Big Love

Wictor szemszöge

Az előző napi hírek felborították a napirendet, így ma 7-re mentünk próbálni és este 7-ig terveztük, ezzel behozzunk időt, a többit pedig majd szétosztjuk. Ma az első 3 órában én próbálok Eric-kel, aztán rohanok a színpadépítéshez, megnézni mit haladtak és úgy csináltak-e mindent, ahogy kértük, majd ebédidőben vissza közös ebéd és megint aréna. Keddtől, ha elkészül a színpad minden egyszerűbb lesz. Tehát ezek miatt 6-kor keltünk, reggeliztünk. Mindenki hulla fáradt volt, pedig sokat aludtunk. Újabb hírek még nem jöttek, lehet a korai idő miatt, de már készül mindenki, hogy elhárítsuk ezeket. 7-re már a volt sulimban voltunk, röviden elmagyaráztam a portásnak mi a helyzet, majd elkértem a kulcsot. Bencén láttam, hogy kicsattan a boldogságtól. Bent volt a próbámon és nem tudom hogyan, de minden ment. 8-kor tartottunk egy kis szünetet. Felnéztem twitteremre és nem várt meglepetés fogadott.

—Ezt nézd Eric.—szóltam oda neki.

—Miért trendelnek megint? Csak nem jelent meg valami a mai lapokban is.—reagált a Saadefamily újabb WW1-es trendjére.

—Nem tudom, ma még nem néztem híreket, de megnézem, de ahogy olvasom ez csak kiállás mellettünk, de erre is reagálnunk kell majd.—válaszoltam és elmosolyodtam, de még nem tudtam mi következik ezután.

„A tegnapi nap folyamán a mindent elhívő idióta fanatikus rajongók, persze a család és ismerősök is részt vettek egy Eric Saade-t és Wictor Vendin-t megvédeni akaró trendben, amire mindketten ugyanúgy válaszoltak, persze ezzel még jobban tűzbe hozva a rajongókat, akik még hevesebben trendelésbe kezdtek és több szerkesztőségnek is írtak, mint megsértett, dühös és felháborodott rajongó. Valamint a Team Saade személyenként és egységesen is megfogalmazta álláspontját. Mindenki ugyan azt a mesét mondta, amit persze hogy nem hiszünk el, bár értesüléseink szerint más lapok nem hoznak le több cikket, de mi nem félünk némi rajongótábortól és nem lehet minket megvezetni. Megkerestük a nemrégiben eltávozó Team Saade tagokat, de nem kívántak nyilatkozni.”

—Ezt nézd, nemrég hozta le az express.se, ez nem lehet igaz. Amit a rajongókról írnak és egyébként is.—forrtam a dühtől.

—Na ezt nem, túl messzire mentek. Tomas, Tomas gyere ide.—ideges lett és Tomas után kiabált.

—Itt vagyok, mi a baj?—kérdezte Tomas, semmit nem tudva az eseményekről.

—Ezt olvastad?—mutatta meg az általam megtalált cikket.

—Nem, még nem.—válaszolta.

—Azonnal feljelentést teszek. Elegem van ebből a szennylapból, amíg kezdtem a pályám, hogy segítettek, meg minden. Most meg, ha van, valami csak mocskolnak, most pedig a rajongóimat is sértegetik. Visszamegyek, és nem érdekel, hogy 24-e lesz, feljelentést teszek az ügyészségen. Elérem, hogy bezárják ezeket, nekem kártérítés nem kell, csak csukják be őket és vegyék el az újságírói engedélyüket.—alig bírta magát féken tartani indulatai miatt. Tudtam, hogy a rajongók a mindene és megértem, amiért így kiborult.

—Erről majd még beszélünk, amikor a Team Saade együtt lesz, persze mind melletted állunk. Most megyek és egyeztetek az ügyvédekkel, hogy mit lehetne tenni, hogy leállítsuk őket. Ki fogunk valamit találni, mert ez már tarthatatlan. Egy köszönetet tegyetek ki azért, de semmi mást ne írjatok ki. Nyugodtan kell kezelni ezt a helyzetet, mert bármit kiforgathatnak.—mondta Tomas Eric-nek, majd felém fordult.—A te ügyvéded is intézkedik, ő az itteni lapokat már lerendezte és most csatlakozik a mi és Tone ügyvédjéhez Stockholmban. 3 kiváló ügyvéd biztos megtalálják a megfelelő megoldást. Ő holnap repül oda, ma még innen intézkedik és egyeztetünk mi is.—mondta nekem.

—Igen, ezt most rájuk kell bízni. Nekünk a rajongókat kell megnyugtatni. Tudom, hogy Eric mennyire szereted őket, ami kivételes egyéniségedre utal, de egyelőre az a legjobb, ha mi is lenyugszunk és őket is lenyugtatjuk, mert pont ezt élvezik, hogy botrányt csinálhatnak. Ki kell várni a megfelelő pillanatot és akkor mi is lépünk csak kétszer akkor erővel.—Tomas közben elment, mert megérkezett az ügyvédem, én próbáltam lenyugtatni Eric-et, de nem igazán sikerült, így elhatároztam, hogy szólok Tone-nak, ő volt az utolsó reményem, hogy neki sikerül rá hatni. Fel is hívtam, hogy jöjjön ide, mivel ő és Szívem az arénában voltak helyettem, amíg nem érek, oda legyen, ki szemmel tartsa a munkálatokat.

—Szia Wictor! Úton vagy ide? Vagy valami baj van?—kérdezte miután felvette.

—Szia! Még van egy órám, most szünet van. Csak a sajtó, jobban mondva most már csak az express.se balhézik. Már a rajongókat is szidják. Nem tudom lenyugtatni Eric-et. Nagyon dühös és nem kéne, kiírjon semmit, mert csak ártana a helyzeten. Ide tudsz jönni, neked biztos sikerül lenyugtatni.—mondtam el mi történt.

—Persze, azonnal indulok. Anna és Fanny itt marad, hogy legyen valaki itt is.—válaszolta.—De menjél, hátha sikerül kicsit lenyugtatnod, folytassátok a próbát, legalább eltereli a figyelmét. Szia, minél hamarabb ott vagyok!—köszönt el.

—Rendben, jó ötlet. Szia, várlak!—köszöntem én is.

—Hogy haladnak a munkálatok egyébként?—kérdezte meg Eric.

—Nagyon jól, holnaptól lehet ott tartani a próbákat.—válaszoltam.—De ha már itt tartunk, folytassuk a próbát.

—Rendben, a Without You I’m Nothing-ot, majd holnap megnézzük, mert itt nem lehet. A Timeless már meg volt és tökéletes lesz, már most is az. Akkor jöjjön a közös számunk a We know all on each other.—örültem, hogy ezzel foglalkozik és nem a sajtóval.

Fél óra múlva megjött Tone. Eric nem vette észre, én is csak sokára. Minden jól ment a próbán, mikor befejeztük Eric háttal állt mindkét tükörnek. Én láttam, ahogy Tone közeledik hozzá. Ujjával intett, hogy ne szólaljak meg. Hátulról a nyakába ugrott és megcsókolta, amikor Eric odafordította a fejét. Látszott rajta hogy meglepődött.

—Szia! Hogyhogy itt vagy?—mosolygott Eric rá, miközben Tone lemászott a hátáról.

—Gondoltam megleplek. Itt álltam az ajtóban és csak néztelek titeket, annyira ügyesek voltatok.—mosolygott vissza.

—Nagyon örülök neked. Eddig dühös voltam, de most már nem annyira, mert itt vagy velem.—mosolygott és megcsókolta.

Én intettem Bencének, hogy jöjjön ki velem.

—Sok megmagyarázni valóm van neked.—mondtam kint.

—Azt már mondtad, hogy együtt vannak. És ahogy látom, nagyon szeretik egymást. Mit kéne, még tudjak?—kérdezte.

—Az igazságot erről. Mint látod, fel vagyunk háborodva a feltételezések miatt…

—Ez jogos. Ha nem is úgy van, ahogy ti mondjátok és csak a jó hír miatt titkoljátok, akkor is magánügy és nem tartozik senkire.—vágott bele a szavamba.

—Örülök, hogy ezt mondod, bár tudtam, ezért mondom el az igazságot és ez közös megegyezés és javaslat volt Tomas-tól, Eric-től, Tone-tól, Fannym-tól és tőlem…

—Ennek nagyon örülök, hogy így megbízik bennem mindenki. Ezt nem is fogom eljátszani.—szólt megint közbe, de nem bántam. Fel kellett készüljek erre, mert nem tudhattam, hogy fogadja.

—Akkor kezdem, de ne szakíts félbe, mert így is nagyon nehéz ezt elmondani. Az én dolgommal kezdem, és közben hozom be Eric-et is a képbe. Gondolom ezt a Wictor Vendin-es sztorimat is nehéz volt megemészteni, hogy végül is becsaptalak és másnak adtam ki magam, de ez csak a rendőrségnek és a hivataloknak készült Eric és Tomas közreműködésével. Gondolom a lányelrablós esetről hallottál, és hogy még mindig nincsenek meg.—álltam meg itt és mélyen belenéztem a szemébe.

—Igen hallottam és azt is, hogy téged is belekevertek és Eric-et is.—helyeselt, de nem jött rá arra, amire szerettem volna.

—Az eset egy és ugyan az, csak kicsavarva. Engem Vargyasi Viktorként ismertél meg először. Ő én vagyok. Csak új személyazonosságot kaptam Wictor Vendin néven, hogy el tudjunk tűnni kedvesemmel Fanny-val. A hírekben az szerepelt, hogy elraboltam, ami nem igaz, mert önként jött, nem akarta, hogy elválasszanak minket és elvetessék a babát a szülők. Ez előtt ismerkedtem meg Eric-kel és Tomas-sal a regényem kapcsán. Eric-kel egyre többet beszéltem a személyesebb dolgokról is. Egyik nap beállított Tone, Eric sem számított rá, így ismertem meg őt is, előtte Eric mesélhetett rólunk, mivel tudta ki vagyok és rögtön közvetlen volt velem. És elmondták, hogy Ibiza óta együtt vannak. Először csak kalandnak indult, de komolyabb lett. Februárban ugye szakított Tone és a vőlegénye, azóta is titkolják kapcsolatukat. A családon kívül én tudtam meg elsőnek. Majd Tone meglepett minket és ide jött, akit egy nappal később követett Eric. Aztán jött a bonyodalom és alakult ki ez a helyzet, hogy nekem és Fanny-mnak is új személyazonossággal kell, éljünk és Eric-éknek is egy kitalált sztorijuk van. Ezt szerettem volna elmondani. Látom kicsit lesokkolt, tudom, hogy ez így egyszerre sok volt. Megértem, ha ezek után nem jössz ki velünk Stockholmba…

—Dehogy is, persze hogy kimegyek. És megértem a döntéseiteket, így mindenki jobban járt. Nem kell a botrány és a cirkusz. És még egyszer köszönöm a bizalmat, nem fogják tőlem megtudni ezeket. Azt amit mondanom kell ha megkérdeznek meg már tudom minden kérdésre akképp fogok válaszolni.—megnyugodtam hogy ezt mondta, közben megjött Tomas az ügyvédemmel.

—Sikerült valamit intézni? Eric-et a próbával lefoglaltuk, most pedig már itt van Tone, idehívtam. Vele van bent, remélem ő neki sikerül hasson rá.—mondtam Tomas-nak, majd visszafordultam Bencéhez.—Örülök hogy így fogod fel és ezt mondtad, igaz barát vagy.—mosolyogtam rá, majd visszafordultam Tomas felé mert láttam, hogy valamit akar mondani.

—Jól tetted, hogy idehívtad Tone-t, ő az egyedüli, aki most célt érhet. Mi véglegesen lerendeztük a magyar lapokat. A svéd részről is kaptunk telefont, már csak az express.se van, de ők nem hajlandóak kötélnek állni.—adott helyzetjelentést.

—Igen itt szerencsére mindent sikerült elintézzek, a tervek szerint holnap utaztam volna, hogy csatlakozzak Stockholmban a kollégáimhoz, de a mai fejlemények után úgy döntöttünk már ma utazom, de folyamatos kapcsolatban leszünk. Hallottam Eric perelni akar, ami jogos is, de amíg itt van, megpróbáljuk elintézni, hogy ezt ne kelljen. A fő az, hogy nyugodjon meg mindenki, Eric és a rajongók is. Eric-re Tone nyugtató hatással van, ez biztos. A rajongókat is neki kéne, megnyugtassa.—mondta el álláspontját az ügyvédem.

—Azon leszünk, hogy minden elcsendesedjen, ezek a botrányból élnek, ha nem tudják ezt elérni, akkor arrébb állnak. Én már írtam twitteremre és úgy láttam te is Tomas.—reagáltam a hallottakra.

—Igen én is láttam a tiédet. Utána kicsit nyugodtabb lett a légkör, de egy cikk és újra lángolni kezd el minden. Az ügyvédurak azon vannak, hogy ez ne történjen meg. Nekünk, pedig ha megtörténne ez, akkor higgadtan kell kezelni a helyzetet. Láttam, hogy az oldalaidon is nyugtatsz mindenkit, ami nagyon jó. Rád is odafigyelnek, és valamilyen szinten hallgatnak rád, de Eric-re biztos, ezért is kéne, ő kiírjon valamit.—még mindig feszült volt.

—Tudom, én mindent megpróbálok, de ahogy mondod, Eric lenne a legmegnyugtatóbb…—ekkor nyílt az ajtó.

—Mit pusmogtok itt?—kérdezte Eric végre mosolyogva.

—A kialakult helyzetről beszélgetünk. Én Wictor-ral együtt nyugtatni próbáljuk a Saadefamily-t, de a legjobban te tudnál rájuk hatni…—nem tudta befejezni Tomas.

—Mi is erre gondoltunk, ezért is jöttünk ki, hogy szóljunk Wictor-nak.—vágott Tomas szavába és olyan volt, mintha semmi nem történt volna egy órával ezelőtt.—Gyere be, csinálunk hármunkról egy közös képet. Ki fogom tenni, Baby is és remélem te is.—fordult felém, és tudtam, hogy Tone ért el nála ilyen nagy sikert.

—Persze, csináljunk. Fő a nyugalom.—válaszoltam.

Eric átölelte Tone-t, látszott rajtuk, hogy imádják egymást. Én Tone mellé álltam. Tomas csinált rólunk egy képet.

Nyugodt vagyok és mindenki az, ti is nyugodjatok meg @tonedamli @wictorvendin Szeretlek #Saadefamily Ti vagytok a legjobb rajongók.

Aztán én is kitettem:

Mindenki szeresse egymást, nyugalom és békesség, ez a lényeg. Szeretlek titeket #Saadefamily @ericsaademusic @tonedamli

Tone is kitette:

Ne foglalkozzon senki a káromló pletykákkal, mi se tesszük, készülünk egy nagyszabású koncertre csak nektek #Saadefamily @ericsaademusic @wictorvendin

Végül úgy döntött Tomas, hogy kiteszi ő is:

@ericsaademusic @tonedamli @wictorvendin mind nyugodtak, legyetek azok ti is. Szeretünk titeket és ez a lényeg, nem az mit mond a sajtó, csak botrányt akarnak.

A többi Team Saade tag is kitette a képet, de ők nem fűztek hozzá semmit. RT-ztük egymást. Megmozdult a Saadefamily is, jöttek a tweetek mindannyiunknak. Most az egyszer igyekeztünk mindenkit RT-zni, aki a témához szólt hozzá. Nemcsak twitterünket használtuk ki, hanem facebook-unkat is. Eric és Tone privát profiljáról is kitette nyilvánosnak a bejegyzést, valamint a hivatalos oldaluk is lehozta ott is és a weben is. Én az általam szerkesztett oldalakra raktam ki és magamhoz is persze. Ott is kölcsönösen megosztottuk egymást és hozzászólásokat is írtunk. A két hivatalos facebook profil is próbálta megosztani a rajongói oldalakra kitett posztokat. Én és Tomas figyeltük a dolgokat, mivel nekem át kellett menjek megnézni és leellenőrizni a színpadot, így folyamatos telefonkapcsolatban voltunk. Eric és Tone elmentek próbálni. Körülbelül egy óráig tartott, míg lecsendesedett minden. Mindent és mindenkit megosztottunk RT-ztünk. Mivel én mindenkit követtem, aki engem követett, így láttam, hogy óriási boldogság van a Saadefamily-ban az RT-k miatt. Az ügyvédemmel is beszéltem telefonon, aki akkor már leszállt Stockholmban és úton volt az ottani irodába, ahol a másik két kollégája már várta. Egyelőre az express.se csöndben volt, de készültünk a következő cikkre. Ebédre visszamentem és elmentünk közösen enni. Bence is velünk tartott és láttam rajta, hogy nagyon élvezi és örül, hogy velünk lehet, de efelől nem is volt kétségem és nem is ment neki rosszul a svéd. Be tudott kapcsolódni a beszélgetésekbe, persze volt ahol bonyolultan fogalmaztunk és nem értette, de ott általában hagytam, hogy Eric mondja, el miről van szó, mert így gyakorolni tudott, volt ahol ő sem tudott besegíteni, így én mondtam el miről folyt a szó éppen. Elmondtam azt is, hogy áll a színpad. Már nem volt sok minden rajta, csak pár apró simítás. A holnapi nap próbái már ott lesznek tartva. Eric elmondta nekünk, hogy a Tone-nal való közös próbán is minden rendben ment és jól mennek a koreográfia elemei. Most DEV jönne, de jelezte, hogy csak este ér ide, mert a gépét nem engedték felszállni, így másik menetrendszerinti járattal kell jöjjön, J-Son sem volt még itt, így Anna következett, majd az új elemek.

—Milyen a színpad?—érdeklődött Eric.

—Eszméletlen jó, minden úgy van, ahogyan szerettem volna. A munkások kitettek magukért. Visszamegyek, és akkor teszteljük az elektronikát, megnézzük minden virtuális effekt működik-e a LED falon. Meg mikor eljöttem, benéztem a színpad alá a tartó rudak miatt. Egy két helyre berakattam még, fő a biztonság.—válaszoltam kérdésére.

—Akkor még van dolgod bőven, meddig leszel ott?

—Már nem olyan sok ez. Tervek szerint öt és hat között végzünk. Arra figyeljetek, hogy ötkor a kulcsot adjátok le a portán, mert addig van a terem kibérelve és ez a portás pont a bunkó, akivel nem vagyok jóban.

—Okés figyeljük az órát. Lehet, átugrunk hozzátok, ha hatig vagytok, nagyon kíváncsi vagyok a színpadra.—akkorát és olyan édesen mosolygott, hogy nem csak nekem csalt a számra mosolyt.

—Tomas-sal úgyis telefonos kapcsolatban vagyok, majd 5-kor szólok, hogy állunk, de ha nagyon szeretnéd látni, megvárlak, a munkásokat meg elengedem és megmutatok mindent.—mondtam Eric-nek, majd Tomas felé fordultam.—A jegyek mind elkeltek?—kérdeztem.

—Mind egy szálig, sőt rengetegen akartak még venni, de mivel ez egy extra nagy koncert nem lesz ismétlés, de emiatt jön TV stáb, már lebeszéltem. Felvesznek mindent és új koncert DVD-t adunk ki, de ne mondjátok senkinek, majd bejelentjük. Az utolsó egyeztetés ezért kellett az arénával, hogy ezt megbeszéljük, mert a tervet el tudtuk volna küldeni, de így legalább el tudtam magyarázni a különleges és a VIP-es helyeket is.—válaszolt kicsit bővebben Tomas.

—Az szép, nem gondoltam volna. Eric valamelyik nap kérdeztél valamit az ESH-val kapcsolatban, de pont el voltam foglalva.—fordultam megint felé.

—Igen a főszerkesztő nevét. Lenne a számára egy különleges meglepetésem.—mosolygott megint.

—Jaa, tényleg. Melcsinek hívják. Mi lesz a meglepetésed, ha szabad megkérdezzem?—mosolyogtam vissza.

—A turnéra egy VIP jegy, minden állomásra. Az utazás és a szállás biztosításával persze. Remélem örülni fog neki.—mosolygott tovább.

—Nagyon fog neki örülni, most is VIP jegyet küldtem neki. Mikor adod oda az ajándékod?

—Miután elmondom a találkozót, hol és mikor lesz, de majd segítséget lehet, kérek tőled. Azért adom neki ezt, mert tudom, hogy 2011 óta ő csinálja, sok munkája van és volt vele, 0-ról építette fel és csupa jó dolgot meséltél róla. Szeretném megismerni. Remélem, majd tudok vele magyarul beszélni segítség és angol nélkül.—örültem neki hogy ilyet mond, bár mindig is tudtam, hogy óriási szíve van.

—Persze, szívesen segítek, ha gondolod, néha beszélhetünk magyarul is, ezzel tudod gyakorolni, ha valami nem jut, eszedbe vagy még nem tudod, majd segítek.—mosolyogtam rá, Eric csak bólogatott.

—Sajnos lesz mit csinálni a kertemben, nagyon el van hanyagolva, nincs rá időm.—fordult Tomas Bence felé.

—Semmi probléma, megnézem, majd kitalálok valami frappáns elrendezést. Persze először kitisztítom a területet, hogy átlássam a dolgokat.—lelkesedett Bence.

—E felöl nem lesz kétségem, valahogy úgy érzem imádni, fogom az új kertem és nem fogok csalódni. Hány fősre lett tervezve a kanapé a LED falban?—nem tudtam mit forgat a fejében.

—Hát elég nagyra sikerült, nagyobb lett, mint tervezve volt. Akár 5 személy is kényelmesen elférne rajta, de miért kérdezed?—válaszoltam, de vissza is kérdeztem, mert furdalt a kíváncsiság.

—Csak azért mert akkor a Without You I’m Nothing után Tone is odaülhetne hozzátok, és amikor neki kell énekelni az oldalsó kijáraton az egyik elsötétítés alatt eltűnik, ahogy te is. És Bence is odaülhet, ha szeretne.—láttam Bencén, hogy kicsattan a boldogságtól, Tone miatt így változtatni kell egy két helyen, de megoldható, a felöl meg nem volt kétségem, hogy örülnének neki, hogy láthatják egymást egész koncert alatt.

—Nagyon köszönöm, de el tudok én ülni a VIP-ben is, nem kell ilyen kiemelkedő helyre ültetni engem.—szerénykedett Bence.—Inkább Melcsit ő tényleg megérdemli.

Csörögni kezdett a telefonom.

—Elnézést, az arénából hívnak.—kértem bocsánatot a beszélgetés megzavarása végett, majd felvettem a telefont.—Igen tessék!—szóltam bele a mobilomba.

—Bocsánat, hogy megzavarom ebédelés közben, de most kaptuk meg a kanapét, van egy kis gond vele, nem fér be, eleve nagyot ígértek, de ez annál is nagyobb. Mit csináljunk?—tájékoztatott és utasításom felöl érdeklődött.

—Nincs mit csinálni, át kell alakítani a LED falat, vegyenek ki belőle mindkét irányban ugyanannyit, hogy beférjen és középen is legyen. A céggel majd én egyeztetek és megkérdezem mi volt a hiba, mit nem értettek a méreten.—válaszoltam kicsit idegesen.

—Rendben, mire visszajön, megpróbáljuk megoldani.—örültem, hogy ilyen jó a csapat, nagyon jó volt velük együtt dolgozni.

—Ha kész lennének előbb, akkor a színpad alatti plusz tartó rudakat is be tudnák oda rakni, ahova kértem?

—Persze, nyugodtan ebédeljen itt minden rendben lesz. Megyek is szólni mit, hogyan fogunk csinálni. Viszhall!—öröm volt ezt hallani.

—Nagyon köszönöm! Viszhall!—köszöntem el én is.

—Valami baj van?—kérdezte meg Tone, biztos látszott rajtam.

—Csak annyi, hogy még nagyobb kanapét kaptunk, így ki kell venni a LED falból elemeket, hogy beférjen. Lesz egy két szavam a beszállítóhoz az biztos, ha megadom a méreteket, miért nem képesek akkorát hozni, miért kell kétszer akkorát?—mérges voltam, hogy nem megy minden simán.

—Nyugi! Akkor ekkora lesz, nem tudsz mit csinálni. Ha elkezdesz a beszállítóval üvöltözni nem lesz jobb.—mosolygott rám Édesem, majd átölelt, kicsit megnyugtatott.

—Így most mekkora lett?—kérdezte Bence.

—3 főset kértem, aztán közölték, hogy 5 fős lesz, most meg 6 főset hoznak. Szegény munkásokat sajnálom, ahelyett hogy csak berakták volna, most még bonthatnak.—válaszoltam még mindig hevesen.

—Akkor mint a magyar rajongók képviseletében a főszerkesztő is üljön oda, remélem több gond nem lesz.—mondta Tomas.

—Rendben, akkor majd Melcsit felhívom, szólok neki, hogy a koncert előtt kimegyek érte. Aztán verem bejön, mert az őrök nem fogják beengedni.—vetettem fel.

—Bejöhet a főpróbára is, ha szeretne, az őrök akkor meg már ismerni fogják és beengedik.—mondta Tomas.

—Nagyon örülni fog neki. A főpróba mikor is lesz?

—Szombaton kezdjük 11-kor az első rész után ebédszünet és utána a második rész, ezt most találtam ki, de döntsél te Eric, mivel neked lesz a legfárasztóbb.—fordult felé.

—Amit mondtál nagyon jó úgy, 4 előtt végzünk, majd lesz 3 órám pihenni, majd ott alszom.—helyeselt.

—Akkor szombaton háromnegyed 11-re hívom Melcsit, ma beszélek vele.—nagyon örültem ennek is.

Mikor végeztünk az ebéddel én is visszamentem velük a volt sulimba. Tomas-sal elintéztem a terembérlés anyagi részét. Legfőbb ok, hogy vele mentem az a fordítás volt magyarra, meg nem is szerettem volna, ha átverik. Miután végeztünk elindultam vissza az arénába, úgy döntöttem, hogy a kocsiból felhívom Melcsit.

—Szia Wictor vagyok!—mutatkoztam be, mivel ezt a telefonszámot még nem ismerte.

—Szia! Nagyon köszönöm a magam és a többiek nevében is a VIP és a sima belépőket is, tudjuk hogy te intézted így.—hálálkodott, de úgy látszott felismert a hangomról.

—Igazán nincs mit, és Eric így is szerette volna, de van még egy meglepetésünk, ami személyesen neked szól. Kíváncsi vagy rá?—csigáztam.

—Persze, de mit intéztél még, nem volt elég ez.—nevetett.

—Én semmit. Eric találta ki az egyik felét, Tomas a másikat én csak megvalósítom. De mondom is. Szombaton háromnegyed 11-re gyere az arénához. Mikor ideérsz, hívj fel. Hivatalos vagy a főpróbára és a közötte lévő ebédre is. A főpróba és a koncert közötti időben Eric biztosan megkeres, mert nagyon szeretne megismerkedni veled. Tomas azt találta ki, hogy különleges helyet fogsz kapni. Szombaton megmutatom, de ott fogsz ülni velem, Szívemmel, Tone-nal, Andreával a show vezetővel és Bencével, egyik haverommal a színpadba süllyesztett kanapén.—mondtam el nagy örömmel, amit megtudhatott.

—Nem is tudom, mit mondjak, nagyon köszönöm. Miért kaptam ezt a csodálatos ajándékot?—hallatszott a hangján hogy még nem fogta fel teljesen a hallottakat.

—A 2011 óta tartó kemény munkád miatt. Ez a Team Saade ajándéka, amiről én tudok és elmondhattam neked. A koncerten még sok meglepetés lesz. Lesz, ami nem a rajongóknak szól, de lesz, ami nekik.—feleltem kérdésére.

—De nem csak én viszem az oldalt.—még mindig nem hitte el, amit mondok, de tudtam, hogy most ő a legboldogabb Saadeista.

—Így döntött Eric és Tomas. Szerintem te érdemled meg a legjobban ezt az ajándékot. Majd hívj szombaton és kimegyek eléd a belépőddel, mert a sima VIP-pel nem engednek be. Készülj fel rá, Eric valószínűleg kijön velem eléd. De mennem kell, mert a színpaddal még sok dolgom van és holnap már a próbákat itt kell tartani. Szia! Majd várlak.

—Még egyszer nagyon köszönöm! Ott leszek!—köszönt el ő is, hallottam hangján hogy nagyon boldog.

Mikor beléptem a csarnokba ordibálás fogadott. Éppen a kanapét emelték a helyére. Láttam nagyon el van foglalva a főmérnök, így csak messziről szemléltem és szorítottam nekik, hogy azt a súlyos piros bőrkanapét be tudják emelni a helyére. Mivel távolabb álltam, így láttam, hogy a kanapé elkezd dőlni, elordítottam magam.

—Húzzák fel a jobb oldalát, le fog esni!!!—olyat kiáltottam, hogy vízhangzott az egész terem, de megérte, mert elkerültük a balesetet.

Negyed óráig álltam még ott, akkorra sikerült az emelőszerkezetre rárakni. Ekkor mentem oda, a kiabálások is abbamaradtak.

—Jó hogy elordította magát, mi észre sem vettük volna. Még jó hogy nem esett le, mert akkor annyi lett volna a LED falnak.—szólt ki a színpad mögül az egyik munkás.

—Innen nem is láthatták, csak akkor vették volna észre, amikor már késő. Pont jókor érkeztem meg.—feleltem, ekkor jött elő a főépítész is.

—Még szerencse hogy megjött. Mindjárt odacsavarják, aztán tesztelhetünk. Addig jöjjön, megmutatom a plusz merevítéseket, amiket kért.—szólt oda nekem.

—Rendben, kérni is akartam.—elindultam amerre mutatott, lementünk a színpad alá.

—Remélem mindenhová tettünk, ahova kérte.

—Körbenézek, de hagyjuk a magázódást, nyugodtan tegezzen, hiszen amúgy is jóval fiatalabb vagyok.—felé nyújtottam a kezem, hogy kezet rázzunk.—Hívj Wictor-nak.

—Rendben, te hívj Bélának.—kezet ráztunk, örültem, hogy nem kell, magázódjak.

—Akkor nézzünk is körbe, de így első látásra jónak tűnik, de biztos az is.

—Megmutatom hova raktuk őket.

Miután körbevezetett, lejött egy munkás hogy szóljon ők végeztek.

—Köszönöm a pótlásokat, így gondoltam. Menjünk is fel megnézni mit alkottak a napokban a terveim után.—mosolyogtam.

—Én is kíváncsi vagyok rá, remélem tetszeni fog.—mosolygott vissza.

Fél 5 körül járt mikor elkezdtük a tesztelést. A LED falra felvittük a koncert képeit és animációit. Kipróbáltuk a fényeket is és a felvonókat. A kanapé emelőszerkezete is jól működött. Minden jónak tűnt, aminek nagyon örültem, reméltem így is marad. 5 óra révén a megbeszéltek szerint a munkásokat elengedtem, elégedett is voltam mindegyikkel, majd felhívtam Tomas-t.

—Szia! A munkások már elmentek, minden nagyon jól működik. Eric jön akkor?—mondtam el a történéseket, bár már előtte is tájékoztattam.

—Szia! Persze, már úton is vagyunk, nemsokára ott leszünk. Engem is izgat milyen lett, mert még csak látványtervet láttam.—válaszolt.

—Akkor várlak titeket, addig leteszem. Szia!—köszöntem el.

—Szia!

Ahogy sétáltam a színpadon, észrevettem az egyik asztalon hagyott mikrofonokat. Eszembe jutott, hogy a hangosítást ki se próbáltuk. Bekapcsoltam az egyik mikrofont, működött. Valahogy hatalmába kerített az éneklési vágy, pedig nem rajongtam érte. Elkezdtem a közös dalunk Eric-kel, amikor a refrénhez értem váratlanul megszólalt Eric hangja is. Hirtelen megpördültem, mögöttem állt és fülig érő mosoly húzódott arcán.

—Szia! Miért hagytad abba?—kérdezte ártatlanul, tágra nyitva gyönyörű barna szemeit.

—Szia! Mert csak kipróbáltam a hangosítást.—füllentettem.

—Nem hiszek neked, egy ideje hallgatlak, azért nem énekeltem bele, mert jó volt hallani téged, na meg a mikrofont is kerestem.—azok a szemek és a mosoly, ha nem látnám, minden nap lehet én is sokkot kapnék, mint a többi rajongó.

—Amúgy tényleg azt próbáltam ki, csak kedvem jött hozzá és folytattam.—nevettem el magam.

—Akkor kezdjük elölről, de táncolunk is közben, úgyhogy ezt vedd fel.—nyújtotta felém a fejre vehető mikrofonszerűséget.

—Tudod mit, legyen, kedvet kaptam hozzá. Amúgy a többiek hol vannak?—közben elvettem, amit felém nyújtott és felvettem.

—Mindjárt jönnek ők is, akkor kezdhetjük?

—Persze.

Eric kezdte a dalt, majd mikor felváltottam, akkor láttam bejönni a többieket. Végig énekeltük a számot és a tánc is ment. Közben Tomas-ék is feljöttek a színpadra.

—Jók voltatok, sőt nagyon jók.—jött oda hozzánk Tone.

—Köszi, remélem szombat este is így fog menni. De gyertek, megmutatom a színpadot. Szerintem a legjobb munkát végezték a munkások. Mikor jöttem, majdnem történt egy kis baleset, de szerencsére megelőztük.

—Mi történt?—kérdezte Tomas aggodalmasan.

—A kanapé a beemelése közben megdőlt, de nem az ő hibájuk volt, és mivel a munkások közel álltak nem vették észre, úgyhogy üvöltöttem egyet, majd jobban megemelték a jobb oldalát, mert arra dőlt. A padló nem egyenes, jobb irányba lejt, viszont ez bőven elég lett volna ahhoz, hogy kicsússzon a kötelekből a kanapé, tehát nem sokon múlt, hogy nem esett rá a LED falra vagy a munkásokra.

—Még szerencse, hogy nem történt meg.—mondta Szívem.

—Gyertek velem, mutatok mindent.—indultam el.

Körbevezettem őket a színpadon és alatta, majd hátramentünk megmutattam az öltözőket, kantint és a backstage termeket is. Minden készen állt szombatra, a nagy show-ra. Elindultunk vissza a szállodába.

—Nagyon jó lett minden. Egy felejthetetlen koncert lesz a legjobb rajongóknak a világon.—mosolygott Eric, láttam rajta, hogy már nagyon várja.

Elővette a mobilját, mivel hárman ültünk hátul, így láttam, hogy mit ír ki.

„láttam a színpadot! #felejthetetlenkoncert Szeretlek #Saadefamily ! #szombat #legjobbrajongók #koncert”

Nyomban jöttek a válaszok, sokan írták, hogy ott lesznek és látni fogják. A magyar rajongók, akik VIP jegyet kaptak küldték, hogy találkozni is fognak vele, persze a mi is szeretünk téged sem maradt el. Meglepetésemre voltak olyanok, akik nekem is írtak, hogy szeretnek és köszönik, nagyon örültem nekik, elő is vettem a telefonom, majd RT-ztem őket.

„Sok meglepetéssel készülünk. #újdalok #újkoreográfia #duettek #DEV #ToneDamli #J-Son #AnnaJaczkó #EricSaade #Én Én is szeretlek titeket #Saadefamily”

Írtam én is ki pár dolgot. A kérdések zöme jött is, hogy milyen új dalok és ők az új albumról még nem tudtak arról is kérdezősködtek. Eric RT-zett és válaszolt is nekem.

„Igen #Saadefamily új dalok a készülő lemezemről, hoppá ezt nem szabadott volna, eláruljam. #újdalok #5újduett”

Tomas mindjárt ki is írta, hogy pár órán belül Saade hírek jönnek, mi is csak néztük mi lehet.

—Milyen hírek lesznek?—kérdezte meg Eric.

—Még nem szóltam róla, mert nem volt biztos, de a Roxy ma hívott, hogy zöld utat ad az EP ötletemnek. A duettek fognak megjelenni február végén. A koncert után 2 hét szabadság lesz, utána csinálunk egy fotósorozatot az EP borítójához, 6-an lesztek rajta, még a címet majd kitaláljuk.—válaszolt Tomas.

—Én is kerestem őket egy EP ötletével, de azt mondták szó sem lehet róla.—mondta Eric.

—Igen, először nekem is, de amikor megtudták, hogy a koncerten előadod őket, hevesen tiltakoztak, de sok harcom után belementek. Az EP-t is úgy engedték meg, hogy márciusban ki kell adni a teljes lemezt.

—Az nem baj, a zömének már meg van a szövege, csak fel kell venni, a többit pedig hamar megírjuk, csak ötlet kell, és négyen gyorsan összedobjuk. Amúgy is ki akartunk adni még egy lemezt.—lelkesedett Eric.

—Szerintem is meg tudjuk csinálni és a duett EP ötlete nagyon jó. Justin Timberlek-et nem sikerült még megkeresni?—kérdezte Fanny.

—Folyamatban van a menedzserével már beszéltem, azt mondták megbeszélik és visszahívnak.—válaszolt Tomas.

—Mikor beszéltél vele?—érdeklődött Eric, nagyon szerette volna a duettet.

—Utána egy héttel hogy mondtátok, de az időt ne nézzétek. A menedzsere előre szólt, hogy december vége felé számítsunk a válaszra, mert filmet forgat.

—Tehát lassan megtudjuk igent mondanak-e.—mondta Tone mosolyogva és Eric felé fordult.—De neked biztos azt fog. Nagy rajongója vagy és te vagy Eric Saade.—mondta és finoman megcsókolta.

Közben visszaértünk a szállodába, rögtön vacsorázni mentünk, farkaséhes volt mindenki.

—Milyen lett a színpad?—kérdezte Bence, mivel ő nem jött Eric-ékkel.

—Nagyon jó lett, holnap majd meglátod te is. A tavaszi/nyári európa turné színpada is ez lesz. Igaz hogy akkor nem lesz kihasználva 100%-osan.—válaszolt Eric.

—Kíváncsi vagyok rá milyen lett. Amúgy megjött DEV és J-Son is. DEV az előbb.—mondta Bence.

—Akkor majd, ha lejönnek nekik is bemutatlak. Holnap már tudunk velük is próbálni. DEV már tudja a koreográfiát, de J-Son még nem. Né, az emlegetett szamár.—fordult Eric a közeledő J-Son felé, a megjegyzésen pedig mindnyájan nevetni kezdtünk. J-Son nem hallotta mit mondott.

—Min szórakoztok ilyen jól?—kérdezte meg.

—Csak azon, hogy pont most beszéltünk rólad és erre megjelentél. Amúgy jó hogy itt vagy, bemutatom Bencét. Wictor egyik barátja, rajongóm és Tomas új kertésze.—mutatott felé Eric.

—Szia! Üdv a csapatban.—szólt hozzá angolul.

—Szia! Wictor-nak köszönhetem, hogy itt lehetek, és nagyon jól érzem magam.—válaszolt vissza svédül Bence.

—Igen Wictor-nak sok mindenki köszönhet sok mindent. Az új album ilyen gyors haladása is részben neki, a rengeteg munkájával, azzal, hogy a barátságával Eric-et is megihlette, másikrészben Tone-nak, aki szintén sok új dalt hozott létre azzal, hogy Eric élete része lett. Az album is a duetteken kívül erről szól.—mondta most már J-Son is svédül.

—Nem kell engem ennyit dicsérgetni, teszem a dolgom. Örülök annak, hogy itt lehetek, sok rajongótársam arról álmodik, hogy egyszer az életében találkozhat Eric-kel én meg minden napom vele töltöm.—szóltam közbe.

—Ez így van, de te több vagy mint egy rajongó, a barátom vagy, az aki az utóbbi hónapok nehézségein átvittél. A mai napon is köszönöm a kiállásod és hogy odahívtad Baby-t, elég ideges és dühös voltam, csinálhattam volna ostobaságot, de nem történt meg, mert te és Tomas józanul gondolkoztatok. Baby te meg tudsz hatni rám, de ezt szeretem, imádlak!—fordult felé és megcsókolta.

A beszélgetést DEV szakította meg, aki akkor jött meg.

—Sziasztok! Végre ideértem, hogy miért nem engedtek felszállni azt nem tudom, de megoldottuk szerencsére.—köszönt, nekem éppen J-Son mondta el svédül mit mondott DEV.—Jajj, tényleg Wictor nem tud még angolul, de nem baj, majd kézzel, lábbal értekezünk.—nevette el magát, most Eric fordított, de olyan viccesen adta elő, hogy mindenki röhögni kezdett.

Ekkor odajött a pincér.

—Kész van az asztaluk, ahogy kérték 2 fővel többre terítettünk. Jöjjenek utánam.—elindult, mi követtük.

Vacsora közben DEV-nek is bemutattuk Bencét, valaki mindig fordított nekem, rengetegszer nevettünk ezen. Jól telt az este 10-kor elmentünk lepihenni. Fárasztó napot fárasztóbb követett ezután, a próbák a lehető legjobban mentek, így Tomas a pénteket kiadta nekünk pihenőnapnak. Nagyon ráfért mindenkire. Aznap 10-kor keltünk, utána pedig elmentünk négyesben várost nézni. Sikerült bejussunk a parlamentbe is, az elöl csináltunk egy képet, amit Eric kitett twitterére.

„Barátokkal és Baby-vel #budapest #városnézés #parlament @tonedamli @wictorvendin @fannynordwall”

A Parlament után elvittem őket a Hősök terére és a Vajdahunyad várába. A Hősök teréről én tettem ki a képet, ahogy a Parlamentnél itt is sikerült megkérjünk valakit, hogy fotózzon le.

„Legjobbakkal #budapest #városnézés #hősöktere @ericdaademusic @tonedamli @fannynordwall ❤”

Ezután felültünk a földalattira, elmentünk vele a végállomásig. A Lánchídon keltünk át Budára, itt felmentünk a várba. Eric megtalálta honnan csinálták a naplementés képet, így odaálltunk a korláthoz, itt is az egyik turistát kértük meg, akiről kiderült, hogy rajongó, már előrendelt a könyvemre is és a koncerten is ott lesz. Csináltunk vele képet, mindenkivel szeretett volna és egybe is, majd autogramot is kapott mindannyiunktól, végül elkészült rólunk is a kép, amit most Tone tette ki.

„@ericsaademusic ❤, @wictorvendin, @fannynordwall #budapest #városnézés #budaiváripalota”

Innen még átmentünk a Margitszigetre. A zenélő szökőkút előtt leheveredtünk a fűbe. December vége ellenére tavaszi, már-már hűvös nyári időnek is beillő időjárásunk volt. Eric hirtelen megszólalt.

—Van valakinél toll és papír?—kérdezte, fogalmunk sem volt minek kell.

—Nálam papír van, de a tollat a szállodában felejtettem.—válaszoltam.

—A papírt kérem, nálatok toll vagy szemceruza is jó, csak írjon.—izgatott volt.

—Toll nincs, de szemceruza van.—válaszolt Tone, én közben odaadtam a papírt.

Mikor Tone is odaadta a szemceruzáját, Eric elkezdett írni, mi csak figyeltük mit vet papírra, egy angol szöveget írt, így nem értettem. Tone fordított, úgy hangzott, mint egy dalszöveg.

—Csak nem egy új dal?—kérdezte meg Szívem.

—De az, szombat óta a fejemben jár, amikor Baby-vel jártuk a várost, de most fogalmazódott össze bennem az egész.—válaszolt, még írás közben.—Kész is.—szólalt meg 10 perccel később, mi addig csak figyeltünk, majd felolvasta.

Kézen fogtam s rá mosolyogtam,

a decemberi hidegben felforrósodtam.

Gyönyörű délután, örök emlékek,

édes csókok, beváltott ígértetek.

Megszűnt a világ, már nem érdekel semmi,

itt van velem, nekem bőven elég ennyi.

Kéz a kézben egy csodás napon,

s így születik meg legújabb dalom.

Szeretlek, nem számít ki mit mond,

te vagy az életem, nem érdekel, ha másnak ez gond.

Itt vagy nekem, én pedig neked.

Ez kettőnkről szól, mivel megtaláltam mindent benned.

Szeretlek, nem számít ki mit mond,

te vagy az életem, nem érdekel, ha másnak ez gond.

Itt vagy nekem, én pedig neked.

Ez kettőnkről szól, mivel megtaláltam mindent benned.

Felmentünk, nem tudtam mit akar Baby,

ki az epret a számba ejtve olyan édi.

Keze hajamba túr, vágyam túlcsordul.

Repülnek a ruhák, peregnek a percek,

és én egyre vadabb leszek.

Elcsattannak csókok, elkezdődik a menet.

S ő egy vadmacska, kire rá sem ismerek.

Szeretlek, nem számít ki mit mond,

te vagy az életem, nem érdekel, ha másnak ez gond.

Itt vagy nekem, én pedig neked.

Ez kettőnkről szól, mivel megtaláltam mindent benned.

Szeretlek, nem számít ki mit mond,

te vagy az életem, nem érdekel, ha másnak ez gond.

Itt vagy nekem, én pedig neked.

Ez kettőnkről szól, mivel megtaláltam mindent benned.

Bassza meg,

a pletyka támad, de nem érdekel, ő a mindenem.

Semmi sem érdekel, ő a mindenem.

A címlapon vagyunk, de semmi sem érdekel

csak ő, csakis ő.

Vele töltöm minden időm,

minden nap ajándék mellette,

a médiát meg vigye el a fene.

Szeretlek, nem számít ki mit mond,

te vagy az életem, nem érdekel, ha másnak ez gond.

Itt vagy nekem, én pedig neked.

Ez kettőnkről szól, mivel megtaláltam mindent benned.

Szeretlek, nem számít ki mit mond,

te vagy az életem, nem érdekel, ha másnak ez gond.

Itt vagy nekem, én pedig neked.

Ez kettőnkről szól, mivel megtaláltam mindent benned.

—Ez eszméletlen jó lett, csak Tomas is menjen bele, a sajtót megemlíted, így nem biztos, hogy jó ötlet, esetleg, ha átfogalmaznánk azt a sort, hogy ne legyen olyan egyértelmű.—mondtam miután Eric lefordította nekem, amit írt.

—Hogy gondolod?—kérdezte.

—Mindegy csak ne az legyen, hogy a „magazinban vagyunk”.—válaszoltam.

—Akkor lesz a címlapon, majdnem ugyan az, de nem csak újság és netes oldal címlapján lehet lenni.—mondta.

—Még így is túl egyértelmű, de legyen, hiszen így kerek és szép az egész dal.—mosolyogtam el magam.

—Innen még megyünk valahová? Csak azért kérdezem, mert kezd hideg lenni és fázom.—látszott is Tone-on, hogy nincs melege.

—Gondoltam még elsétálunk a sziget elejébe, de akkor menjünk vissza a szállodába, nem akarom, hogy megfázz.—válaszoltam.

—Menjünk még el oda, majd szorosan magamhoz ölelem és a felsőm alá bebújunk ketten.—mondta Eric, majd még jobban magához ölelte kedvesét.

—Akkor menjünk, holnap próba és koncert, ki is kell, pihenjük magunkat.—mondtam miközben feltápászkodtam a földről. Közben megszólalt a telefonom.—Szia Melcsi! Csak nincs valami gond?—vettem fel.

—Szia! Nem tudok holnap bejutni a városba, sőt már ma sem, nem járnak a buszok és ki sem lehet jutni a faluból, csak saját felelősségre, mivel felszedték az utat.—kétségbeesést hallottam hangján.

—Megoldjuk, de akkor pakolj össze kétnapi váltásruhát. Vissza foglak hívni, hogy mit intéztem.—próbáltam megnyugtatni.

—Rendben. Addig pakolok, várom a hívásod. Szia!

—Szia!—letettem és máris tárcsáztam Tomas-t.—Szia! Gyorsan nem tudunk kérni az Opeltől egy terepjárót?—vágtam is bele.

—Szia! Miért, csak nem akadtatok el valahol?

—Melcsi az előbb hívott, felszedték az utat, ami kivezet a falujából és nem tud kijutni, se ma, se holnap. Saját felelősségre be-és kimehet autó, de személyautóval nem kéne megpróbálni.—mondtam el mi történt.

—A legjobbkor, megnézem, mit tehetek, de ha nem lesz autó, akkor érte megyünk azzal, ami van, de ma megyünk, holnap erre nincs idő. A táncosoknál van egy szabad hely, ott biztos tud aludni. Leteszlek és intézkedek. Szia!—reméltem, hogy sikerül megoldani.

—Rendben, köszi. Szia!

—Ha kell magam vezetem az autót.—szólalt meg Eric.

—Köszi, rajta van Tomas az ügyön, azt mondta majd visszahív, ha intézett valamit.—a beszélgetés közben már sétáltunk.

—Rendben, nem szerezném, hogy ne tudjon eljönni.

Mikor odaértünk a sziget tavas, sziklakertes részéhez megint csörögni kezdett a telefonom.

—Szia! Hívd fel, hogy úton van az autó és készüljön fel, egy igazi monstrum megy, ez a legújabb fejlesztés az Opelnél, örültek, hogy tesztelni tudják.—mondta a jó híreket Tomas.

—Szia! Köszi, felhívom. Mi mindjárt indulunk vissza a szállodába.—örültem a hírnek.

—Láttam jól éreztétek magatokat, örülök neki, hogy kicsit kikapcsolódtatok, az utóbbi időben keményen dolgoztatok, szinte szünet nélkül, megérdemeltétek.—biztos mosolygott, mert lehetett hallani a hangján.

—Igen jó volt kikapcsolni, majd mutatunk képeket. Még egyszer, köszi, hogy elintézted. Szerintem egy óra se és a szállodában leszünk.

—Oké. A többiek már régóta lent dumálnak, én is csatlakozom hozzájuk, csak a dedikálással is dolgom volt. Jaa tényleg az első 50 könyv megjött és a koncert után, ami marad, azokat is előrendelőknek küldjük ki. De hagylak titeket, hívd fel Melcsit, ha valami gond lenne elértek, csak lemegyek a többiekhez. Szia!

—Rendben, remélem már nem lesz több gubanc. Szia!

—Hallom Tomas sikerült elintézze a dolgot..Örülök neki. Várom már, hogy találkozzak vele.—mosolygott Eric.

—Igen, most hívom fel, vagy szeretnél vele te beszélni?

—Annyira még nem megy a magyar.—vonakodott, de láttam, rajta hogy szeretné.—De nagyon szívesen beszélnék vele.

—Beszélj vele, ha látom, hogy nem megy, majd segítek.

—Így oké, akkor hívhatod.—nevetett. Odaadtam neki a mobilom.—Szia Melcsi, Eric vagyok!—köszönt neki.

—Sziaaa Eric!—ki volt hangosítva a telefon, így hallottam, hogy kicsit lesokkolt.

—Wictor mondta mi történt, de ne aggódj, megy érted egy…—itt megakadt és kérdőn nézett rám, közbe svédül tátogta mit szeretne mondani, mire én magyarul tettem ugyan ezt.—… terepjáró, elég nagy lesz mivel… prototípus. Bocsi csak még nem megy annyira a magyar.

—De nyugodtan beszélj angolul, azt se tudtam, hogy tudsz magyarul.—még mindig hebegett-habogott kicsit, de a sokkból már kezdett örömbe átmenni a hangja.

—Magyarul szerettem volna beszélni veled, de menni fog, ha nem Wictor besegít. Ne áruld el senkinek, mert ez is egy meglepetés.—úgy mosolygott Eric, mint egy tejbe tök.

—Annyi mindent mondanék neked, de hirtelen semmi sem jut az eszembe.

—Majd mondod, lesz rá alkalmad és időd.—látszott Eric-en is, hogy nagyon örül ennek az egésznek.

—Megjött az autó, tényleg hatalmas, leteszem, és majd találkozunk, már nagyon várom! Szia! Üdvözlöm Wictor-t is!—köszönt el.

—Szia! Én is várlak téged!—mosolygott.

Miután letették nem sokkal odaértünk a végcélunkhoz a margitszigeti zenélő kúthoz, előtte persze megcsodáltuk a sziklakertet és a tavakat a parkkal együtt. Még egy pár turista lézengett a környéken, így megkértem valakit hogy csináljon rólunk képet, már kezdett sötétedni, és én is éreztem, hogy hidegebb van, mint napközben. Elkészült a kép, Szívem rakta ki.

Ezután kisétáltunk a nem messze lévő hídhoz és leintettünk egy taxit. Mikor visszaértünk a szállodába felmentünk, hogy az egész napos séta után kicsit összeszedelőcködjünk, én letusoltam, ahogy Édesem is. Mi hamarabb leértünk, mint Eric-ék. Mindenki ott ült és nagy traccsparti folyt.

—Sziasztok! Eric-ék?—köszönt Tomas.

—Sziasztok! Felmentünk együtt még nem jöttek le, tudod náluk tovább tart minden.—nevettem el magam és a többiek is nevettek, DEV is miután megtudta J-Son-tól mit mondtam.

—Megvárjuk még őket, Melcsit felhívod esetleg, hogy merre járnak, mert akkor őt is megvárjuk a vacsorával.—kérdezte meg Tomas.

—Rendben felhívom, de körülbelül egy órája beszélt vele Eric és akkor érkezett meg az autó érte, szerintem lassan itt kell, hogy legyenek, ha gond lenne már hívott volna, de felhívom.—mosolyogtam és elővettem a telefonom.—Szia Melcsi! Merre jártok? Sikerült kijönni rendes betonútra?

—Szia! Igen, már bent vagyunk Budapesten, mindjárt mondom hol vagyunk… Most valami felüljárón vagyunk és látok egy fehér hidat.—válaszolta.

—Akkor nem sokára itt vagytok. Mi is nemrég értünk vissza a szállodába, lehet Eric-ék előtt érsz majd ide, mielőtt lejönnek. Amikor ideértél a szállodához csörgess meg és kimegyek eléd, majd felkísérlek a szobádba, hogy lerakhasd a cuccod, utána lejövünk enni, mi Eric-ékkel szerintem meleg ételt fogunk kérni, ugyanis nem ettünk ebédet. Tomas is már nagyon várja, hogy megismerkedjetek, de amúgy itt van az egész csapat, Lindától kezdve a táncosokig, J-Son is és DEV is.

—Ki nincsen itt?—kérdezte nevetve.

—Például Jason Gill, de óriási show lesz és jó pár új szám premierje, ezért van itt mindenki. Nemsokára Saade hírek is lesznek, de gondolom láttad a kiírást.

—Láttam és már nagyon kíváncsi vagyok, gondolom a koncerttel valami.—erre nagyot mosolyogtam, mivel tudtam, hogy nagyot téved.

—Majd úgyis első kézből tudod meg mi lesz az.—mosolyogtam tovább.

—Az biztos, na már a Nyugati pályaudvarnál vagyunk, most kanyarodunk ki a rakparthoz. Én nem tudom, hogy a szálloda, melyikben vagytok, de gondolom a pesti oldalon valahol a rakpart mellett, ha már erre megyünk.

—Igen itt vagyunk a rakpart mellett szemben a Tudományos Akadémiával és akkor már csak pár perc és itt vagytok. Kimegyek az ajtóba. Szia!

—Szia!

—Mindjárt itt vannak, kimegyek az ajtóhoz, a Saade híreket mikor fogjuk bejelenteni?

—Amint lejönnek Eric-ék is, ugyanis az EP mindenkié, a borítót meg majd megmutatjuk, amint kész lesz, de mivel most mindenki itt van, azért vasárnap gyorsan csinálunk egy fotósorozatot a borítóhoz, úgyis itt van a fotósunk a koncert miatt, így DEV-et sem kell Los Angelesből ide rángatni egy fotózás miatt.—válaszolt Tomas.

—Igen ez jó ötlet, de pillanat, mert Melcsi itt van, most csörgött, felviszem a csomagjait és jövünk.

—Rendben. Talán addigra Eric-ék is lejönnek.—poénkodott J-Son.

—Szia Melcsi! Örülök, hogy látlak, rég volt már a találkozó.—mosolyogtam rá.

—Szia Wictor! Én is örülök, és köszönök mindent.—mosolygott ő is.

—Igazán nincs mit. De adjad a csomagokat felviszem és megmutatom a szobát, a csajokkal fogsz aludni, utána lemegyünk enni.—vettem el tőle a csomagjait, bár nem volt sok.

Lefele jövet összefutottunk Eric-kel és Tone-nal, Melcsi mikor meglátta helyben megállt és nem mozdult, egy enyhe sokkot kapott szerintem, akkor Eric is észrevett minket és Tone-nal odajöttek hozzánk.

—Szia! Gondolom te vagy Melcsi. Vártam a találkozást.—Eric még tovább nehezítette a dolgot ugyanis úgy mosolygott, majdnem szóltam neki, hogy ne mosolyogjon ekkorákat.

—Sziaaa! Igeeen ééén vaaagyoook.—szegényen láttam és érezni is lehetett, hogy lesokkolt, de megértettem, nekem sem volt könnyű hozzászokni, hogy minden egyes nap látom és annyi időt töltök vele.

—Na majd vacsi közben meg utána beszélünk még egy kicsit, csak ma korán fekszünk, mert holnap fárasztó napunk lesz. Gyertek menjünk le.—Eric végig magyarul beszélt, Tone-nak én fordítottam.

Mikor leértünk Tomas felállt és odajött hozzánk.

—Szia Melcsi! Örülünk, hogy épségben ideértél és itt vagy velünk, úgy gondolom, hogy nagyon is megérdemled ezt.—mosolygott rá és angolul szólította meg, itt is kaptam fordítást.

—Jó estét! Én köszönöm, hogy itt lehetek. Mi lesz a mai Saade hír? Mert ma írtátok ki, de még nem tudjuk. Sok találgatás van, többek között az új lemez hivatalos bejelentése is, meg egy újabb turnédátumok nyilvánosságra hozatala.—érdeklődött Melcsi, Tomas-on láttam, hogy most döbbent rá, hogy ki kell írni.

—Jó hogy mondod, elfelejtettem.—nevetett.—Amúgy nyugodtan tegeződjünk. A hír pedig egy duett EP lesz, ami február végén fog kijönni, még borító nincs, ahhoz a fotózás vasárnap lesz, a dalok listája is ismeretes lesz, mivel amik rajta lesznek, azokat holnap éneklik majd a koncerten. Mindjárt kiírom a dolgokat.

„Eric kiad egy duett EP-t február végén, a duetteket a holnapi koncerten hallani fogjátok, ezek fognak megjelenni.

1. Soha nem mondtam még (Feat. Tone Damli)

2. Mindent tudsz rólam (Feat. Wictor Wendin)

3. A zenétől duplán ver a szív (Feat. Anna Jaczkó)

4. Pont így jó (Feat. J-Son)

5. Zene maxon dübörög (Feat. DEV)

Bonus track

Timeless (Feat. Wictor Vendin—átdolgozott)”

—Milyen átdolgozott duett van a Timeless-ből? Mit titkoltok?—kérdezősködött Tone.

—Majd holnap megtudod.—mosolygott rá Eric.

—Na menjünk enni.—állt fel Tomas és terelte a beszélgetést.—Melcsi mit szólnál hozzá, ha vacsora után megmutatnánk a duetteket?—fordult felé.

—Hát holnap úgyis hallom őket a próbán, de örülnék neki.—mosolygott, látszott, hogy kezd feloldódni.

Leültünk egy hatalmas megterített asztalhoz, elég sokan voltunk, így, hogy megjött mindenki. A szokásos jó hangulatban telt el a vacsora, mi, akik bóklásztunk a városban főtt kaját ettünk a többiek hideget. A híreket az ESH-n ugyanakkor tettük ki, így mi voltunk a rajongói oldalak között az elsők, akik kiposztolták, de ez nem is volt meglepő, mivel Tomas is beleegyezett ebbe. Tomas odajött a vacsora végén hozzánk, míg Melcsi felszaladt a szobába valamiért.

—Beszéltem a szállodavezetővel, a közös dalokat koreográfia nélkül előadhatjátok Melcsinek, de szerintem a többi vendég sem fog panaszkodni.

—Akkor ezért pakolták ki a hangtechnikát. Pont 6 mikrofonnal.—nevette el magát Eric.

—Persze, a 10 duettet énekelhetitek el, nem sorolom fel, mert mindenki úgyis tudja mik azok. Amíg lejön, beszéljétek, meg milyen sorrendben lesznek. Az igazgató be fog jelenteni titeket, amint lejön Melcsi intek neki és odalép a mikrofonhoz.

—Rendben, így legalább nem elsőként énekeljük el a közönség előtt, bár a próbákon már rengetegszer hangzottak el, de az nem ugyan az, mint a közönség.—örültem ennek, így nekem is egyszerűbb, hogy most kis közönség előtt, aztán holnap az arénába.

Lejött Melcsi és odajött hozzánk, ekkor az igazgató odalépett és belekezdett:

—Szép estét minden kedves vendégünknek! Az a megtiszteltetés érte a szállodát, hogy a híres svéd popsztár Eric Saade itt szállt meg és most felkonferálhatom önöknek, ugyanis duett partnereivel a mai este előadja nekünk 10 duettjét. Fogadják őket nagy szeretettel.

Melcsin látszott, hogy meglepődött, mi odaléptünk a mikrofonokhoz. A Without you I’m nothing-gal kezdtünk, úgy ahogy kell majd a koncerten Eric kezdte és mindenki bekapcsolódott apránként. J-Son repper létére kiválóan énekelte. Sorba jöttek a dalok, kivéve a duettre átdolgozott Timeless, az majd csak a koncerten kerül előadásra. Eric mint a koncerten fogja most is Tone-nal közös új duettet hagyta a végére. Mikor befejezték, Eric bemutatott mindenkit, aztán odaléptem és én is őt, az állva tapsoló vendégeknek. Melcsi kicsattant az örömtől.

—Nagyon köszönöm, már várom, hogy kijöjjenek az új számok, eszméletlen jók.—áradozott.

—Köszönjük, elég gyorsan készültek el.—nevetett Eric.—De szerintem menjünk lefeküdni, holnap nagy nap lesz.

—Az biztos, neked és a táncosoknak kimerítő. Úgyhogy támogatom az ötletet. Ez rendelhető lesz CD formátumban, a dedikált csak Svédországban lesz elérhető, de majd küldünk neked egyet.—fordult Melcsi felé Tomas, miután ő is jobbnak látta a korai fekvést.

—Majd küldöm az árát Wictor-nak. És nagyon köszönöm.

—Milyen árát? Szó sem lehet róla, Wictor nehogy adj számlaszámot.—szólt nekem Eric.

—Én is így gondoltam.—nevettem el magam.

—De ez nem így működik, amúgy is egy számlaszámodat tudom.—kötözködött.

—Igen a megszűnt magyar számlámét. Már csak a svéd van meg. De menjünk aludni, így is már 9 óra, ki leszünk holnap purcanva.—próbáltam befejezni a témát.

—Oké, de majd még beszélünk erről.

Elindultunk a lifthez. Melcsi hamarabb kiszállt, így tudtunk még Eric-ékkel beszélni a további meglepetésről.

—A meglepetéscsomag nálatok van?—kérdezte Eric.

—Azt hiszem ige, de megnézem.—válaszolta Szívem.

—Oké, csak holnap ne hagyjuk itt, na meg Melcsi tudta nélkül kéne valahogy elvinni.

—Az megoldható, mivel én hamarabb megyek, újra leellenőrizni a színpadot, majd elviszem magammal Melcsit és megmutatom neki, ti meg majd hozzátok a csomagot, majd eldugjátok. Majd beszéljétek meg kihez, de szerintem célszerű DEV-hez vagy J-Son-hoz rakni.—mondtam.

—Rendben, de az is lehet, hogy Melcsi velünk jön és majd együtt körbevisszük a csomagot meg te eldugod még a megérkezésünk előtt.—vetette fel a másik opciót Tone.

—Ez még jobb, egyszerűbben el tudod rakni és nincs meg a lebukás esélye sem.—helyeselt Eric.

Közben már bementünk hozzánk, megtaláltuk az emlegetett ajándékot.

—Itt van, jól emlékeztem. Szerintem is Tone ötlete a legjobb.—mosolygott Édesem.

—Igen most hogy így mondja ez tényleg jobb. Akkor holnap elviszem.

—Okés, de szerintem mi is megyünk, le is kell még tusolni, meg fáradt is vagyok.—mondta Eric.—Sziasztok! Jó éjt!—köszöntek el.

—Sziasztok! Nektek is jó éjt!—köszöntünk el mi is

Gyorsan lefürödtünk, majd lefeküdtünk. Amióta Fanny kapott a rosszulléteire gyógyszert az orvosától, azóta jól van, aminek nagyon örültem.

Másnap Eric-ék fél 11-re jöttek, én már 7-kor az arénában voltam. Átellenőriztem még egyszer mindent, a 3 órás koncert LED- és fénytechnikáját lejátszottam, valamint a dalokat is. Eldugtam Melcsi ajándékát is. Mire megjöttek minden készen állt a főpróbához. Andrea is megérkezett, hogy műsorvezetéssel részt vegyen a próbán. Persze először ő is lesokkolt Eric láttán, de látszott rajta hogy ő már lelkiekben készült erre a találkozásra, de a sokk után nagyon jól elbeszélgettek, ahogyan Melcsivel is. Mindenki megkapta a mikrofonokat a kézbe tartósat és a fejre rögzíthetőset is. A próba első felén minden jól ment. Ezután elmentünk ebédelni, direkt egy olyan helyre vittem őket, ahol csak tipikus magyar fogásokból tudnak válogatni, mindenkinek nagyon ízlett.

—Wictor ilyeneket, majd otthon is kell főzzetek.—jelentette ki Eric, mire Tone hevesen bólogatott.

—Rendben, szeretek főzni és a magyar kajákat is imádom, csak szóljatok.—mosolyogtam rájuk.—De Tomas mondtad Cascada-t, hogy megkerestek és félig kész a dal is, ez komoly?—fordultam felé.

—Persze, de ezt majd megbeszéljük, mert mondtam nekik is, hogy most ez a koncert és utána 2 hétig nem leszünk. Visszajövünk és megbeszéljük, megmutatom a dalszöveget, ami meg van. Valószínű klip is lesz, de ezt majd Eric és Tone megbeszélik.—válaszolt.

—Miért kell megbeszéljük? Ez Eric dala nem az enyém.—csodálkozott Tone.

—Mert amit kaptam szöveg az olyan, hogy a klipbe kérném a beleegyezésed

—Én se tudom még milyen a szöveg, de ha Tomas, ezt mondja biztos kérni fogom. És amúgy is kérném, mindent megbeszélek veled.—mondta Eric, majd átkarolta és megcsókolta őt.—De a második rész után megnézzük közösen a szöveget. Én nagyon szívesen dolgozok velük együtt, de ha olyan a szöveg nemet mondok.—még mindig ölelve Tone-t Tomas felé fordult.

—Rendben, ahogy gondolod, majd eldöntöd, de azt mondták beleírhatsz, sőt a hiányzó részeket nekünk kell megírni.

—Azt már tényleg csak a nyaralás után.—vágta rá Tone mosolyogva.

—Az biztos, ugyanis ti kinéztetek egy helyet én meg lefoglaltam egy-egy szobát és 4 repülőjegyet, arra a járatra, ami hétfőn indul innen a budapesti reptérről. Aztán költsetek, mikor visszajöttök, adjátok a számlát és átutalom a pénzt.—mondta Tomas.

—Nehogy már te álld a nyaralásom.—csattant fel Eric.

—Nem én, hanem a kiadó. Az egész Team Saade-ét állja.—felelte Tomas.

—Az már más, így rendben van.—nevetett Eric.

Közben végeztünk az ebéddel, fizettünk és visszaindultunk az arénába. Mikor visszamentünk, mindenki elfoglalta a helyét, úgy vonultunk be, mint a dedikálás után kellett. Aztán jöttek a dalok, végül az Imagine, ami után mindannyian lementünk és elpróbáltuk a könyv bemutatását. Ezek után hátramentünk és megbeszéltük a számot, Nathalie szövegei voltak megírva és közéjük kellett volna Eric-nek írni, valamint a refrént.

Ő az én rossz pasim,
akivel töltöm éjszakáim.
Mikor megláttam mosolyát
éreztem valami csurgást.

Karjaid a váram,
Szíved az egem.
Jó és rossz időket is átéltünk már
Te húztál talpra, ha elvinne az ár.
De vak voltam
Mert megcsaltál engem.

Régen megígérted, hogy velem maradsz
De kis idő múlva
egyszerűen félrelöktél
Sosem hitted, hogy egy csaj erős is lehet.
Most megmutatom neked,
hogy tovább tudok lépni
A legnagyobb hibám,
hogy a nézéseddel megvakítottál.
De vak voltam,
mert megcsaltál mással.

Nem érdekel, legyél a rossz fiúm,
pasim, a hétvégi szeretőm?
De ne légy a barátom
Lehetsz, a rossz fiúm
De értsd meg azt, hogy
nincs többé szükségem rád
Nem, nincs többé szükségem rád.

—Na ezért akartam, hogy megbeszéljük és Tone is beleegyezzen.—szólalt meg Tomas, miután látta, hogy befejeztük az olvasást.

—Felőlem lehet, bízom Eric-ben és tudom, hogy úgyse csinálna semmit. Inkább a média miatt aggódom.—mondta Tone és átkarolta Eric-et.

—Amúgy is ha tudsz ott leszel velem és nekem te vagy a legfontosabb, a sajtó meg nem érdekel, ahogy a dalban is énekelni fogom, amit tegnap írtam.—húzta magához és csókolta meg kedvesét.

—Akkor ezt megbeszéltük, majd szólok nekik. Milyen számról van szó?—kerekedett Tomas szeme.

—Igen még nem volt időm megmutatni neked. Meg rendesen sincs meg csak szemceruzával felírva jegyzettömbbe, ez volt nálunk.—nevette el magát Eric.

—Nem baj add ide begépelem, ti meg pihenjetek, közben elintézem a telefonokat is az ügyvédekkel, meg a Cascada menedzserével. Aztán a koncert után a többiekkel együtt körbeviszitek Melcsit is, de most pihenjetek le.—adta ki a parancsot Tomas.

—Rendben. Ahogy nézem betetettél kinyithatós kanapékat.—mondta Eric.

—Igen, nyissátok ki és dőljetek le. Van egy Tone öltözőjében és nálad is. Majd eldöntitek hogy aludtok, tőlem egyikben aludhatsz te és Tone a másikban Wictor és Fanny. Kelteni majd keltelek titeket. Addig beszélek Melcsivel is és elintézzük, hogy hivatalos legyen az oldalatok.

—Köszi.

—Nincs mit, de lehet jobb ha Eric-et és Tone-t szétválasztjuk, mert ott nem biztos hogy lenne alvás, ugyanis minden hangszigetelt és van egy olyan érzésem, hogy nem aludnának.—nevetett Tomas.—Akkor felelevenítjük azt a vicces pillanatot ami volt otthon, mikor együtt aludtunk Wictor-ral.—nevetett Eric, mire mindenki elkezd.

Lefeküdtünk, a koncert kezdése előtt fél órával jött Tomas és ébresztett mindenkit. Mindent elintézett, míg aludtunk. Andrea, Édesem, Bence és Melcsi helyet foglaltak a kanapén. A kanapé felemelkedett és megkezdődött a show első része. Mi a megbeszélt helyeken DEV, Tone és J-Son a felső színpadrészre vivő lifteke, Eric az alsó szintre felvivőn, míg Anna és én a színpad két oldalánál. Ekkor szólalt meg Andrea…

Magyar fordítás

2013. október 30., szerda

2013. szeptember 17., kedd

Eric Saade ft. J-Son—Pont így jó

2013. szeptember 8., vasárnap

Eric Saade ft. DEV—Zene maxon dübörög

2013. szeptember 1., vasárnap

Eric Saade feat. Anna – A zenétől duplán ver a szív

2013. augusztus 22., csütörtök

Előzetes Első Koncert fejezet

2013. augusztus 17., szombat

22. fejezet—Koncert előtti hét