2013. augusztus 22., csütörtök

Előzetes Első Koncert fejezet

Eric szemszöge

Befejeztem a Till I Break-et, szomorú a dal, de én élveztem, a közönségem csodálatos. A sikoltozásukat a fülhallgatón keresztül hallottam. Oldalról most hozták meg a fehér gitárom és beállították a mikrofonállványt. Megszólalt a lágy zongorakíséretem, én is belekezdtem a gitározásba. A Forgive Me jött, számomra a legszomorúbb dal, de volt kire gondoljak, aki elfeledtette velem azokat a dolgokat, amitől ez a szám aggasztott. Tudtam, hogy sűrűn fogok hátranézni, fel a kanapéra, rá, aki minden jelent nekem. Belekezdtem az éneklésbe, máris hatalomba kerítettek a rossz érzések és emlékek, muszáj volt hátratekintsek, össze is akadt szemünk. Olyan mérhetetlen erő áradt át rajta felém, tudtam, hogy végig tudom csinálni, vele sikerülni fog. Visszafordultam a közönség felé. Kis idő múlva éreztem, hogy valaki megérinti vállam. Baby állt mellettem, átkarolt engem. Tekintetünk találkozott, gyönyörű kék szemeiből erő, kitartás, és még nagyobb szeretet és szerelem áradt. Örültem, hogy itt van velem. A dal alatt végig ölelt, nehéz volt így gitározni, de nem érdekelt, erőt és kitartást adott az ölelése, jelenléte. A dal végeztével egy csókot adott és a színpad mögött visszament a helyére, ott ahol jött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése