16. fejezet—Egy érdekes nap

Fanny szemszöge

Reggel 8 körül keltem fel. Meglepődtem, hogy Tone fekszik mellettem, de aztán eszembe jutott, hogy ő maradt itt, mert Egyetlenem és Eric elmentek pakolni. Szépen lassan kikeltem az ágyból, hogy ne ébresszem fel. Kisurrantam a szobaajtón. Mivel mondták, hogy az alsó hálóba pakoltak így tudtam ott nem alhat Wictor-om. Lenéztem a nappaliba, de ott se volt. Nem tudtam elképzelni hol lehet, aztán jutott eszembe, hogy lehet Eric-nél van, bár furcsálltam, de tudtam időnként milyen idióta dolgokra képesek külön-külön is, nem hogy együtt. Először nem akartam belesni, de a kíváncsiságom nagyobb volt, így csendesen benyitottam. Alig tudtam visszafojtani a nevetésem. Viccesen néztek ki, de egyben annyira aranyosak és cukik is voltak. Egymás felé voltak fordulva, mivel nem volt nagy francia ágy, így közel is voltak egymáshoz. Ekkor Eric megmozdult, féltem, hogy lebukok a leskelődésemmel, de csak nyújtózott egyet és így még viccesebben néztek ki. Eric mondhatjuk azt is, hogy átölelte Szívem, mire ő is mozgolódni kezdett és nem elhúzódott, hanem p is „átölelte” Eric-et. Biztos álmukban nem voltak tisztában a helyzettel, hogy nem mi fekszünk mellettük. Ekkor hallottam, hogy Tone is felébredt, majd kinyílt az ajtó, amin az előbb kijöttem. Intettem neki, hogy jöjjön ide és nézze meg kedveseinket, hogy alszanak. Odajött mellém és belesett. Mosoly húzódott még álmos szép arcára. Elővette a telefonját és lefényképezte őket. Gyorsan becsuktuk az ajtót és lesiettünk a földszintre, mivel nem bírtuk a nevetésünket már sokáig visszatartani. Mikor leértünk kitört belőlünk minden. Tone megmutatta a képet, ami nagyon jól sikerült, erre még jobban nevetni kezdtünk.

—Ez nagyon jó lett, kíváncsi vagyok mit fognak szólni hozzá.—nevettem közben.

—Arra én is, de jó hogy felkeltem ezt kár lett volna kihagyni.—nevetett.—De gyere csináljunk nekik reggelit. Lassan úgy is felkelnek, ha már nem keltek fel a nevetésünkre.—fűzte nevetve hozzá.

—Oké, jó ötlet, ha már galád módon lefényképeztük őket.—nevettem el magam ismét.

Kimentünk a konyhába, amin még mindig tátva maradt a szám. Tone rutinosan mozgott benne, amin elmosolyodtam, ezt észre is vette.

—Min mosolyogsz?—kérdezte meg.

—Csak azon, hogy milyen kitapasztalt vagy Eric konyhájában.—mosolyogtam tovább.

—Ja, hát főztem már itt nem egyszer. Csináljunk nekik rántottát, mit szólsz hozzá?—gondoltam, hogy ez lesz a válasza és a reggeli ötlete tetszett.

—Nagyon jó ötlet. Ti hogy szoktátok?—lelkesedtem.

—Sima tojásrántotta, miért ti nem csak tojást raktok bele?—kérdezett vissza.

—Mi szalonnát pirítunk hagymával és arra öntjük rá a befűszerezett felvert tojást.—válaszoltam.

—Az biztos finom, csináljuk így, még nem ettem olyan módon.—lelkesedett még jobban, mint én.

Előszedte a hűtőből és a kamrából a hozzávalókat. Felsoroltam milyen fűszerek kellenek a só mellé és mindegyik névre felcsillant a szeme. Én felütöttem a tojást, raktam hozzá sót, oregánot, fokhagymaport és kicsi fehérborsot, majd jól összekevertem. Közben Tone meghámozta a hagymát és elkezdte felvágni. Én nekiálltam a szalonnának. Mikor kész lett a hagyma és a szalonna beleöntöttük egy serpenyőbe némi olívaolajjal. Közben Tone talált némi gombát is és azt is összevágtuk. A hagyma 10 perc alatt megdinsztelődött és a szalonna is megpirult. Ekkor mocorgást hallottunk fentről. Gondoltuk felkeltek az álomszuszékok édes álmukból. Megint eszünkbe jutott a kép és elkezdtünk nevetni. Közben összeöntöttünk mindent és elkezdett sülni a tojás is. Majd lábak jelentek meg a képcsőn. Át se öltöztek, úgy ahogy voltak boxerben és atlétában jöttek le, amire Tone oldalba bökött.

—Nézd, mi van Wictor-on, az Eric cucca.—suttogta oda nekem, mire megint nevetésben törtünk ki.

Odajöttek hozzánk átöleltek minket és megcsókoltak, olyan volt mintha előre megbeszélték volna, de nagyon örültünk nekik.

—Mi jót csináltok? Fent lehet érezni a csodás illatokat.—kérdezte meg Eric és még egy csókot nyomott a még mindig átkarolt Tone-nak.

—Rántottát, magyar módra.—válaszolt Tone.

—Biztos finom lesz. És min derültetek ilyen jót?—faggatózott tovább édes mosollyal az arcán.

—Csak hogy Wictor-on miért a te cuccod van. Na meg amit előtte láttunk.—válaszolt nevetésben kitörve, mire én is nevetni kezdtem.

—Hát mivel olyan szépen aludtatok nem akartunk felkelteni titeket, így adtam neki ruhát.—válaszolta Eric.

—Ja és egy ágyban aludtatok, de még milyen szépen.—nevettem el magam.

—Mire gondolsz Édesem?—kíváncsiskodott Szerelmem.

—Várj, megmutatjuk.—vette elő telefonját Tone, miközben még mindig nevettünk.

Előkereste a képet és odanyújtotta a mobilt, de odaadni nem adta.

—Ja, hogy erre gondoltok, ez nektek ment, már fent voltunk egy ideje, hallottuk, ahogy benyitottál Floria és alvást tettetünk, majd pedig összeölelkeztünk, mikor hallottuk, hogy Tone-ocskám is ott van tudtuk, hogy fénykép fog készülni.—nevetett Eric, Wictor drágám csak bólogatott és nagyban mosolygott.

—Kis csirkefogók, ilyet kitalálni is csak ti tudtok.—nevettünk Tone-nal.—De akkor is aranyosak voltatok, a mi kis imádnivalóink.—fűzte hozzá Tone.

—A tojás nem ég oda?—kérdezte meg Eric.

—Hát úgy öleltek, hogy mozdulni sem tudunk, ami persze nem baj, de ne féltsd a hasad.—nevetett Tone.

Eric elengedte és lekapcsolta a tojás alatt a főzőlapot, majd megterítettek ketten és leültünk reggelizni.

—Ma lesz egy meglepetésem nektek, remélem tetszeni fog.—szólalt meg Eric.

—Miért sejtettem, hogy valamin ki fogok akadni?—kérdezte meg Wictor.

—Nyugi nem fogsz. Amúgy amíg ti édesdeden aludtatok volt itt a rendőrség.—terelte a témát.

—Miért?—kerekedtek el Tone szemei.

—Mert még a BBC is ezzel az „elrablással” foglalkozott. Én voltam a segítő szerintük. A rendőröknek improvizáltunk egyet és meséltünk, hogy mi történt. Ma lesz egy sajtótájékoztató, ahol „tisztára mossák” a nevem és Wictor-ét is.—válaszolta Eric.

Elmeséltük nekik a sztorit, hogy ha őket is megtalálják, akkor tudják ugyan azt mondani. Közben végeztünk az evéssel. El is mosogattunk, majd Eric-ék elmentek átöltözni, bár elnéztük volna még őket így, nagyon szexik voltak. Mint két tojás úgy néztek ki. Mikor lejöttek Eric a nappali ablakához vezetett.

—Látjátok azt a házat?—kérdezte meg.

—Persze, miért?—kérdeztem vissza.

—Egyik haverom háza volt. Tegnap vettem meg. Hozzáteszem nagyon olcsón.

—Ugye nem azt akarod mondani, hogy nekünk?—Édesem reakciója érdekes volt, de nekem is kerekedtek a szemeim.

—De igen.—meg akart szólalni Wictor-om, de Eric nem engedte.—Most nincs még pénzetek, de majd ha lesz, visszaadjátok.—mondta tovább, amit akart.

—Így mindjárt más és rendben is van.—válaszolt Mindenem.

—Ma berendezkedhettek, de én jobban örülnék, ha itt maradnátok, mert ha valami baj van, rögtön segíteni tudok, és Stockholmot jobban ismerem, és sok kapcsolatom van.—mondta Eric a meggyőző érveit.

— Ez igaz és én is sűrűn leszek itt.—mondta Tone.—Bár ma el kell, menjek, ha holnap idejön Tomas és a Team Saade nem lenne jó, ha lebuknánk és lassan egy hete el vagyok tűnve.—mondta szomorúan.

—Ha így látjátok jónak, akkor maradunk és igazatok is van.—mondtam, most nem hagytam, hogy párom döntsön.

—Ne már, hogy elmész. Mikor jössz vissza?—Eric felfogta kicsit fáziskéséssel, hogy Tone ma elmegy.

—Muszáj mennem, tudod, hogy én is maradnék, ez minden vágyam, hogy itt maradhassak veled, de még nem lehet, ha eddig kibírtuk most ezt a kevés időt ki kell.—próbált lelket önteni belé.

—De ígérd meg hogy amint tudsz jössz.

—Tudod, hogy mindig jövök és amúgy is a regényegyeztető hét alatt itt leszek és a végére már színészkednünk sem kell annyira.—láttam rajta is, hogy elege van a titkolózásból és, hogy nem lehet Eric-kel.

—Oké, de ugye csak este mész?—kérdezte reménykedően, de csüggedtség is hallatszott hangjában.

—Persze, hogy csak este megyek. Korábban nem is mennék.—mosolyogta el magát és megcsókolta őt.

—Eric gyere csak egy kicsit.—hívta félre Wictor. Sejtettem, hogy mit szeretne mondani neki.

Eric szemszöge

—Lenne egy ötletem, igazából kettő is. Kíváncsi vagy rájuk?—kérdezte meg tőlem.

—Persze, ha erre a helyzetre van, akkor nagyon is.—lelkesedtem.

—Az egyik az, hogy mi ketten gyorsan áthordjuk a dobozokat és egyéb cuccokat, aztán én majd Fanny szívemmel kipakolok, ő mondja mit hova én meg rakom. Te meg visszajössz és kettesben töltöd a nap hátra lévő részét Tone-nal, amíg el nem megy. Mit szólsz ehhez?—vázolta fel.

—Ha ezt megtennéd nem is tudom, mit csinálnék.—nem tudtam szavakba önteni a boldogságom.—És mi a másik?—fűztem hozzá.

—Természetesen megtenném. A másik pedig az, hogy mi lenne, ha erre a pár éjszakára Tone a mi házunkban lenne? Persze ebbe neki is bele kell menni és nem tudom, meddig tud úgymond eltűnni.—mondta el másik ötletét.

—Ez is nagyon jó lenne csak igen már így is egy hete „eltűnt” nem tudom, meddig tudja ezt még csinálni.—mondtam és tudtam, hogy ebben Szerelmemnek és Wictor-nak is igaza van.

Fanny szemszöge

Visszajöttek, mi nem hallottunk semmit abból, amit beszéltek.

—Mit susmorogtatok ott?—kérdezte Tone.

—Csak annyit, hogy Wictor-nak támadt egy nagyon szuper gondolata.—válaszolta Eric és átkarolta Tone-t.

—És mi lenne az?—faggatózott tovább.

—Mi lenne, ha az új házunkban lennél. Senki nem tudja még, hogy az a miénk. A menedzseredet meg felhívnád, hogy a regényegyeztetésre közvetlenül ide jössz és nem mész előtte haza.—mutatta be tervét, azt is amit Eric-nek nem mondott feltehetően, mert csodálkozva nézett.

—És akkor Eric bármikor ér tud jönni. Ez nagyon jó, akkor így lesz. Wictor te egyszerűen csúcs vagy, ha csöndben maradtok fel is hívom.—örömtől telt meg arca.

Tone szemszöge

—Szia, David!—köszöntem neki.

—Szia Tone! Merre vagy? Sok mindenki keresett már.—köszönt és rögtön faggatózott.

—Kikapcsolódom most is csak azért hívlak, hogy megmondjam, hogy majd közvetlenül a regényegyeztető hét elejére megyek rögtön Eric-hez. Az e-mailokat láttam. Nagyon szívesen elvállalom a műsorvezetést, valamint az extra produkciót is, de erről hogy az miként fog zajlani még beszélünk. Szerencsére én mondom, meg mit adok elő, ezt eldöntöm a nyaralásom során. Megyek is csak ezért hívtalak. Szia!—mondtam el mindent és köszöntem is.

—Várj még ez nem így működik, hogy hetekre eltűnsz. Erről, ha visszajöttél még beszélünk. Szia!—hallatszott a düh a hangjában.

—Miért ne működne így? Nekem is van magánéletem és elszabad, jöjjek nyaralni akármennyi időre, és hogy hova az nem tartozik senkire.—válaszoltam vissza.—Szia!—ezzel letettem a telefont.

Fanny szemszöge

—Ne legyél ideges. Nem éri meg.—nyugtatgattam.

—Ja dehogy is. Direkt volt, így biztosan nem fog zaklatni.—nevette el magát.

—Ja értem!—nevettünk mindannyian.

—De álljunk neki főzni, aztán majd ebéd után kipakolunk.—vette át a szót Eric.

Fél egyre készen voltunk az ebéddel. Én és Szívem csináltunk egy magyar főételt, míg Eric és Tone egy svéd levest. A desszertet együtt készítettük el. Az ebéd kellemesen telt rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Tone maradt és elmosogatott és rendezkedett. Én átmentem új lakásunkba. Eric és Édesem áthozták a cuccokat és egy pár ruhát. Szerencsére végeztek mielőtt Tone átjött volna, így sikerül a fiúk terve. Eric el is tűnt, mi pedig nekiálltunk a hatalmas otthonunk berendezésének. Úgy terveztük, hogy elvacakolunk vele estig, hogy nyugodtan kettesben lehessenek. A sok apróságot a polcra, vitrinekbe raktuk ki. A kevés könyvünk is kikerült. A bútorokat védő fóliákat is leszedtük. Gyönyörű volt minden, láttam páromon is hogy imádja. Mire végeztünk el is repült az idő már este 7 óra volt. Elvileg az van megbeszélve, hogy átjönnek majd. Idefele az autóból láttunk egy éjjel-nappalit az utca végén. Elterveztük, hogy elugrunk, veszünk valamit és összeütünk vacsorát négyünknek. Be is vásároltunk minden hozzávalót. Egy könnyed vacsira gondoltunk. Összeütöttünk egy salátát mindenféle földi jóval. Került bele paradicsom, uborka, paprika, három féle hagyma, répa, retek, saláta ezek mellé raktunk még fetasajtot és összevágott szalonnát. Olívaolajjal meglocsoltuk, majd sót, oregánot, kaprot, bazsalikomot és petrezselymet is rászórtunk. Mire elkészültünk a kenyér felszeletelésével csöngettek is…

Tone szemszöge

Mikor kész lettem mindennel indulni készültem át, hogy segítsek, amikor beállított Eric-em.

—Wictor azt mondta boldogulnak és visszaküldtek hozzád.—ravasz kaján mosoly kísérte szavait és megharapta szája szélét.

—Szóval ebben sugdolóztatok.—küldtem vissza mosolyát.

—Az neked nem mindegy, ne erről beszéljünk, mást terveztem erre a délutánra.—megváltozott hangneme és egész testét átjáró vágy, engem is magával ragadott.

Magamhoz húztam átkaroltam és az ölébe ugrottam. Mire ő magához szorított és vad csókjaival borította be ajkaimat, majd nekinyomott a falnak és nyakamat csókolta és csiklandozta nyelvével. Kezeimmel lefelé nyúltam és simogatni kezdtem érzékeny pontját, majd egyik kezemmel a pólója alá nyúltam és kidolgozott mellkasát és hasát simogattam vele. Nem bírtam tovább és valósággal letéptem róla a rásimuló feszes ujjatlant. Mire ő is felfelé húzta toppom és levette rólam, közben keze néhányszor bőrömhöz ért és szemeiben láttam, mennyire kíván engem és én is őt. Újra átkarolt és bevitt a földszinti fürdőbe. Nem törődtem semmivel csak vele, pedig mindent előkészített számunkra egy csodálatos délutánhoz. Nekinyomódtam a zuhanyfülke ajtajához, hátamon éreztem, hogy végigfut a hideg, de elölről a vágyaktól teli oroszlánom fűtötte testem és én is lángokban álltam. Sikerült felülre kerekedjek és most ő nyomódott az üvegfalnak. Szenvedélyekkel teli csókot adtam neki, miközben kezem lefelé vándorolt. Kicsatoltam övét és kigomboltam nadrágját, majd ajkaimmal elkezdtem lefele vándorolni. Először nyakán mentem végig leheletnyi csókjaimmal, leértem izmoktól feszülő mellére, majd hasára végül pedig nadrágja határáig. Fogaimmal lehúztam cipzárját és lehúztam. Kezeimmel benyúltam és meredező büszkeségét kezdtem el simogatni. Közben letolta magáról farmerjét és valahova jó messzire elrepült. Benyúltam már igen csak ráfeszülő boxerébe és kezem össze-visszajárt, majd fogaimmal megharaptam szélét és kezeim segítségével levettem róla (…) közben hallottam gyönyör teli sóhajtásait. Először kezemmel indultam vissza szája felé, majd ajkaimmal is. Mikor felértem megint ő került fölém. Felültetett a mosdó mellé a kőre. Elindult forró szájával testemen. Melltartómnál megállt, fél kezével kicsatolta azt és elhajította, majd újra lefelé indult. Hasamon forróságot éreztem és az ellenállhatatlan férfinek a nyelvét. Köldököm körül körözni kezdett nyelvével, közben nadrágomból való kiszabadításon dolgozott, mikor sikerült, megfogta annak két szárát és lehúzta rólam. Még lejjebb ment és tangám szélénél állt meg, majd ajkaival összefogta és lehúzta rólam. Nyelvével kényeztetni kezdett és a gyönyörtől megremegtem. Majd felegyenesedett és a kőlap szélére húzott, majd belém hatolt. Felkapott ölébe és ott mozgatott erős karjaival le föl, én kezemmel hátát simogattam és csókokkal borítottam el száját. Szépen lassan besétált velem a meleg pezsgő dzsakudziba. Leültetett a padkára és egyre gyorsabban mozgatott és mozgott. Majd megfordultunk és kipiroslott lihegő arcunk még közelebb került egymáshoz. Eric a dzsakudzi padján ült én pedig az ölében mozogtam. Nem tudtam meddig bírom még, majd látva ezt rajtam kedvesem újra megfordított én kerültem megint alulra. Ő is egyre jobban lihegett, tudtam, hogy lassan ő sem fogja tovább bírni és én sem. Majd hangos örömteli sóhajtások közepette végem lett, eljutottam a csúcsra. Eric is nem sokkal utánam próbálta mondani, hogy nem bírja tovább, majd neki is vége volt (és …). Közelebb húztam tarkójával és megcsókoltam:

—Nagyon szeretlek! Köszönöm, hogy vagy nekem.—mondtam sóhajtások közepette, mivel még mindig szaporán vettem a levegőt.

—Én is szeretlek és köszönök mindent!—lihegett ő is.

Leültem mellé és átkarolva egymást ültünk egy darabig. Majd elővett egy üveg pezsgőt és két poharat, töltött mindkettőnknek, majd az egyiket odaadta.

—Koccintsunk magunkra, arra hogy minél hamarabb megoldódjon a helyzetünk és emeljük poharunkat Wictor-ékra is, akik nélkül most sem lehetnék itt, és akik rengeteget segítettek és segítenek nekünk.—mondta miközben sziporkáztak gyönyörű barna szemei.

—Igyunk erre, de előtte…--mondtam, közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam.—Annyira szeretlek, köszönöm ezt a csodás délutánt és minden percet, amit veled tölthetek.—mondtam halkan érzelmekkel túlfűtött hanggal és újra megcsókoltam.

—Én is szeretlek, amint tudok, beszélek Tomas-sal rólad, és december 22-én, a koncerten bejelentjük kapcsolatunkat.—láttam rajta, hogy már nagyon árja azt a napot.

Koccintottunk és mélyen egymás szemeibe néztünk, nem is vettük észre hogy elszaladt az idő, de ez egyikünket sem foglalkoztatta. Ki kellett volna, szálljunk, de olyan csodás volt minden, hogy nem akartunk.

—Bejelentjük egymást, és mikor költözöl ide?—nézett rám reménykedő tekintettel.

—Amint lehet, minél előbb. Már így is sok ez, hogy nem lehetek folyton itt veled.—válaszoltam neki és megcsókoltam.—Ki kéne szállni már így is tiszta ráncos lett a bőröm. Wictor-éknak mit mondtál, mikor megyünk?—fűztem hozzá.

—A kiszállás jó ötlet.—mosolygott rám.—Azt mondtam, hogy majd átmegyünk.—válaszolt kérdésemre.

—Akkor mosakodjunk meg, szedjük össze a szerte szét szórt és dobott ruháinkat, öltözzünk fel és menjünk át, nem mintha nem lennék veled kettesben, de az az érzésem, hogy már várnak ránk.—mondtam el mit kéne csinálni, de még úgy ültem volna karjaiban, de muszáj volt felállni.—DEV is estére jön, nem?—aggódtam, hogy lebukunk.

—Jujj, tényleg el is felejtettem, legszívesebben ki se szállnék és én is csak ölelnélek, de sajnos nem lehet. A cuccaidat is át kell vinni.—hallatszott bánat, szomorúság hangjában, majd kedvetlenül felállt.

—Ne legyél szomorú, Wictor-ék majd úgy is megoldják, hogy sűrűn jöhess ét, én meg várlak, akár az idők végezetéig is.—mosolyogtam rá, majd én is felálltam, odamentem hozzá és megcsókoltam.

—Az biztos, hogy megoldják. Nem is tudom, hogy tudjuk ezt megköszönni nekik.—mondta és tudtam, hogy mit gondol bennem is ugyan ezek motoszkáltak.

Összeszedtük magunkat, gyorsan összeszedtük cuccaim, majd átmentünk és becsöngettünk…

Fanny szemszöge

Wictor-om elment ajtót nyitni. Én az étkezőben ültem onnan láttam, hogy Eric-ék jöttek. Hallottam is mit beszélnek.

—Sziasztok! Gyertek beljebb, remélem jól telt a délutánotok.—köszönt Édesem és mosolygott rájuk.

—Szia! Köszönjük, nagyon jó volt, amiért nagyon hálásak vagyunk.—hálálkodott Eric.

—Semmiség. Örülünk, hogy jól éreztétek magatokat. A következő napokban is megpróbálunk minél többet falazni nektek, hogy átjöhess.—mondta, én csak bólogattam.—Előkészítettük neked a földszinti szobát Tone.—fordult felé.

—Köszönöm, nem is tudjátok mennyit jelent ez nekünk.—látszott rajta hogy boldog és kicsattan az örömtől.

—Gyertek, üljünk le vacsorázni. Csináltunk egy jó salátát.—invitáltam őket.

Leültünk és mindenki szedett magának egy adagot.

—Ez nagyon finom lett, tényleg minden van benne.—kóstolta meg Eric és dicsérte kreálmányunkat.

—Igaza van az én kicsimnek, isteni lett.—helyeselt Tone.

—Örülök, hogy ízlik.—válaszoltam.—Eric, akkor ma jön DEV?—fordultam oda.

—Elvileg igen, bár nem tudom mikor. Valahol a közelben van egy papír és egy toll?—válaszolt majd Egyetlenem felé fordulva kérdezte.

—Persze mindig van nálam. Pakolás és zenehallgatás közben is eszembe jutott egy dalszöveg.—válaszolt és átnyújtotta a jegyzettömböt és a tollat.

—Milyen szám jutott eszedbe?—kérdezte Eric miközben elvette a felé nyújtott dolgokat.

—Igaz, hogy nekem a te és Tone duettjét kéne, írjam, de a DEV-vel közös jutott eszembe.—mondta.

—Semmi gond, akkor cserélünk. A délután alatt megihletődtem.—megjelent a szokásos kaján vigyor az arcán.

—Oké, de akkor azt majd csak a regényegyeztetés után hozd fel, hogy megírtad alatta, mert ha nem lebukunk.—láttam, hogy nagyon óvja ettől őket, amit meg is értettem.

—Persze, ha leírtam elolvasom mit írtál. Szerintem ma meg is mutatjuk DEV-nek. Biztos tetszeni fog neki.—lelkesedett és látszott rajta, hogy örül neki, hogy ő írhatja meg szerelmes számát.

Megírta hamar a dalt, úgy látszik nagyon megihlette Tone és a délután. Mind kíváncsiak oltunk mi született meg belőle.

—Ugye elmondod nekünk.—kérlelte Tone.

—Persze, de jó hogy van itt egy zongora is.—felállt és odaült, majd elkezdett egy szép lassú dallamot játszani. Odaintette Tone-t is, vele odamentünk mi is. Rámutatott a lapra és láttuk, hogy Tone szövegrészeit mutatja. Belekezdett az éneklésbe.

Úgy szeretném, hogy mellettem legyél!

A hiányod kínoz,

minden percben azon gondolkozom, hol lehetsz.

Olyat mondok, amit még soha nem mondtam.

Soha nem mondtam még, hogy mennyire szeretlek.

Soha nem mondtam még, hogy te vagy a mindenem.

Azt, hogy mennyire szeretném, hogy az enyém legyél.

Soha nem mondtam még, hogy a legjobbat hozod ki belőlem,

hogy teljesen kifordítasz önmagamból.

Soha nem mondtam még mennyire szeretem mikor velem vagy…

mikor velem vagy.

Soha nem engednélek el!

Egyszerűen gyönyörű volt, majd megint a lapra mutatott és ő elhalkult, de zongorán játszott tovább, és Tone kezdett el énekelni.

Egyszerűen nem bírom, abba hagyni

úgy szeretném, hogy velem legyél,

és soha ne engedj el!

Teljes szívemből szeretlek,

hisz minden mozdulatod ismerem.

Bárcsak hallanád, amit mondok!

Soha nem mondtam még, hogy mennyire szeretlek.

Soha nem mondtam még, hogy te vagy a mindenem.

Azt, hogy mennyire szeretném, hogy az enyém legyél.

Soha nem mondtam még, hogy a legjobbat hozod ki belőlem,

hogy teljesen kifordítasz önmagamból.

Soha nem mondtam még mennyire szeretem mikor velem vagy…

mikor velem vagy.

Soha nem engednélek el!

Én értettem minden egyes szót és még biztosabb lettem benne, hogy imádják egymást. Eric is bekapcsolódott és ketten énekeltek, miközben tekintetük egymásra tapadt.

Magányosan bolyongok az utcán,

próbállak, de nem tudlak kiverni a fejemből,

bárcsak hallanál!

Soha nem mondtam még, hogy mennyire szeretlek.

Soha nem mondtam még, hogy te vagy a mindenem.

Azt, hogy mennyire szeretném, hogy az enyém legyél.

Soha nem mondtam még, hogy a legjobbat hozod ki belőlem,

hogy teljesen kifordítasz önmagamból.

Soha nem mondtam még mennyire szeretem mikor velem vagy…

mikor velem vagy.

Soha nem engednélek el!

A teret betöltötte csodás hangjuk és boldogságuk. Én ekkor még nem sejtettem, hogy Eric és Egyetlenem is készülnek valamivel. Vége lett a számnak és Tone szemeiben könnycseppek jelentek meg, majd átölelve Eric-et, mondani akart valamit, de nem tudott a sírástól, segítségére siettem.

—Azt hiszem Tone azt szeretné mondani, hogy gyönyörű volt ez a szám, imád téged, hogy róla ilyen jutott eszedbe és nagyon szeret.—mondtam Eric-nek miközben Tone a vállán eregette könnyeit.

—Ne sírj Drágám! Ebben a dalban minden érzésem benne van. Szeretlek és imádlak!—emelte fel arcát a válláról és mélyen a könnyes szemébe nézve mondta.

—Én is szeretlek!—mondta ki még mindig potyogó könnyekkel.—Igen ezt szerettem volna mondani Floria.—fűzte hozzá és kezdett megnyugodni.

—Legszívesebben a karjaimban tartanálak egész este, de nem lehet.—mondta Eric.

—Tudom, én meg nem engedném, hogy elengedj, de jön DEV.—válaszolt Tone.

—Holnap beszélek Tomas-sal, megígérem és akkor, ha még titokban is, de együtt lehetünk.—mondta neki.

—Bocsi hogy közbe szólok, de a ma estére is lenne ötletem.—szólalt meg Szívem.

—Mondjad, a mai is nagyon jó volt. Még egyszer köszönjük.—mosolygott Eric, akinek még mindig az ölében ült Tone és kezeivel átkarolta a nyakát.

—Ugye DEV a földszinten alszik. A te teraszod pedig az oldalsókert része, aminek a végében van egy kapu ebbe a kertbe.—kezdte el tervét.

—Van itt egy kertkapu? Nem is tudtam róla.—lepődött meg Eric.

—Kint voltunk Kedvesemmel kicsit és szétnéztünk a kertben. Nem látszik ajtónak, de az. Na, azon keresztül át tudsz jönni, aztán reggel vissza. Csak ne felejtsd el, hogy 8-kor kezdünk, de ha késel, falazok neked, nem nagy ügy.—fejezte be tervét.

—És te mondod, hogy sosem tudod meghálálni ezt az egészet, mikor folyton jobbnál jobb ötleteiddel drukkolsz elő, arról már nem is beszélve, hogy folyton miattunk hazudsz. Ezt is nagyon köszönöm, rengeteget jelent nekünk.—hálálkodott Eric.

—Nem vitatkozom, mivel DEV érkezéséig már nincs sok idő. Gyere megmutatom a kaput.—válaszolta.

Ők ketten kimentek és mi maradtunk csak.

—Floria, annyira köszönünk mindent. Nem is tudod milyen jó érzés ez nekünk. Nélkületek ez, ami most van, hogy együtt lehetek ennyi időn keresztül szerelmemmel meg sem valósulhatott volna.—hálálkodott nekem.

—Semmiség. Tudjuk, hogy mennyire szeretitek egymást úgy, ahogy mi is és mindent megteszünk, hogy együttlehessetek. Barátként is segítünk nektek és van egy íratlan szabály, már ha annak lehet nevezni. A Saadefamily is boldog, ha Eric boldog és most az nagyon is, ami miattad van.—mosolyogtam rá.

—Ezt mind gondoltam, de akkor is nagyon köszönjük.—mosolygott vissza.

Megjöttek a fiúk is még mindig beszélgetve, gondoltam az átszökés részleteit beszélik meg.

—Na sikerült?—kérdezte meg Tone izgatottan.

—Persze, este jövök.—boldogságtól viruló arccal mosolygott vissza.

—Én meg nagyon várlak.—ő is mosolygott és nagyon nagy öröm volt rájuk nézni.—Viszont kíváncsi vagyok már Wictor milyen számot írt. Felolvasod?—fordult felé.

—Persze.—válaszolt, majd elkezdte olvasni.

Eric:

 Ma este végre kimozdulok

és jól érzem magam.

A klubban szólok a DJ-nek

a kedvenc számom tegye fel.

Eric,Dev: 

Ez az a party, ami soha nem áll le.

Zene maxon dübörög, végre érzem,

hogy élek.

Kérlek, szólj a DJ-nek,

hogy ne álljon le.

Eric:

A pultnál iszogatok,

közben egy csaj engem néz.

Oda megyek hozzá és megkérdezem:

mit szólna egy tánchoz.

Eric,Dev: 

Ez az a party, ami soha nem áll le.

Zene maxon dübörög, végre érzem,

hogy élek.

Kérlek, szólj a DJ-nek,

hogy ne álljon le.

Ez az a party, ami soha nem áll le.

Zene maxon dübörög, végre érzem,

hogy élek.

Kérlek, szólj a DJ-nek,

hogy ne álljon le.

Dev:

A gondolataimat kikapcsolom.

A zenének átadom magam.

Eric,Dev:

 Ez az a party, ami soha nem áll le.

Zene maxon dübörög, végre érzem,

hogy élek.

Kérlek, szólj a DJ-nek,

hogy ne álljon le.

Ez az a party, ami soha nem áll le……

Zene maxon dübörög, végre érzem,

hogy élek.

Kérlek, szólj a DJ-nek,

hogy ne álljon le.

—Ez nagyon jó lett. Neked hogy tetszik Drágám?—mondta Tone.

—Tökéletes, ez lesz a számunk, remélem DEV-nek is tetszeni fog, bár szerintem biztos.—mondta.

Megcsörrent Eric telefonja, DEV hívta. Felvette, de gyorsan lerendezte a hívást.

—Azért hívott, hogy 5 perc és itt van. Sajnos át kell, menjünk. Szia, Kicsim, majd jövök!—ment oda átkarolta és megcsókolta.

—Szia, várlak, akár reggelig is!—ő is megcsókolta és nehezen, de elengedték egymást.

—Jó éjt! Szia! Reméljük m is át tudunk majd jönni holnap.—köszönt el Wictor-om is.

—Szia! Jó éjt! Jó szórakozást az estére és boldog együtt töltött pillanatokat.—köszöntem el én is.

Átmentünk a kerten keresztül, ahol majd Eric fog este, hogy ha DEV jönne, ne vegyen minket észre. Átértünk és pár perc múlva csöngettek is. Mi a piros kanapén ültünk a nappaliban, Eric ajtót nyitni ment.

—Szia DEV! Örülök, hogy látlak, már vártunk.—köszönt.

—Szia Eric! Én is örülök, kikkel vártál?—köszönt ő is.

—Gyere beljebb és bemutatom őket.—invitálta.

Lerakta cuccait, majd bejött Eric-kel.

—DEV bemutatom Wictor Vendin-t és Floria Nordwall-t. Ők ketten a Team Saade új tagjai. Floria a stylistom és a dalok szerzésében is besegít. Wictor pedig dalszerző és a színpadjaimat tervezi. Tudod őket keverték azzal a magyarországi esettel. Amúgy legjobb barátok vagyunk és végül is testvérek is.—mutatott be minket.

—Sziasztok! Én DEV vagyok, de gondolom, már a nevemet ismeritek.—mutatkozott be.

—Ja, igen, Wictor nem beszél angolul. A dalunkat ő írta meg én csak lefordítottam Floria-val.—magyarázta.

—Már kész is van a szám? Nem cicóztok vele.—lepődött meg.—Megnézhetem?—kérdezte.

—Persze, Wictor odaadod, azt hiszem, nálad van.—fordult felé, majd elvette a neki nyújtott papírt.—Tessék, nekem nagyon tetszik.—adta oda.

—Ez nagyon jó, már most imádom.—válaszolta olvasás után és visszaadta a papírt.—De ha nem baj lefeküdnék aludni, mert fáradt vagyok és holnap, ha jól tudom, 8-kor kezdünk. Hol lesz a szobám? Meg a fürdő?—mondta.

—Persze nyugodtan. Gyere, megmutatom.—láttam rajta, hogy örül a korai lefekvésnek.

10 perc múlva visszajött és felmentünk az emeletre. Eric-et küldtük be elsőnek a fürdőbe, hogy mihamarabb mehessen Tone-hoz, majd mi is bementünk. Mire 3-an készen lettünk lent is leoltódott a villany, majd elindult az átszökési hadművelet.

—Szia Eric! Jó éjt, érezd jól magad. Reggel várunk.—köszöntem el, mert én a lépcsőnél figyeltem, hogy nem jön e DEV.

—Szia Floria! Neked is jó éjt! Még egyszer, köszi.—megölelt, majd elment Wictor-ommal.

Eric szemszöge

—Szia Wictor! Jó éjt, köszi mindent! Remélhetőleg reggel 7-re jövök.—mondtam.

—Szia! Oké várunk, Kellemes estét!—köszönt el.

Majd kiléptem a koromsötét éjszakába. Elbotorkáltam a kerítésig, majd a kezemet húzva rajta elindultam a kapu irányába. Mikor megtaláltam kinyitottam és átsurrantam rajta. Becsuktam magam után. Ekkorra szemem hozzászokott a sötéthez és láttam azt az üvegajtót, ami mögött Tone kedvesem várt rám. Odaértem az ajtóhoz és bekopogtam mire már nyílt is. Bementem, majd villany is gyúlt és előttem állt ő, imádatom. Átöleltük egymást és megcsókoltam.

—Gyors voltál, nem mintha baj lenne, hogy csináltátok?—csillogtak szemei miközben az enyémekbe néztek.

—Csak DEV lefeküdt korán, de mi is tegyük ezt, holnap hosszú napom lesz és Tomas-sal is beszélnem kell kettőnkről.—válaszoltam kérdésére és megcsókoltam újra.

—Menjünk. Előkészítettek itt mindent nekünk.—mosolygott.

Bementünk a hálóba és befeküdtünk az ágyba. Átkaroltam és ő is engem.

—Jó éjt Szívem!—köszönt el tőlem szeretettel és boldogsággal teli hanggal.

—Jó éj neked is Baby!—csókoltam meg.

Nem sokáig tartott elaludni, főleg nem úgy hogy tudom, a karjaimban tarthatom Szerelmem.

A dalszövegeket Dobi Ági írta, nagyon köszönöm segítségét.