felvenni Eric és Anna számát. Még szerencsére hogy ma Edin és Alex felajánlotta, hogy elviszi városnézésre és nem volt itt.—mondta Tomas megszakítva a csöndet.

—Holnap nekem ott kell legyek az egyeztetéseken? Mert gondolom Tone-nak nem lesz lelki ereje bejönni és jobb lenne, ha valaki itthon maradna vele. Én nekem már úgy se lenne dolgom a koreográfiával.—kérdeztem meg.

—Igazad van Wictor. Nehogy visszajöjjön. Megtesszük a feljelentést és hazajössz. Eric-et is minél hamarabb el fogom engedni, sietni fogunk, de ha bármi gond lenne, hívjad valamelyikünket és azonnal jövünk. Amíg nem vagy itthon Fanny Tone-nal menjen, át hozzátok arról David nem tud addig amíg Wictor nem jön vissza ott a legbiztonságosabb. Amúgy le a kalappal előttetek, hogy az ügyvédek előtt főleg David-é előtt így kidobtátok ebből még lehet zűr képesek kiforgatni, de nem fogjuk hagyni ezt, ha ott nem fogjátok, le felpofozza Tone-t. Én azért nem szóltam közbe, mert nem hittem volna, hogy idáig fajul a dolog…—megszakította a telefon csörgése.

Az ügyvéd hívta, már akartam is kérdezni, hogy mi lett velük.

—Szia! Már vártam, hogy hívj.—köszönt Tomas és kihangosította a telefont.

—Szia! Most fejeztük be a megbeszélést. Tone ügyvédje a menedzser nélkül kezelhető volt. Minden papírt aláírtunk a mi feltételeink szerint. Gondolom, a feljelentést holnap megteszitek. Az ügyvéd is elismerte, hogy ha Eric és Mr. Vendin nem fogják le az ügyfelét, akkor Miss. Damli-t megütötte volna, tehát a feljelentés jogos lesz. A kollégám szerint már visszaindult Oslo-ba, de Dr. Dunaharaszti Károly azt tanácsolja, hogy Miss. Damli-val folyamatosan legyen valaki, olyan, aki esetleg meg tudná védeni. Ennyire nem kell bevonni a rendőrséget, mert szerintem a Team Saade-n belül meg lehet ezt oldani.

—Igen a feljelentést holnap reggel 8-kor tesszük meg és Mr. Vendin utána hazajön, ő lesz Miss. Damli-val és folyamatos telefonkapcsolatban leszünk, tehát ha van valami, akkor azonnal jövünk. Team Saade-n belül ezt megoldjuk, már Edin-nel és Alex-xel beszéltem ők is szívesen segítenek. Mi is erre az elhatározásra jutottunk, hogy valakinek mindig kell, vele legyen, amíg rács mögé nem kerül David.—felelte Tomas.

—És hogy van Miss. Damli?—érdeklődött már személyesebbé fordítva a szót.

—Nagyon rosszul érintette ez az eset, de szerencsére van, ki vigasztalja és mellette legyen. Aki a legtöbbet jelenti neki, Eric vele van most felmentek pihenni, szerintem már alszanak és persze Mr. Vendin és Miss. Nordwall is itt van ők is rengeteget jelentenek neki és mind mellette állnak, természetesen én is mindenben segédkezem, amiben csak tudok. Menedzseri képességeimet fel is ajánlottam neki, aminek nagyon örült, de majd ha jobban lesz, megbeszéljük, de addig is én intézem e teendőket, mert megbízott vele. Most pénteken utazunk Magyarországra. Szombaton, ha minden jól megy, aláírjuk a papírokat. Te, ha gondolod, már vasárnap visszarepülhetsz. Mi maradunk, arra a hétre a Team Saade átköltözik oda. Annyi dolgunk lesz a próbák, a színpad és a hangbeállítások, műszaki dolgok. DEV vasárnapra jön, míg J-Son, a táncosok és a zenekar már velünk jön pénteken. El fog hangzani négy új dal is a megjelenő lemezről valamint elég sok különlegesség, meglepetés lesz, amik el fognak térni egy átlagos koncerttől. De leteszem, mert sok dolgot kell, még elintézzek, mint például a repülő, mert egy gépre nem férünk fel. Szia! Köszönöm a tájékoztatást.—köszönt el.

—Rendben majd még beszélünk és nincs mit ez a dolgom. Szia!—köszönt el az ügyvéd is.

—Ez legalább megoldódott, mondjuk a mi és a ti ügyvédetek tudtam, hogy közös erővel sarokba kényszerítik David-ét. De megyek is elintézem a holnapot és az utazás hátralevő részét.—fordult hozzánk.

—Rendben mi csinálunk ebédet, hogyha felkelnek, tudjunk enni, de nem lesz itt semmi baj. David, ha jönne a fél fogamra elég csak, még arra se, de majd szólunk, ha van valami. Holnap meg találkozunk reggel. Szia!—köszöntem el.

—Igen ezekben én is biztos vagyok, de jobb a biztonság. Üzenem Tone-nak, hogy ne aggódjon nem lesz semmi baj, minden eszközt bevetünk, hogy megvédjük, és jobban legyen. Sziasztok!—köszönt el.—Ja és, hogy a karrierjével se foglalkozzon most, amíg nem lesz, új menedzsere mindent rendben fogok tartani.—fűzte hozzá miközben a kabátját vette fel.

—Átadjuk. Jó munkát. Szia!—köszönt el Kicsim.

Tomas elment, mi nem mentünk fel az emeletre, hanem az ebédnek álltunk neki. Gondoltuk meglepjük Tone-t a kedvencével, szerencsére Eric elárulta mi az és receptet is találtunk. Édesem elkezdte az előkészületeket én pedig kimentem, hogy megvegyem, ami hiányzik. Háromnegyed órát tölthettem el a vásárlással és közben rengeteget gondolkoztam. Visszaérve a házhoz egy nemkívánatos személybe botlottam. Az ajtó felfeszítésével bajlódott csak éppen nem tudta, hogy egy biztonsági 8 ponton záródó bejárati ajtóval birkózik és azzal sem volt tisztában, hogy mögötte állok. Letettem a csomagokat messzebbre, hogy ne boruljanak ki.

—Szia David! Mit csinálsz?—köszöntem neki mosolyt erőltetve magamra, mire ő hirtelen felugrott és elejtette a vasrudat.

—Szia! Tone-ért jöttem.—jelentette ki és felvette a feszítőrudat.

—Tone-ért, azt nehezen, nem akar veled menni sehova. Jobban teszed, ha elmész innen. Én még türelmes vagyok, de ha Eric megtudja, hogy itt vagy neked annyi, tepsiben visznek el.—mondtam neki komolyan amennyire csak tudtam.

—Tone velem jön és kész, én vagyok a menedzsere és azt csinálja, amit én mondok.

—Azt bajosan, ugyanis már nem vagy a menedzsere, amíg nem talál újat Tomas igazgatja az ügyeit és amúgy sem a tulajdonod Tone. Lehet elmenni addig, amíg szépen mondom.—türtőztettem magam, hogy ne rontsak neki.

—Én ugyan nem megyek sehová Tone nélkül.—dacoskodott.

—Márpedig muszáj lesz vagy doblak ki.—mondtam és közben egy sms-t írtam a zsebemben, ismertem már a gombokat, így látatlanban is sikerült megírnom. Elküldtem Tomas-nak és Szívemnek.

„Itt van David, az ajtót feszegette, hívjátok ki a rendőrséget, addig feltartom.
Ui.: Fanny maradj bent és ne gyere ki, Eric-nek ne szóljatok.”

Amint elment az üzenet éreztem is, hogy kaptam választ is, de megnézni nem tudtam, de már korábban elindított hangfelvétel továbbra is ment.

—Nem látod az erőviszonyokat. Nekem van egy fegyverem, míg neked semmid sincs és most az a barom Eric sincs itt, hogy segítsen.—vette fel a földről a leejtett feszítőt.

Indulataim alig bírtam visszafogni. Eddig csak Tone-t sértegette és próbálta megütni, de most Eric-re is sértő megjegyzést tett. Dúlt bennem a barátság miatti düh és a rajongói is nem is tudom melyik volt a nagyobb, de ellenálltam annak, hogy letámadjam. Majd elindult felém, a rudat magasra tartva. Én szilárdan álltam a helyemen, ő csak közeledett. Mikor sújtott volna le a feszítővel megláttam mögötte Edin-t és Alex-et. Alex megfogta a hátralendített rudat és kicsavarta David kezéből.

—Én ezt nem tenném.—szólalt meg.

Ekkor felismerte a rossz helyzetét és el akart futni, de Edin mellém ugrott és ketten elkaptuk.

—Hová, hová? Azt hiszed, megúszhatod a mait? Tomas mesélt idefele.—mondta Edin.

—Engedjetek el ti barmok, hogy mertek lefogni?—kapálózott. Ekkor meghallottuk a szirénákat.

—Anna?—kérdeztem aggódva, hogy hol hagyták.

—Nyugi, Tomas-sal van, amint küldted az sms-t visszaindult és nemrég vett fel minket is, mert már itt voltunk nem messze. Pont időben érkeztünk.—válaszolt Alex.

Odajött Tomas is a rendőrök társaságában. Anna iránt megnyugodtam bár most se láttam, biztos az autóban kellett maradjon.

—Jó hogy jössz Tomas! Jó napot biztos urak!—köszöntem.

—Mi folyik itt?—kérdezte meg az egyik.

Ekkor Tomas elmesélte a tárgyaláson történteket, én pedig visszajátszottam a hangfelvételt.

—Na akkor maga most szépen velünk jön. Súlyos büntetésre számíthat, azt remélem, tudja.—szólalt meg a másik rendőr.

—A háznak működik egy külső kamerarendszere is. Megkereshetem a mai napi felvételeket.—mondtam.

—Azt nagyon megköszönnénk.

—Wictor a nappalinak is van. Bemegyek veled és megkeressük, most hogy mondtad beugrott.—mondta hirtelen Tomas.

—A kollégám a fogjot elviszi, én bemegyek magukkal, ha nem baj.—mondta a magasabbik.

—Dehogy baj, csak halkan legyünk, mert a fél ház alszik.—tájékoztattam a biztos urat.

—De nem is kell bemenni, itt van a laptopom, wifi rendszere van a kameráknak, nekem nincs kódom hozzájuk, de Wictor neked lehet, van.—eszmélt fel Tomas.

—Ja, tényleg. Igazad van, és igen tudom a kódot.—esett le nekem is.

—Ketten is hívtak minket ehhez az esethez. Ki tudott még róla?—kérdezte meg a kicsit kövérebb.

—A barátnőm bent van a házban. Tomas-sal együtt neki is küldtem sms-t, hogy értesítsék önöket.—válaszoltam kérdésére.

—Ön miért nem tudott felhívni minket, de sms-t írni tudott? Nem egészen értem.—bizonytalankodott.

—Tudja sms-t írni látatlanban is tudok és tudtam kiknek küldtem utoljára sms-t.—válaszoltam rezzenéstelen arccal.

—Mondjuk igen ez lehetséges, az egyik kollégám is tud, már be is mutatta.—nevette el magát. Közben visszaért Tomas a laptopjával.

Beütöttem a jelszót. Először az ajtó kameraképét kerestem vissza, mert azt egyszerűbb volt. Megmutattam nekik.

—Látszik tisztán, hogy az ajtót feszegeti, hogy önre támadt a vasrúddal és hogy az utolsó pillanatban fogta meg…—nem fejezte be, gondoltam, hogy azért mert nem tudja Alex nevét.

—Alex fogta meg, Eric egyik táncosa és koreográfusa.—egészítettem ki.

—Ezen a felvételen minden látszik ezért a cselekedetéért már kapásból is 3-5 évet fog kapni, de lehet többet. Láthatnánk akkor a másikat is?—tájékoztatott.

—Persze, azonnal előkeresem, csak ott többet kell visszatekerni.—feleltem kérdésére.

—Persze semmi gond.

Mikor megtaláltam és lejátszottam a rendőrök arcán a megdöbbenést, haragot és mérhetetlen dühöt láttam.

—Mégis mit képzelt ez az ember? Kezdjük azzal, hogy a művésznő nem a tulajdona, és ha maguk ketten nem ülnek mellette és nem fogják le ezt a vadállatot, akkor felpofozza. Az ügyészségnek a lehető legmagasabb büntetést kérvényezését fogjuk javasolni. Reméljük, hogy azért Miss Damli jól van, a későbbiek folyamán persze ki kell, hallgassuk, de most nem tesszük, meg nem szeretnénk még jobban felzaklatni. A norvég kollégáknak jelezzük az esetet, és ha esetleg szabadlábra helyezné a bíróság, bár ezt kétlem, kérjük a segítségüket a megfigyelésben. Gondolom, a feljelentést megteszik.—reagált a képsorokra az egyikük.

—Persze hogy megtesszük holnap reggel szándékoztunk bemenni.—mondta Tomas.

—Rendben várjuk önöket. A videó felvételeket pedig bizonyítéknak elkérnénk, természetesen a hangfelvételt is. Ezek alapján ma bent tartjuk, holnap pedig elindítjuk, holnap pedig elindítjuk az eljárást és kérvényezzük az előzetes letartóztatását. Viszlát!—mondta el neki az ügymenetet.

—Persze a felvételeket kiírjuk egy DVD lemezre és holnap bevisszük. Viszont látásra, köszönjük a gyors reagálást.—köszönt el Tomas.

A biztos urak elmentek, mi pedig bementünk a házba. Édesem ott toporgott az ajtóban és amint megjelentem a nyakamba borult és sírni kezdett. Látszott rajta, hogy nagyon aggódott értem.

—De jó hogy itt vagy és nem esett semmi bajod. Amint megkaptam az sms-t hívtam a rendőrséget. Alex neked meg nagyon köszönöm, a legjobbkor érkeztél és mentetted meg Édesem életét.—megkönnyebbülés hallatszott hangján, de még mindig erősen szorított magához.

—Bevittem a kajának valót a konyhába.—szólt oda Tomas.—Mit főztök?—kérdezte meg.

—Tone kedvencét, gondoltuk meglepjük vele a mai nap után.—válaszoltam.—Neki is kéne, álljunk. Csodálkozom, hogy a szirénákra nem keltek még fel.

—Ha a hozzávalókból jól sejtem mi lehet készülő ebéd, akkor abban szívesen segítek, egyik specialitásom.—ajánlotta fel Tomas a főzési szakértelmét.

—Az jó lenne, mert mi most állnánk neki először.—nevette el magát Kedvesem.

—Akkor álljunk is neki, ahogy néztem egy hadseregnek elég hozzávalót vettél Wictor.—poénkodott, de sajnos igaza volt, amin én is elmosolyodtam.

—Hát akkor, ha van kedvetek, akkor mindenki itt maradhat ebédre. Lehet hívni a barátnőket is.—mosolyogtam tovább.

—Köszönjük a meghívást, a barátnőket hívjuk, utána segítünk mi is a főzésben. Sok szorgos kéz, hamar készen lesz. Tone biztos örülni fog.—mondta Edin.

Neki is álltunk, a finom illatok bejárták a teljes házat. Kíváncsiságom felvitt az emeletre is. Belestem Eric-ékhez. Tone csinos arca Eric izmos mellkasán pihent és karjával átkarolta. Eric is ölelésében tartotta kedvesét. Elöntött a már eddig is túlcsorduló boldogság. Csendesen, békésen aludtak. Visszamentem a konyhába.

—Még fent is lehet érezni az illatokat. Alszanak, de nagyon édesek együtt, úgy láttam Tone megnyugodott.—mondtam odaérve hozzájuk.

—Az jó, Eric nagy hatással van rá és ő is Eric-re. Látom, hogy imádják egymást, és ha Eric-et ő teszi boldoggá, akkor én is örülök neki.—mondta Tomas.

Csodálkoztam, hogy Anna nem kérdez semmit. Akkor láttam Edin bólogatását. Biztos tudta mire gondolok. Ezek szerint elmondták neki, bár tudtam, hogy Anna sem vak. Megszólalt a telefonom a Fingerprints-ből tudtam ki keres.

—Szia, Bence! A napokban gondoltam rád, hogy fel kéne, hívjalak. Mi van feléd?—vettem fel.

—Szia! Köszi, nagyon jól vagyok és ez után a VIP és a backsteage belépő után még jobban. Ugye te intézted?—elmosolyodtam a kérdésén.

—A legjobbnak csak a legjobb jár, de a te belépőd nem szokványos backsteage. Azzal bejöhetsz a koncert utáni afterra is és az egész heti próbákra is bejárhatsz. Még más meglepetésem is lesz, de azt majd akkor.—mondtam el neki az információkat.

—Hogy köszönjem ezt mg? Ez óriási ajándék. Csodálatos vagy, nagyon köszönöm!—hálálkodott.

—Nem kell megköszönni, egy ilyen helyet kiadhattam valakinek Tomas jóvoltából és úgy döntöttem neked adom, ha tudtam volna, személyesen adom át, de el vagyok havazva a munkával, de majd találkozunk azon a héten és minden nap ott leszek.—mosolyogtam.

—Rendben majd találkozunk. Imádlak, nagyon köszönöm a lehetőséget. Gondolom most is dolgozol, úgyhogy nem is zavarlak.

Ránéztem Tomas-ra hogy kellek-e most a konyhában. Fejével jelezte, hogy nyugodtan beszéljek Bencével, bár nem tudta kivel trécselek.

—Nem dolgozunk, most főzünk. Mindent elmesélek, csak visszahívlak sok lesz ez neked. Az én mobilom meg Team Saade telefon, olcsóbbak a külföldi hívások.—válaszoltam neki, majd leraktam és visszahívtam, közben leheveredtem a nappaliban.—Na itt vagyok. Tudod ez így nekem hiába külföldi beszélgetés, de az itteni országos tarifával megy, ami nem sok.

—Ja, értem. Akkor tényleg olcsóbb. Hogy érted, hogy főztök? Csak nem Eric-kel?—kérdezősködött.

—Ma nem, de szoktam vele is, meg Tone-nal. Most a Team Saade főz Eric-nél. Eric Tone-nal van, ma történt egy s más, így felmentek aludni. Hosszú a sztori, hogy mi történt, de majd lesz időnk és mindent elmesélek.—válaszoltam érdeklődésére.

—Oké, de Tone és Eric együtt vannak? Vagy mi van?—jött a kérdés, amit sejtettem.

—Előrelátólag annyit, hogy igen, de majd többet is mondok, de ne beszélj róla senkinek. Egyelőre ez még a Team Saade-n belül marad. Nemsokára be is lesz jelentve, de addig mindenkinek csukva kell tartania a száját. Mondjuk, ha visszahallom, úgyis letagadom.—nevettem el magam.

—Majd ha átadhatod, akkor sok boldogságot kívánok nekik. Köszönöm, hogy elmondtad. Tőlem senki nem fogja megtudni. De miért érzem, hogy amit az oldalakra kiírsz, te annál többet tudsz?—hallottam, hogy örül Eric boldogságának.

—Persze hogy többet tudok, nem is tudod mennyivel.—nevettem.

—Gondoltam. És nem csepegtethetsz egy kicsit? Például az új lemezről?—kérdezősködött.

—Nagyon szívesen tenném, de nem lehet. Annyit mondok, hogy sok dalban benne van a kezem. Van, amit teljesen én írtam. És lesz egy pár duett ezen az albumon, de többet nem mondhatok. Leszedik a fejem.—mondtam halkan, majd nevetni kezdtem.

—Az szép, akkor biztos jó album lesz, várom már. A koncertről is tudsz valamit mondani? Lesznek új számok?—tovább faggatott.

—Igen az új duettek nagy valószínűséggel lesznek és az eddigi dalok közül is szinte mind lesznek, de tényleg ennyi, ne kérdezz többet. Inkább mond, mi van veled, hogy megy a sorod.—válaszoltam és tereltem a témát.

—Jó megértem, köszi, az infókat tőlem nem tudja meg senki. Hát megyeget a szekér, de lehetne jobb, te szerencsés voltál. Könyved jelenik meg, Team Saade tag lettél és még csak 19 éves vagy.—hallottam, hogy nincs minden rendben.

—Na mesélj, tudom én, hogy valami gond van. Mondjad, ráérek.—kíváncsiskodtam én is.

—Csak a szokásos. Jó lenne már innen lelépni. Örülök, hogy neked sikerült és teljesült az álmod még több is, mint amire számítottál. Szívesen mennék én is, de nem tudok nincs miből és hova.—gondoltam, hogy ez lesz a válasz és már körvonalazódott bennem a megoldás is.

—Egy pillanat, Tomas szeretne valamit.—mondtam.

Odamentem Tomas-hoz.

—Nincs véletlenül egy nagyon jó kertészre, kerttervezőre szükséged?—kérdeztem meg reménykedve.

—Miért?—körülbelül ezt a kérdést vártam.

—Nem köntörfalazok. Egyik magyar Saadeista fiú haverom kertészmérnök, az anyjával él, akiről nem mesélek, mert ő se büszke rá és nem is mondanám el, mert bizalmas. De eredetileg vele terveztük, hogy kijövünk, közösen csak ugye én már itt vagyok. Most is hallom a hangján hogy nincsen minden rendben és szeretnék neki segíteni.—válaszoltam.

—Magam szoktam a kertem rendezni, de mostanában nincs időm rá, el van hanyagolva. Lehet tényleg kéne valaki, aki rendben tartsa. Tud svédül?—nagyon örültem ennek a válasznak, nem is tudtam, hogy Tomas kertészkedik.

—Középszinten igen, de szerintem hamar megtanulná.

—Tudod mit, legyen, mi megyünk a jövő héten és majd visszafele hozzuk őt is. Amúgy nem ő a különleges backsteage-os?—majdnem kiugrottam örömemben a bőrömből.

—De igen ő az.—mondtam és fülig ért a szám.

—Akkor majd ott tudok vele személyesen is beszélni. De fel van véve. Tudom, hogy te milyen vagy és csak veled hasonlókkal barátkozol, így megbízom benne is.—sziporkázott arcom a válaszára.

—Nem is tudod mekkora segítség ez. Nagyon köszönjük.—hálálkodtam.

—Igazán semmiség, tényleg ráfér a kertemre egy vérbeli kertész két keze. Menj és mond meg neki, aztán gyere vissza, mert kellenél a főzésnél.—mosolygott ő is.

—Na itt vagyok. Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy a koncert után kijönnél velünk és Tomas kertésze lennél?—kérdeztem meg.

—A nyakadba ugranék és egy életre az adósod lennék.—hallottam hangján, hogy nem hisz annak, amit hall.

—A telefonon keresztül nehéz lesz, a nyakamba ugorj és én örülök, hogy segíteni tudok. Most beszéltem Tomas-sal, azt mondta jövünk vissza és jössz te is.—mondtam boldogan.

—Wictor ezeket nem tudom neked meghálálni. Nagyon köszönöm, nem fogok csalódást okozni, imádni fogja a kertjét Tomas és mindig rendben lesz.—még mindig hallottam a hangján, hogy nem hiszi el, amit hall.

—Nem is kell meghálálni. Szívesen teszem, amiben és ahol tudok, segítek. Viszont mennem kell, mert segítenem kell. Szia! Jövő héten hétfőn találkozunk.—köszöntem el mosolyogva.

—Te és az óriási nagy szíved. Szia! Majd találkozunk akkor, csak mond meg hova menjek.—nevetett.

—Ohh, azzal se foglalkozz. Hétfőre pakold össze, amit el akarsz hozni érted, megyek autóval. Na, de tényleg, szia!—nevettem én is.

—Menjél, majd még beszélünk akkor. Szia!—köszönt el ő is.

—Na, itt vagyok. Mit segítsek?—mentem vissza a konyhába.

—Azt kavarnád? Nehogy leégjen.—mutatott Tomas az egyik lábosra a tűzhelyen.

—Persze. Amúgy Bence nagyon örült neki, azt mondta, hogy nem fog csalódást okozni és imádni fogod a kerted.—mondtam.

—Örülök neki, biztos jó munkát fog végezni.—mosolygott.

Egy óráig még készítettük az ebédet, közben megismerkedtünk Alex és Edin barátnőijével is, ők is beszálltak segíteni. Készlettünk és megterítettünk 11 főre. Az ebéden rajtahagytuk a fedőket, mivel nem tudtuk Eric és Tone mikor kel fel, de felébreszteni őket nem szerettük volna. Mivel az idő nem volt olyan rossz decemberhez képest, így kinyitottuk a nagy teraszajtót és kiültünk a kertbe. Az alsó kertbe csak a terasz nyúlt be, amúgy füvesítve, fásítva és virágágyásozva volt. Nyáron biztos szebb lehet, mivel akkor tele van virággal és a kis halas medence is üzemel. Egy két helyen elszórva kisebb nagyobb sziklakertek is voltak, ezek között kanyargott egy kis ösvény hátra a fákkal és lugassal körülvett grillező és pihenőrészhez. Nagyon szép volt a kert. Nem tudjuk mennyi idő telhetett el, míg Eric és Tone megjelentek az ajtóban észre sem vettük először őket olyan jól elbeszélgettünk.

—Sziasztok! Jól összegyűlt mindenki. Bent nagyon finom illatok terjengnek.—szólalt meg Eric.

—Sziasztok! Igen főztünk közösen egy jó kis ebédet. Meg történt egy s más, míg édesen aludtatok.—mondtam.—Jobban vagy már?—fordultam Tone felé.

—Köszi, már jobban vagyok. Eric megnyugtatott és velem volt, ez már bőven elég, ennél több nem is kell.—mosolygott.

—Mi történt, amíg aludtunk?—kérdezte meg Eric.

—David megint itt volt. Wictor pont vásárolni volt az ebédhez. Fanny volt bent meg ti a lakásban. David nekiállt feszegetni az ajtót egy feszítővassal. Csak Wictor-ral, a biztonsági zárakkal és kamerákkal nem számolt. Wictor értesített SMS-ben, hogy hívjam ki a rendőrséget, addig ő itt tartja. Fel is hívtam a rendőrséget meg Edin-éket, és ők nem messze jártak, úton voltak haza. Én is kocsiba szálltam és útközben felvettem őket. Időben érkeztünk, David a vassal akart rátámadni Wictor-ra, de Alex hátulról megfogta és kicsavarta a kezéből, azután ért ki a rendőrség. Wictor megmutatta nekik a felvételeket a délelőttről is. Be is vitték, holnap bemegyünk feljelentést tenni és elindul az eljárás.—mondta el Tomas.

—Van képe. Miért nem ébresztettek fel? Mi van, ha Alex és Edin nem ért volna oda? De végre ott van, amit megérdemel.—látszott rajta hogy dühös.

—Mert én kértem. Nem akartam, hogy elboruljon az agyad és hülyeséget csinálj. Amúgy meg, ha nem értek volna, ide elhajolok. Gyorsabb vagyok, mint ő azzal a vassal. Azért nem hajoltam ki, mert láttam Alex-et mögötte és, hogy nyúl a rúd felé.—válaszoltam.

—Lehet, igazad van, de akkor se csinálj ilyet, véletlenül is eltalálhat. De menjünk enni, mert az illatoktól éhes lettem.—egyszerre komoly és vicces volt, ilyet is csak ő tud.

—Menjünk.—szólalt meg Tomas lezárva a beszélgetést.

Bementünk, mindenki leült ki-ki a párja mellé. Behoztuk Tomas-sal a levest. Elkezdtük kirakni.

—Ez a kedvencem.—szólalt meg Tone fülig érő szájjal, öröm volt nézni.

—Igen, direkt ezt csináltunk. Tomas volt a főszakács mivel ő már csinált ilyet. Fanny-mmal találtuk ki ezt.—mondtam.—Örülünk, hogy boldogságot okoztunk ezzel.—mosolyogtam vissza rá.

—Köszönöm, nagyon finom lett. Gondolom Eric-em árulkodott.—mosolygott rá és átkarolta. Egy ilyen nap után jó volt ránézni. Felszabadult, boldog és ragyogó volt, én is elmosolyodtam.

Végeztünk az ebéddel, a mosogatást is közösen csináltuk, így hamar készen lettünk. Eric megint belépett a csoportba facebook-on és írt egy-két hozzászólást a kiírásokhoz, saját képeihez, de információkat persze nem adott ki, bár kérdezték. Felnézett az oldalakra is, ott is megtette ugyan ezt. Majd megkért, hogy az ESH-ra írjam ki, kérdezzem meg a nevében, hogy várják-e a koncertet és kinek van már meg a jegye. Ő maga a csoportba írta ki. Sokan írták oda is és az ESH-ra is, hogy igen van jegyük méghozzá VIP és nagyon köszönik. Majd jött amire én sem számítottam és kicsit gonosz is volt. Eric megkérdezte, hogy várják-e a meglepetéseit, mivel az első kettő nekik fog szólni. Hát, ami akkor következett az sem volt semmi. Mindenki írt, olyanok is, akikről eddig nem is tudtam. Kérdezték mik lesznek azok, persze nem árultuk el. Nem csak Eric-től hanem engem is sokan faggatni próbáltak, sőt jöttek a levelek az ESH-ra is, mintha rajtam kívül a többi szerkesztő, köztük Melcsi tudta volna a dolgokat. Biztos azt hitték, onnan majd válaszolok, de nem tehettem, csak jót mosolyogtunk Eric-kel ezen. Mindenezek után mindannyian leültünk a nappaliba és estig beszélgettünk. Mielőtt mindenki elment rögzítettük, hogy holnap 8-kor találkozunk a kerületi rendőrőrsön. Jönni fog Edin és Alex is a David-dal való incidensem miatt. Miután elment mindenki, mi is a fárasztó nap és a holnapi nap is annak ígérkezett, így lefeküdtünk.